Ez a kis történet (is) velem esett meg, még megbolondult katona koromban, tavaly előtt. Ez már igencsak a vége felé volt a katonai ámokfutásomnak, itt már tudtam, csak át kell szédülnöm az egészségügyi járadékba és nyugalmam lesz. De még adtam a szolgálatokat, mert így a többieknek kevesebbet kell, meg nem kell ha hazaesnek a határról, meg tényleg az volt bennem, hogy bajtársak, évekig szívtuk egymás fingszagát, értettük a másik rezdüléseit is. Aztán jött ez az alkalom, ami után a maradék 4 agysejtem egymást kézenfogva kiabálni kezdett a másikkal... Nálunk volt az alapkiképzés és ebből az alkalomból, a szinten aludt 50 katona prototípus. Meg is ijedtem tölük rendszeresen, mert ott ugráltak előttem, hogy főtörzs úr jelentem, meg kérek engedélyt, meg jelentkezem! Egyikre rászóltam, hogy maradjál már magadnak, hát nem is jelentkezel... Ez volt az összes infó róluk, hogy vannak, ott vannak, alszanak, hagyd őket békén, most képzik ki őket, ezek még ölősek. Ne kiabálj velük, mert leszerelnek.... Én meg már öreg, szomorú és rosszindulatú szemű altiszt voltam, ha nem piszkálnak nem akartam emberekkel találkozni. Erre itt a hajnal, nagyban fegyverkönyvet írok és megjelenik az ezredes. Itt kezdődött egy ki-mit-tud az avatandókról, ahol jeleztem, hogy örülünk, hogy velük nő a létszám, de nekünk semmi infónk nincs róluk. Ekkor jött egy "Hm" majd elmenés. Kis társammal egymásra néztünk, újra elővettük a levendula illatú análtörpéket és... Két nappal később, eligazítás után, csörögve-zörögve megérkezik egy valódi törzszászlós ordítva, hogy mit képzelünk mi, miket mondtunk és különben is. Levegőt nem kaptunk a döbbenettől, elsőre azt sem tudtam, igazi e. Ránéztem kis társamra, láttam, hogy ő is látja. De, nem akarja. A támadó fél leült a radiátorra, elkérte a felkészülési okmányt, hogy kikérdez minket. Ekkor, már egyre biztosabb voltam abban, hogy tényleg látom.

Kinek vagyunk alárendelve? - jött a kérdés, amit talányosan megválaszoltunk.

Nem jó.

De, jó. Jelentem nem önnek vagyunk alárendelve.

Nem készültetek fel rendesen...

De. - Ilyenkor nem mondhatja az ember, hogy nekem van igazam, nem vagyok alád rendelve, tisztelgek ha erre jössz, amúgy meg ne piszkáld a szolgálatot... Megnézte azért a papírokat, észlelte, hogy nem vagyunk alá-fölé rendelve...

Mi az ügyelet telefonszáma? Rávágtuk, hogy direktbe van kötve. Ha itt felvesszük, törzszászlós úr vitéz fülei máshol hallhatják a csörgést.

De, mi a száma?

Jelentem, dir...

Ha jön a diverzáns és elvágja a direktbe kötött kábeleket, hogy hívod fel őket? 

Na én ezt elképzeltem... Az érzékelőrendszereken, amik egy őzre vagy kutyára is jeleznek, átjön egy diverzáns csapat és észrevétlenül, csendben, egy légkalapáccsal feltöri a betont, ahol a telefonkábelek mennek, elvágja az egyiket és a direktbekötött vezeték mellett lévőt pedig meghagyja, mondván, úgysem tudjuk a tárcsázós számot. Ami egyébként egy A4-es papíron ott volt a faliújságon, csak nem tudtam leolvasni, mert rácsúszott az étrend. Jól megkaptuk a magunkét amiatt, hogy a kiképzőktől nem kaptunk semmi infót és lejáratjuk őt a főnök előtt. Közben gyanúsan dokan jöttek arra röhögve cigizni és megvizsgálni, hogy kettőnk együttesen 70 körül lévő vérnyomását sikerült e felnyomni 80-ra.

Az elmúlt egy évet annak szenteltem, hogy megvizsgáljam annak lehetőségét, bejuthat e diverzáns alakulat, telefonkábelt elvágni. Nem. Amíg ilyen éber őrök vannak akik erre is gondolnak, biztosan nem.