Fura dolgok tudnak történni egy olyan munkahelyen, ahol főként férfiak vannak összezárva egymással és a saját fontosságuk hangsúlyozására, rendfokozatokat viselnek... A rendfokozatok ellenére, a társadalmi különbségek eltörlését segíti, hogy a fingós vicceket mindenki, egy formán térdcsapkodva nevet. Akkor is ha egyedül szívja el. Sajnálom, ez olyan mint a hüvelygomba, beszélnünk kell róla! Lehetsz könyvelő, vagy éppen autószerelő, egy váratlan fing mindig vicces.

Kivéve.

 Ha a laktanya telephelyén dolgozol, ahol folyóvíz akkor volt utoljára amikor az iparcsatorna annyira kiöntött, nem a f@szt, akkor sem, amikor még a Pannon-tenger volt ott. Wc is nagyjából annyi amennyit el lehet képzelni, ellenben cseppkövek vannak egy régi épületben, ahol állítólag volt wc régen, de egy sorkatona odakulált mielőtt leszerelt és azóta nem takarított senki, mi meg nem mertünk emiatt bemenni. Na, jó hazudok, bementünk, láttunk mindenféle barlangi élőlényt, még egy csoportnyi yetit is. Éppen tejfehér pókokat ettek. Lépjünk tovább... Szóval dolgoztunk éppen, amikor odalépett elénk kis cimboránk azzal a nagyívű csajozós szöveggel, hogy:
- Haaalloooood, ööööhhh, fel kell mennem, beszarok... - őt egyébként erről ismertük, ha állt valahol egy falevelet/bokrot tépegetve, akkor neki kaki volt és ha megmozdult volna, akkor mackó testvér beköszön.
- Jó, megyünk mindjárt, de csak óvatosan menj, szorítsd össze meg minden. 
Kis barátunk elsietett, tettünk vettünk, aztán felmentünk az irodába. Ott láttuk őt újra, a lépcsőfordulóból...
- Felértél időben?
- Feeel, de az utolsó lépcsőfordulóban, fingottam. És nem kellett volna. - Nehezen jutottunk szóhoz mert a röhögéstől, levegőt sem tudtunk venni. Megnyugodva leültünk. próbáltuk magunkból kibeszélni a traumát. Egy másik eszelős kolléga megragadta a szót kisvártatva:
- Szerintem nem gáz, én is befostam...
- Jó, hát gyerekkoromban én is. - mondta még valaki.
- Ja, én tegnap. - újabb sikítva röhögés következett. - Ettem két hot-dogot, savanyú volt és ahogy kiléptem a kapun befostam. - Az az iroda rendszeresen tapasztalt ilyen dolgokat... Volt amikor nem bírtam és kiléptem a folyosóra, szembe találtam magam két magas rendfokozatú kollégával, majd a hátam mögül ordítottak kifelé, hogy: "há de mos mé, nem b@szná meg egy jó shemale-t?" Álltam ott vigyázzban, ők néztek rám. Nem vártam, hogy rákérdezzenek, hogy na meg e vagy nem e... Hát, nem kaptam írásos dicséretet és a következő nap meghallgattuk előadáson, a katonai/emberi viselkedés alapjait.  Ezt akkor és később is, legjobb esetben is csak félig tettük magunkévá.