A mai nap még nem jutottam annyi időhöz sem, hogy ránézzek a blogra és legalább egy értelmes posztot kiizzadjak magamból ne csak annyit, hogy bassza meg a világ...
Ma valahogy úgy hozta a sors, hogy isten szabadságra ment és mindenki úgy érezte, hogy én vagyok a kulcs a problémájára. Magyarul, egy erőteljesebbet fingani sem volt időm, nem hogy kifényezni és beizzítani a szívlapátomat, hogy cselekedjek. Marha boldog voltam. Egyetlen pozitívuma volt a mai napnak, hogy Balázs meghívott egy serre. Akkor tanakodtunk azon, hogy még kit nem bántottunk meg ez sarkalt arra, hogy egy ilyen villámposzt keretében arra jutottunk, hogy elég sokmindenki maradt még, de ne örüljetek rohadékok még sorra kerültök, addig is

anyátok!!!...

Folyt . köv.