Amíg jártam katonaként a határra, nem csak a délire, az éhenhaláséra is, találkoztam pár meghökkentő élménnyel. Egyik alkalommal rögtön indulásnál, ugyanis egy csuklósbusz jött értünk. Mindenki más, 6 csillagos, légkondis buszra tudott szállni, mi kb 14-en röhögve álltunk az alakulótéren hajnal 3-kor, hogy akkor mi hazamennénk. Aztán jelezték, jön egy busz értünk is. Egy csuklós. Így van, Győrből az autópályán Hódmezővásárhelyre egy öreg Ikarusszal mentünk. Amikor felszálltunk, valami istentelenül zörgött, egyikőnk megkérdezte a sofőrt, mi zörög... Mire az öreg hátranéz, a 70 év alkoholizmus, munka és emberek iránti megvetéssel a szemében, majd annyit mond: "Há én is pont ezt akartam kérdezni." De legalább nem izzadtunk meg a buszon menet közben, mert jól szellőzött. Az első ablakok közül volt pár amit nem lehetett felhúzni. Az út hátralevő részét hálózsákba burkolózva, nagykabátban tettük meg. Az autópályán... szédületes tempóval. 70-el... Amikor pedig odaért Hódmezőre az a 4-5 busz, annyit kérdeztek csak: Kik, vagytok amúgy? Mi vagyunk a Győriek... Győriek??? Onnan nem vártunk senkit, de ha már itt vannak... Így töltöttünk el egy újabb varázslatos hónapot, a helyi laktanya tornatermében. 200-an. Legalább jobban megismerhettük kis hazánkbak ezt a vidékét, montha keresztrejtvényben bedobják, hogy "Tiszaparti környék ahol szádba veszed, amit nem akarsz". Amire felocsúdtam már egy rendőrautóban ültem, amit libák vertek a csőrükkel egy szántón, majd a rendör rámnéz olyan drámaian mintha a halálhírünket akarná közölni és megkérdezi, van e nálam napra. Jeleztem, hogy nem tudom mi az, mire éppenhogy nem lökött a libák elé. A bárányok csak azért nem támadtak ránk, mert éppen hallgattak. Aztán, kék barátom, miután rájött, hogy kis társammal városiak vagyunk, elmesélte hogy a napra az a szotyi. Majd megkérdezte, utaztunk e már "Padfingerrel". Gondolkodtam, hogy szemen kéne szúrnom magam a csöszűkítővel, hogy ne röhögjek visítva. Kibukott belőlünk na... Aztán járőrtársunk nem értve min nevetgélünk ennyire, egy ezt figyeljétek felkiáltással, megmutatta az autó terepjáróképességét. 60-al belementünk a sárba. Aztán ottmaradtunk. Pont így akarta gondolom, mert véletlenül senki nem csinál ilyet. Megint jelezte, ne aggódjunk a traktoros megmenti az autót. Nem akartuk elkeseríteni azon a téren, hogy mennyire aggódunk most. Még egymás szemébe is belenyúltunk, hogy a könnyünk megeredjen. Aztán megjött a fehérorosz csoda ami nem tank, csak a hangja olyan és kirántotta a Padfingert. Majd a sofőrje fejcsóválva jegyezte meg, ma már a 3. rendőrt rántja ki, az első 2 ugyanaz volt. Ezt követően, mivel nem akartunk unatkozni, meutatta nekünk az ország, figyelem... LEGALACSONYABB PONTJÁT. Amin van egy kő, hogy magasabbnak tűnjön, különben nem látná senki. A szolgálat végén jeleztem, ezt nem bírom idegekkel, valamit okozzanak már. Oda is raktak egy pontra, ahonnan látni a Tiszát, egy toi-toi-t, meg egy padot. Egy századosdal, meg egy másik altiszttel. Valamint 2 db zalai rendőrrel. Onnan tudtuk, hogy ők érkeznek, hogy már messziről üvöltöttek a hangosbeszélőben, kit hogy meg mint pakolnának meg. Nem adtam magam könnyen. Mondjuk amikor elővették a rántotthúsos szenyát és mivel unták, átdobták Szerbiába, mi egy emberként próbáltuk elkapni. Akkor már 3 napja penészes szenyát kaptunk. Ekkor elkezdett elborulni. Sötét lett mint Mordorban, pedig Románia vagy 20 km-re volt. Kicsit féltünk, mi lesz most. De, a rendőreink azt mondták, ne aggódjatok, látjátok ott azt a tendőrautót? Na, mi abba beülünk aludni, amíg kiesi magát - és elmentek. Ebben a szent pillanatban eltalált egy csepp eső. És még egy. Aztán a fejemre borították a Balatont, ami nem is létezik. Most már a Velemcei-tó és a Balaton, ebből a szempontból, tök egyforma. Jobb ötlet híján, egy százados asszony, egy őrmester asszony és a törzsőrmester úr bemászott a toi-toiba. Gondoltuk csak eláll ez hamar. Így is lett, 4-5 óra múlva. Addigra bent a wc-ben mi szarrá áztunk szépen. Amikor csurom vizesen felszálltam az Uralra, kiborítottam a fegyver csövéből a vizet, még páran rákérdeztek, úsztam e... Mondjuk egy adag szarban? Mert a szagunk olyasmi. Csak a plató szélére ülhettünk. Még láttam elsuhanni a távolban az ország legmélyebb pontját. Éreztem, hogy jó hivatást választottam.