Még most szólok, hogy aki ablak, ajtó, fal egyéb szigetelést keres, az nem ezt akarja elolvasni. Mert ez az írás a Sziget fesztiválról szól, csak egy rossz szóviccel indítva. Fél évtizeden át jártam "szigetelni". Aki esetleg a levegőbe csap, hogy hú, mégis a szigetelésekről fogok beszélni. NEM. Minden évben amikor mentünk, már egy hónappal a fesztivál előtt elkezdtünk pakolászni. Csupa fontos dolog került be a zsákjainkba, mint például a pálinka, a sangria, meg egyéb hengerelt préstestek, amik az agysejtjeink létezésének végét segítettek elhozni. Mint egy inverz Jézuska, jön és visz, amit tud. Minden alkalommal meghökkentő módszereket láttunk az alkohol becsempészésére, volt aki a söröket a lábára szigszalagozta és skót szoknyát húzott rá. Neki a biztonságiak megnézték mi van a lábai közt. "Mer ide valami buzi nem jöhet be csak úgy..." És mivel vélhetően "buzi" ezért meg akarták nézni, mi van a szoknya alatt. Néha azt hiszem, az ország jó részét, nem a kognitív képességei miatt tartják. Na, mindegy, megtalálták a söröket, amiket elkoboztak és röhögve megittak. Mert hát aki szabályt akar szegni, alázzuk meg és lopjunk tőle. Szépen lassan sorra kerültünk mi is. Nekünk csak kilátásba helyezték, hogy meggyújtják a hosszú hajunkat a vihargyújtóval, aztán löktek egyet rajtunk, hogy na suttyókáim mehettek. Arra sem tartottak érdemesnek, hogy szétdobálják a cuccainkat a földön, mint az előttünk lévő punkokét. Akik optimista módon előbb rendelkeztek alkohollal, mint belépővel. Annak az árát, ott koldulták össze. Furmányos módon, amit be akartunk csempészni, a táskáinkba tettük. Bementünk hát és elkezdődött az egy teljes hét filmszakadás. Foltok vannak meg az egészből... Egy domb tetején sátrat állítunk, potom 3 óra alatt, az "L" alakú alkatrészekből 7-eseket gyártva. Aztán, megünnepeltük a megérkezést. Másnap egy idegennek tűnő dombon ébredtem, fejjel a lejtőnek lefele és amikor kinyitottam a szememet, megcsodálhattam egy balettelőadást, fejjel lefelé. Alig 150 ember ült körülöttem. Gondoltam itt már belefér, hogy elkezdek tapsolni és bekiabálom, hogy bravó! Fura mód mindenki csatlakozott... Nem sokkal ezután, találkoztunk Gryllus Vilmossal. Gyerekkorom szuperhőse volt Ő. Rögtön beszóltunk. Azóta már nem vagyok erre büszke... Arra már inkább, hogy bejutottunk Korda koncertre. Elsőre nem fértünk be a sátorba, annyian voltak. Erre megléptük az egyetlen lehetséges dolgot: nyitottunk egy új bejáratot magunknak a sátor oldalán. Elharaptuk a ponyvát, mert ugye kést nem lehetett bevinni. Egyszer ki akartunk menni a fesztiválról levegőzni, méregteleníteni kicsi szervezeteinket, csak hát annyira eltévedtünk, hogy 4x mentünk el egy italkimérés mellett. Ötödjére leültünk, éreztük, hogy ez sok lesz. Hajnalban vágunk neki újra. Kijutottunk... Máig nem értem mi vitt rá minket, hogy gyalog menjünk át az Árpád hídon... Menet közben a legelegánsabban felöltözött kis pajtimnak, rajta acélbetétes félcipő volt, lejött a cipőtalpa. Kb 4x szigszalagoztuk vissza, egyszer az ujjammal együtt, amire beláttuk, hogy jóvanazúgy... Onnantól a maradék távot, félig mezitláb tette meg, kezében a cipőtalppal. Aztán a metrón a látszat kedvéért visszatette... Jó kis fesztivál volt ez is...