Őriztük mi a nyugati határt is, még az első Covid hullám ideje alatt. Mondjuk rohan lovasaival pont nem találkoztunk, de sok sok érdekes dologgal igen. Kis társammal bezsuppoltak minket egy Toyotába, közölték, hogy melyik határkőnél kell állnunk és már mehettünk is. Felszerelés szigorúan gumibot és távcső. Majd ha a távcsővel látunk valakit, jól meglengetjük felé a gumibotot, gondoltuk mi. Aha. 2 napig nem láttunk élő embert. Aztán a szigorúan éber őrségünk alatt feltűnt egy piros Ignis, a puszta kellős közepén. De tényleg annyira de annyira puszta volt, hogy balra ha elnéztél akkor láttad az ugart, jobbra a szaró Hans gazdát Ausztriában, ha hátra akkor egy bozótot, előttünk meg ilyen váratlan jelenségként egy piros Ignist. Csak megállítottuk... Fiúk, itt nem lehet átmenni. Kérdezte egy kijelentő mondattal az öreg, aki mögött a lánya ült egy kisbabával. Mi lazán, mintha nem lenne más dolgunk, rátámaszkodtunk a kocsinkra, hát itt nem lehet átmenni a határon. Akkor, megnézzük amott az úton. Remek! Mondja meg az ott álló kollégáknak, hogy vegyék majd fel a tankolókártyát. Ott is ott vagytok? Nem, mi csak itt vagyunk. Hát mindegy, mi csak úgy kocsikázunk, sziasztok! Mert ugye ez teljesen hihető, hogy végigkérdez minden határátkelési lehetőséget, meg hogy hol van katona és akkor ők csak kocsikáznak diszkréten. A pusztán. Ahol nyomatékosítom, semmi nincs. Csak mi. Ezek után egy vadász jött, hogy ő hát csak úgy amúgy há de khm jah, na sziasztok. Intettünk neki, nyugtáztuk, hogy ő sem akart átsunnyogni nyilván. Aztán egyszercsak egy kék Opel jön. Na mondom sztoj uram! Kiszáll... A maligámmal meg a mamikámmal együtt. Há, mi csak gilisznyát keresünk a hógászatho. És rugdalja a csontkemény földet. Csak megkérdeztük már, merre van itt víz? Há, nem erre... Kis társammal egymásra néztünk röhögve, jeleztük hogy itt nem lesz kukacfogás, az úr értette és eltávoztak. Ezt követően egy másik helyre kerültünk. Ekkor a kis brigádunk, már túl volt egészen fura eseményeken, kurva kergetése az erdőben például... Viszont, itt mi nézéssel rettentettünk el egy hatalmas határsértőt. Egy osztrák traktort. Amit egy 14 éves vezetett. Amikor a főnökség látta, hogy ezek a fiúk nem szarral gurítanak, estére még egy éjjellátót is kaptunk és egy dzakaszt ahol kocsikázhattunk. Innentől rendszeresen kergetőztünk az Ausztria felől a lezárt határon átlépni akarókkal. Szép lehettem az ablakon kihajolva, gumibottal fenyegetőzve egy 80-al tipegő autó nyomában. Ezek után jött az, amikor azt mondtuk, hogy na menjetek a faszba ez nem ér ennyit. Hajnal 2-kor, láttunk az éjjellátóval egy fények nélkül haladó fekete autót... Hohó, kapás van... Éjjellátóval átcsaptunk a szántóföldön, az őzikék néztek riadtan, ki ez a két barom... Odaértünk a fekete autó möge, felcsaptuk a lámpát... Az autórádiónk a Szomorú vasárnapot kezdte játszani és pont vasárnap volt. Kiszállás, észrevételezés, hogy még az ablaka is le van sötétítve. Rádióztunk ezerrel mindenkinek, búcsúüzit küldtünk a családnak... 2 db gumibot volt nálunk... Bekopogtunk az ablakon, lehúzták. Ránk nézett 30 év sötétzárka egy személyben, az anyósülésen egy fagyasztóláda... Megtettük a maximumot amit lehetett. Elkértük a papírjait. Aztán elmentünk, mert ha ez egy szervkerekedő, akkor ennél minimum pisztoly van és bár élőnek sem vagyunk szépek, de halottnak egészen biztosan csúnyák. A 2 gumibottal max megdobálni tudtuk volna a csávót... Aztán, visszament a város felé, mi meg rágyújtottunk egy cigarettásdobozra. A rádió közben végig: na mivan Jóskák éltek, elküldtétek?