Eljött ez a pillanat is, ovis karanténba került a nyúzottmackó csoport. Amúgy nem ez a neve... Ide jár kislányom is. Meg a kisfiam a szomszéd csoportba, a éjszakai cincérbe. Ennek sem ez a neve. Szóval, egyik nap arra ébredtünk reggel, hajnali éjfél körül, hogy a gyerekek nincsenek jól. Tudatosan…

Hát igen, már a Jézus is én vagyok, nem csak a Mikulás... Csak nem szeretném ha boxeralsóban kéne megfeszülnöm, hogy utána azt mutogassák minden templomban. Demoralizáló lenne és egyben katartktikusan szépséges. Páran jelezték, hogy gondok lehetnek az ízlésemmel, de ezt esetlegesen kezelem. A lényeg…

Ha létezik a semmirevalóságra egy mérőszám, mérőfogalom, annak a neve pediglen Deichmann leszen, szólott az Úr. Fel nem tudom fogni, mi szükség van egy ilyen üzletláncra mint ez. Értem, hogy cipőbolt, tisztában vagyok azzal is, ha jó cipőt akarok venni, nem ide kell bemenni és nem ennyiért megvenni.…

Szóval megint a Mikulás... Nem, már nem vagyok krampusz, se más ilyesmi. Az ehhez köthető szolgáltatások sem érintenek. Pedig még mindig nagyon kívánatos lennék egy harisnyával a fejemen, feketében, a farkamat lóbálva, mint egy szado-mazo, szakállas kéményseprő. Természetesen a krampuszjelmezről van…