REGGEL VAN REGGEL VAN REGGEL VAN REGGEL VAN. Ez egy ünnep. És mit csinálunk ünnepekkor? Ezt már mindenkinek a szájába rágtam, addig zabálunk, amíg a tányérból, vagy asztallapból nem hiányzik egy-egy darabka. De, nem volt ez így mindig! Fiatalság bolondság alapon, pont elég szilveszteri buliban fordultam meg és hát mielőtt bevethettem volna irgalmatlan csajozási képességeimet, annyi bátorságot vettem magamhoz, hogy már csak sikítani bírtam. Főleg Ossian dalszövegeket. Aztán hánytam. Sikítva. Ossian dalszövegeket sikítva. Na mindegy. Meghívtak egy buliba Tétre egy házba, ahol ennek már mindegy alapon mehetett a fejenpörgés. Voltak lányok. Nem én vittem őket. Volt szesz. Volt, amit én vittem. És volt Ossian. Arra meg Metallicára ment a lassúzás és a pogó. Ezt a lányok negálták. Ezen annyira megsértődött a többség, hogy inkább kimentünk az udvarra. Na, mit lehet csinálni, Télen, Téten, ha térdig ér a hó és -10 fok van? Úgy van! Bemenni vissza a melegbe! Éppen ezért mi elindultunk sétálni és eltévedtünk. Már abban a hitben éltünk tovább, hogy nem jókívánságokkal kell felhívni a családot, hanem azzal, hogy: dza, emmtom hó vaggyook, bódog pfüetésmafot. Ennek azt hiszem annyira nem örültek volna... 3 helybelit kérdeztünk meg arról, hol vagyunk, merre induljunk egyáltalán, de elfutottak előlünk. Mi nem estünk kétségbe, futottunk utánuk. De, kedves barátom erre megsértődött és befeküdt az árokba azzal, hogy őt nem érdekli az egész. Mint Gandalf a Helm szurdokba, érkezett meg az egyik lány, hogy mostmár aztán takarodjunk be az utcáról, mert táncolni akarnak és amúgy is, harmadszor sétálunk végig ordítva az utcán. Erre mi magunkba szálltunk és előadtuk az Éjféli lány című dalt, aminek akkor a szövege lehetett volna a Dallas forgatókönyve is, majd a megmenekülésünk örömére ültettünk egy sörösüveget a kertbe hálából. Gondolom az elképzelés az volt, hogy öntözni kell csak, aztán ha nem permetezik Kőbányai lesz, ha igen akkor Heineken. Pár nap elteltével a házigazda anyukája kiszedte... A reggel a nyári konyhában ért egy padon fekve. Egy bontatlan, szeletelt, fehérkenyér volt a párnám és valaki beszélt hozzám. Az egyik csaj volt az, aki később megesküdött arra, hogy ilyen jót még soha nem beszélgetett senkivel sem. Azóta sem tudom kivel beszélgetett, meg miről, mert én aludtam. Mint egy kisgyermek. Egy kiló kenyér a fejem alatt, egy üveg jéger a kezemben...