A nem éppen végletesen hosszú katonai ámokfutásom alatt, néhányszor megpróbáltak méltóképp megemlékezni arról, hogy mekkora gyilkológép is vagyok. Mindezt megpróbálták előléptetések és kitüntetések formájában a tudtomra adni. Volt amikor sikerült, ez történt ritkábban és volt amikor nem, de értékeltem, hogy valaki gondolt rám.
Kezdem is rögtön az elsővel:
2010. árvíz... Eligazításon, egy akkor már kopott kitüntetést dobtak a kezembe. Én persze hazámat szolgáltam és mint egy 3 éves aki boldog volt attól, hogy a segítségéért kapott egy kis cukrot, még örültem is.
2010. vörösiszap... Na ez szép volt megint csak. Több száz ember kapta meg egyszerre szinte. Sorokba álltunk, a sorok meg oszlopokba és egyenként kiosztották mindenkinek a kis plecsnijét. Hogy mi volt a hiba? Aznap éppen, térdig érő hóvihar volt és már 2 órája álltunk benne. De hát ugye, ez értünk van, annak sem jó ez aki minket kitüntet, bár ő a melegből jött és van meleg ruhája is. Az előttem álló pedig megnyikkanni sem tud, annyira remeg a hidegben. 
2013. ezredcoin... Ez egy kisebb elismerés amit az alakulat adott annak, akinek valamit meg akart köszönni. Felöltöztem szép kék ruhába, ünneplőbe, megborotválkoztam, az élet császára voltam. Mármint, hogy ÉN! az őrmester eszébe jutott itt a nagy embereknek és amikor a tányérsapkámba fújtam az orrom a meghatottságtól, külön meghatottam mindenkit. Főleg, hogy szabadságról rángattak be külön ezért. Mert ugye az rossz példa, ha az ember ilyenkor otthon pihen. Leültem előre ahova mindenki akit kap valamit, majd jól lebasztak, hogy mit csinálok én itt, kiöltözve mint egy hülye, itt csak az ül aki kap valamit. Jeleztem, hogy márpedig én kapok, csak adják gyorsan, feleségem a kocsiban vár, megyünk nyaralni. Hááát én azt rosszul tudom. Nem is olvastak fel. Csalódottan kimentem átöltözni és megkaptam utólag a coint.
2013. előléptetés törzsőrmesterré... Nyelvtanfolyamon ültem éppen, amikor jött egy sms, hogy gratulálok! Nofene, mihez? Megint elaludtam volna órán? Jött is a válasz, hogy hát előléptettek. Az igen, az élet császára voltam újra, egészen addig a pillanatig, amíg ki nem derült, hogy senki nem tudott erről, nem csak én. A főnököm sem, a személyügy sem, én sem. Persze utána, nem csak azért izélgettek meg, hogy nem volt házi feladatom... Miért nem szóltam senkinek erről? Merő véletlenül, azt hittem, hogy elismerni akarnak, mondtam hogyha ez ekkora törés mindenkinek, visszaadom a parolit, de azt mondták nem kell senkinek, már hozzáértem.
2013. árvíz II.... itt nem kaptunk plecsnit, azt érezhettük kitüntetésnek, hogy a miniszterelnök testőrsége marconán jött mögöttünk a gáton és mivel nem fértek el, ezért löktek egyet rajtam is. Igazuk van, a faszomért állok én ott az útjukban a gát szélén, azt bárki mondhatja hogy homokzsákot rak éppen...
2017. főtörzsőrmesteri előléptetés... a forgatókönyv ugyanaz mint az első előléptetésnél, senki nem tudott róla, csak most le is akarták vetetni velem a parolit, mert nem adta azt át senki... De hát van parancs róla, meg jött az sms hogy gratulálnak... De ne monnyam má... Nem adtam könnyen magam, se a rendfokozatomat, 2 hónapig gerillában mászkáltam vele mindenhol, nem akarták elhinni hogy előléptettek és még a bozótban is random rendfokozatletépőkommandók bujkáltak.
2018. kiváló kerítésfelügyelő érdemrend... ezt át tudtam venni, mert át is adták.
2019. 10 éves altiszti szolgálati jel... utólag kaptam meg természetesen, amikor rákérdeztem, nincs e egy ilyen elfekvőben valahol, ami az enyém. Szűk körben kaptam meg, egy tessék kíséretében, a személyügytől.
Szóval, nem ragaszkodok én már olyasmihez, hogy elismerjenek... csak hagyjanak szépen békében.