Én bírom a japánokat, régen is tiszteltem a múltjukat, a hagyományaikat, a szorgalmukat és amióta elolvastam a Jappán című könyvet, mint embereket is kifejezetten megkedveltem őket.

Ma azonban jót vigyorogtam a következő Index híren:

Nem akar elmenni Mexikóváros repteréről egy japán turista

Nohara Hirosi japán takarító öthavi béréből repjegyeket vásárolt, hogy felkutassa Brazíliába szökött mennyasszonyát. Mexikóvárosban elveszett az útlevele, így a reptéren ragadt. Iratait időközben pótolták, de ő megszerette a repteret, ahol biztonságban érzi magát.

Ez a kis történet egyszerre nagyon tipikus és nagyon nem az.

Tipikus mert:

- Csak egy japán csókáról tudom elképzelni, hogy miután lepattan a csaja, képes öt hónapig spórolni azért, hogy után menjen, ahelyett, hogy jól berúgna párszor és elmenne kurvázni negyedannyi pénzért.

- Amióta ott él a reptéren mindenkivel barátságos, kedves és még spanyolul is megtanult ezt-azt, azaz megfelel a kicsi, sárga, udvarias, szorgalmas sztereotípiának.

Atipikus mert:

- Te el tudtok képzelni egy lázadó japán melóst??? Olyat, aki tesz a szabályokra és beint a saját követségének?

- Normális esetben egy japánnak menekülnie kellene a tipikus spanyol jellegű helyektől, annyira nem fér össze a két kultúra, hogy már nem is ütik egymást, hanem egyenesen háborúban állnak!

- Ráadásul a mi japcsi lázadónk a jelek szerint kezd asszimilálódni a helyhez, állítólag leszokott a fürdésről is.

Szóval véleményem szerint itt egy igazi átalakulással állunk szemben, azaz követhetjük, hogy hogyan lesz az egyszerű 40 éves takarítóból néhány nap alatt őrült punk… Én drukkolok neki! Le a takarítással, éljen a szabadság! HAJRÁ HIROSI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!