Wáááhhh a kulináris őrültek és a kulináris őrületek... Itt csak az őrültekről lesz szó persze, akiknek java része cseppet sem meglepő módon katona. Hogy mentsem magam, gyerekként én is közéjük tartoztam! Valamilyen fura oknál fogva, nagymamámmal mindig mustáros pirítóst csináltattam, amit akkor a legtökéletesebb táplálékként fogyasztottam el. Nem is értettem éttermekben miért nincs... Azóta, persze felnőttem és helyrejött az ízlésem, már nem eszek mustáros pirítóst. Vajjal legalábbis. Utálom a vajat... A következő fő bűnös a nagyapám volt, aki egyik Nyáron, amikor olyan hűvösebb volt az idő, megközelítőleg 35 fok árnyékban, kitalálta: itt pacal lesz gyerekek... Nagymamám tudhatott valamit, mert csak annyit mondott, hogy lehet, de nem ebben a konyhában fogsz fingot hámozni, menj ki az udvarra vele. Ennek következtében, az egész utcának olyan szaga lett, mintha a döglött Szegfű bocit pácolták volna 40 napja trágyalében. Az öreg végül is megcsinálta, majd zokon vette, hogy csak ő eszik belőle. Mert ugye: "a pacal finom, ha jól van megcsinálva". De, ki akar kockáztatni? A másik pacalbandita, egy kis kollégám volt, az első lövészettel egybekötött robbantó foglalkozásomon. Pacalkonzervet kaptunk hideg egésznapos élelem gyanánt, ami kibontva olyan volt, mintha a lőteret őrző kutya, egy félig megemésztett macskát fosott volna bele elégedetten vigyorogva a konzervbe. Köztünk pedig csak egy legény volt a gáton, 32 konzervet gyűjtött össze, jó lesz még az alapon. Ja. Jó lesz, ha jön az éhínség és már a cipötalpat is megcsináltuk paprikás szószban. Pedig az műanyag... Aztán itt van egy másik kollégám, akivel egy lánctalpasban ültünk és az élet nagy dolgait beszéltük meg, nevezetesen mennyiért fogyasztana el jóízűen, egy falat vegytiszta szart. Amíg ezen vitatkoztunk, egy darab csipsz, még csak nem is az utolsó... Belesett a lábunknál álló gázolajba. A fiatalember tátott szájjal nézett rám, hogy most mi legyen. Közben, megfejtettem egy keresztrejtvényt, kötöttem egy pulóvert, elmentem kakálni, majd amire visszaértem, kitalálta: "hallod ez még jó". És megette. De, tudott ő még érdekes dolgokat produkálni! Egyik reggel, megyek be az irodába, látom kakaóscsigát eszik. Majd elegáns mozdulattal, egy ezt figyeld báttya nézéssel vágott hozzá szalonnát is. Még aznap, egy másik katona ezt tromfolta, tízóraira csilisbabot evett, szaloncukorral. Itt már zokogtunk, hogy ne csináljátok ezt magatokkal, mi lesz a következő? Sajtosrúdba nyomott bounty? A kakaóscsigás srác csak fújt egyet majd megszólalt: "ennek nem fogsz örülni..." Aznap zokogva ettem a mustáros kenyeret. De, kisfiam is bizonyított a minap, én vérem. Mit kérsz reggelire? Lekváros kenyeret. Meg olivát. Egy szavam sem lehet, megette.