Hihetetlennek éreztem mindig is, hogy egy ekkora méretű országban ennyi tájszólás lehessen jelen. De mint kiderült az elképzelésem alulmúlta a valóságot...
Első találkozásom a beszéddel amit nem értek, rögtön születéskor volt. És nem azért nem értettem mert nem tudtam még beszélni. DE TUDTAM, MINDIG IS TUDTAM ÉS A VILÁG AZ ENYÉM LESZ EGY NAP!! HÁHHÁHHÁHÁá!
Azért nem értettem mert azon a vidéken viszonylag sokan beszélték még a standard magyartól eltérő palóc tájszólást. Nem azt mondom persze hogy nem értettem mondjuk dédapámat és a dédanyámat meg a nagymamám nővérét... A szó első betűje gyakran megegyezett a számomra is ismerttel de sokszor kezdődött és végződött máshogy mint amire bármikor számítottam volna. A navajo indián aki a fejemben élt sokszor csak nézett türelmesen és nyugtatót kért. Egyik nyáron egy egész hónapot töltöttem ott, és úgy vittek haza lekötözve kipeckelt szájjal és nyugtattak hogy nincs olyan hogy csanya, a csanya nem tud bántani... ezalatt a csanya:

De, azóta megtanultam ezt a beszédet is szeretni. Amikor 20 km-el arrébb, egy nem létező államalakulatban volt barátnőm, megkért hogy adjam már ugyan neki oda a kabelkáját. Mondtam hogy persze, majd tartva a szemkontaktot mint a marni készülő kígyó, jobb kézzel körözni kezdtem a ruhafogas előtt. Vártam hogy mond egy azaz-t amikor elsiklik a kabelka felett a kezem... De, nem. Ennek a történetnek nincs happy endje. Az egy dolog hogy lecsesztek hogy nem tudom mi az... De nem értettem miért nem a retikült kérik... az minden nyelven az. 
De ezen is túllendültem, nem vagyok az a nagy akadékoskodó. Ekkor jött szembe a szabolcsi tájszólás...
Leöltözni, lecsukni a villanyt, he, áó, jáó. Itt tényleg kétségbe estem azért hogy mi van. Csak pár példa:
Egyik főnök megjegyezte hogy nem szereti ha beleállnak az aurájába. Mire a szabolcsi megerősítőerő kijelentette hogy az ő áórájának meg elszakadt a szííííja. Nagyjából 100 ember állt kidurranni készülő fejjel sorakozón.
Csak beszívni mertük a levegőt, mert úgy nem jön ki hang a szánkon.
A másik alkalommal pedig, kis társunk örömmel újságolta hogy Szerbiában egy kálóznak levágták a kezét. Tény, hogyha egy bűnöző megbűnhődik az végül is jó... De azért furdalt a kíváncsiság, mert nem gondoltam volna hogy a szerbek kalózkodnának. Rákérdeztem hogy:

- Mégis hol, a Dunán? 
- Má mé ment volna a Dunán?
- Más víz arra nem nagyon van nem?
- Egy kálóz mit csinálna a vizen? Vonaton volt.
- Milyen elbaszott kalóz volt ez?
- Nem kalóz, kálóz!

Itt esett le mi a helyzet. Kalauz... De azóta betörtük a fiatalembert. De, ezekből kiindulva megalkottam a két tökéletes tájnyelvi mondatot:

Ez is egy álmom volt, hogy egy általam kedvelt zenekar klipjében szerepelhessek. Jelen is voltam pár koncertfelvételen amikre ma már nem lennék oly büszke mint akkor voltam, pl: Ossian. Amire még ma is az pedig a Moby-Dick. Az első sorokban tomboltunk és kiabáltunk abban a szent meggyőződésben hogyha ezúttal bemehetünk mondjuk a Moby-Dick öltözőjébe haverkodni, annak nem az lesz a vége hogy kikergetnek amiért orvvul megittuk a sörüket. Hiába no, minden szentnek maga felé hajlik a keze...
Aztán itt volt ez az alkalom. Akkor már nem kedveltem a Tankcsapdát, mert amit el tudok játszani én is gitáron, az olyan csudajó nem lehet... De az ismeretségi körben, a régi koncertszervezőnk húgának a kutyájának a sarokban álló porszemének a szomszédja, hatalmas nagy Tankcsapda, Depresszió, Road fanatikus volt. Amint megjelent egy számuk leült betanulni a szöveget.
Kis zenei kitekintő: ugye látjuk hogy ez a 3 zenekar ugyanaz? Még csatolható lenne az Alcohol és a Black-out is. De mivel mi az ízlés magas iskoláját képviseltük már akkor is, ezért elhatárolódtunk ezektől a zenekaroktól, mint vegánok a McMenütől. Pohárral. Nagy colával. Szopós palack nem kell...
Épp ezek miatt eléggé váratlanul ért hogy szombat délután ne a lábamat nézzem és számolgassam, mint egy mániákus hogy megvan e minden lábujjam, hanem menjek klipforgatásra. Amikor megtudtam milyen klipben kéne statisztálnunk, kacagtam és sírtam. Tankcsapda - Köszönöm doktor.
A helyszín a Komáromi Erőd egyik sötét kamrája volt, ahol előbb gondoltam volna arra hogy itt horrorfilm lesz, minthogy egy klip. Olyan sötét volt, mint egy zárt ablaktalan pincében. Oh, wait... A feladat annyi volt hogy üljünk tábori ágyakon és nézzünk ki rosszul. Aki látott már szebb napjaimon, az is rendszeresen megkérdezte hogy jól vagyok e... úgyhogy testhezállónak éreztem a szerepet. De hogy fokozzuk a hatást, mivel sötét volt és hideg és sokan voltak körülöttünk megnyitottunk egy sört. Na most abban a hatalmas csendben ez gyakorlatilag egy dörrenéssel járt és mindenki azt nézte ki volt ez az állat. Én is. Nem hagyhattam magamat gyanúba keveredni a hithű Tankcsapda rajongók előtt. Továbbra is kerestem ki volt ez a hangoskodó állat, még sörivás közben is! Tankcsapda fanok unite!
Igaz már nem lelkesedtem a zenekarért, mert elmúltam 14, de úgy voltam vele, csak benéznek a forgatásra és akkor lesz mit mesélnem a gyerekeimnek, akik akkor még nem is voltak. De kettő dolog hiányzott erről a happeningről... A zenekar és a lelkesedésem. És még a klipből is kivágtak. A szemetek...

A srácok elmentek nyaralni, buli van! Azaz hogy pont hogy nincs mert ilyen Stockholm szindróma félénk alakult ki az évek alatt. Nem jó hogy nincs időnk arra amit szeretnénk: olvasni, vagy megnézni valamit, festeni, tarkón szögdelni... A szülők, szerintem mindenki így van ezzel, várják a szabadság édes pillanatát, amikor eszel esetleg egy Snickerst és a másik végén nem lóg két gyerek a csokidra harapva, vagy csörögsz a maradék műzlivel amit reggeliből meghagytak és nem nyúl bele senki tenyérrel a táladba hogy ő még akkor kér ebbe tejszínhabot. Nem akar senki, de tényleg senki kiabálva a füledbe suttogni hogy amúgy pukizott és hallottad e... Na akkor üt be a csend és nem tudod mi a fura, csak hallgatod. Közben elszomorodsz amikor rájössz hogy baszki, ezek elmentek nélküled nyaralni, pedig ketten együtt is csak 7 évesek, kerekítve. Felmerül a gondolat hogy biztos jól lesznek e nélküled? 
Ne áltasd magad, ők istenien lesznek a nagyszülőkkel. Amikor vacsorára tejfölös palacsintát kérnek sült krumplival, akkor az lesz. És ettünk mi is furcsa dolgokat szerintem mindannyian ennyi idősen, amiket ma már csak kavargó gyomorral ennénk meg, ha valaki ütne közben egy husánggal, na de azért ez után minimum szikkadtra fosnánk a porhüvelyünket, a gyereknek meg ízlik. Közben azért nevetsz, de a szemed és a gyomrod is ökölbe szorul, hogy add Istenem hogy itthon ne kelljen ilyet csinálnom!
Te meg csak ülsz otthon és azt tehetnéd amit éppen akarsz, de nincs kedved semmihez. Csak ülsz a kanapén, a szádon elmaszált barna rúzsként csillog a csoki és a nyálad, cukor és koffeinkómában vagy a kávétól és annyi mindent csinálhatnál tulajdonképpen... Aztán nagy nehezen ráveszed magad mert látod hogy még csak nem is fürödtél, meg érzed is és nekiállsz mondjuk festeni. Teszel 2-zwei-due-dos-kettő ecsetvonást és hazaértek. De hogy a bánatban telt el két nap? 

Fontos dolog mostanában a szúnyogirtás, hisz nyár van. Ki ne szeretne kiülni az udvarára, erkélyére és meginni egy sört? A szúnyogok is szeretnék hogy így tegyünk. De a nemrégiben lezajlott áradás olyan váratlanul érte a szakembereket, mint ahogy a havazás szokta, így senki nem számított arra hogy bakker, itt szúnyogok lesznek...
Röviden így néz ki a helyzet nálunk: reggel nem mész hajnalban füvet vágni, mert benned van jó érzés Kb annyi mint gépsonkában az orvosi fém, se gazolni, mert még alszol, se visítozni, mert még mások alszanak. Délelőtt meg már nem mész ki mert lassan az árnyékod is belesül a terrakotta térkőbe és a mulcsba amit a virágok köré szórtál. Nem kell locsolni sem, mert ez a növényeknek 40 fokban nem fog bejönni, kivétel a parlagfű... Ebéd után amikor már a teraszon elfolyik a járólap a melegtől és eltaposni sem tudsz kimenni a spontán gyeptüzeket, csak nézed szomorúan hogy hű bakker, mindjárt a kerítés is megolvad. A jegestea a poharadban pedig megalvad mielőtt akár egy fél kortyot beleinnál. Aztán szépen csendben megérkezik a késő délután amikor már a redőnyt is fel merjük húzni, nem hamvaszt el a napsütés mint az ősmagyarok jurta alakú űrhajóit (honnan tudod hogy nem volt ilyen? Hogy bizonyítsam hogy volt, há elhamvadt...), kimerészkedünk. Szigorúan fapapucsban, mert a műanyag talpa a második lépésnél elfolyik. -> Örülés a levegőnek ami már csak 32 jó magyar celziusz fokot tartalmaz és egészen hűsnek hat a Pokolhoz képest. Meglocsolod a növények parázsló hamvait 10 perc alatt, mert jönnek a szúnyogok. Valamikor nekik is elő kell jönni... És menekülsz, futsz az életedért, de akkor már legalább 20 a hátadon van. Amire a vérveszteségtől elgyengülve beesel az ajtón, már hiányolod a telet. De semmi baj, hisz este lesz szúnyogirtás! Na nem olyan hogy az erdőben van egy irtás aminek szúnyog a neve, hanem rendes füstös. Jön egy autó amikor alszol, hogy ne zavarjon és jól legyilkol minden szúnyogot. Na ezzel annyi a probléma, ha nem nézel facebookcsoportot ahol ezt kiírják.. és a melegre való tekintettel te nyitott ablaknál alszol, akkor reggel minimum a saját nyáladban, görcsökben fetrengve ébredsz az idegméregtől, de ha nem is idegméregről van szó, megeshet hogy akkor sem egészséges a dolog. Ez az autó amúgy jön vagy 70-el, gyaníthatóan azért hogy a szúnyogokat elüsse.
De van egy másik lehetőség is ám! Szakad az eső. De nem úgy hogy csipp csepp egy csepp tíz... Lóf@szt, ömlik mint Sláger Tv-ből a meg nem értett művészek sikongatása és már azon gondolkodsz hogy beltenger lesz a kerti medencében, meg ránézel youtubeon hogy kell kenut csinálni a tetőből. 
De, egyszercsak eláll az eső és kisüt az aranyló, fénylő, mosolygós napocska és leüzen nekünk földieknek hogy most meghaltok köcsögök, újra 40 fok lesz és szúnyogok.

Nyulaink vannak. Ezek az élőlények amik rendkívül hasznosan funkcionálnak mert... vannak és kész. Hála égnek nem velünk egy háztartásban élnek, hanem szüleimnél, a kertben. Ennek a gyerekek annyira nem örülnek mert ők játszani akarnak velük, kocsizni, csúszdázni meg ilyesmik. Megkockáztatom ezt a nyulak egyébként kibírnák nevetés nélkül. Bár menő lenne látni egy csúszdázó nyulat. Fel is vettem a bakancslistámra. A bakancs 1 db "K" betűvel rendelkezik. Jegyezze meg mindenki, a bakkancsért bünti jár, a zárdában ahol Brünhilde nővér majd...
...később ezért kitették a zárdából a nővért, bár senki nem vallott ellene. 
Az előzménye a dolognak az volt egyébként hogy falusiak lettünk és így már lehet állatunk, a tücsökkel meg nem érték be a srácok. Mi legyen ami nem annyira maradandó állat, könnyű bánni vele stb... ? Hozzám még egyszer kutya nem jön, se macska, se hal, mert azok megeszik egymást. Az ideális háziállatot a végén te személyesen meg tudod enni pl csirke, pulyka, boci. A nagyszülők erre bedobták ötletnek a nyulakat. Remek dolognak tartottam én is, miután kiderült hogy náluk lesz. El is vitték a gyerekeket nyulat nézni egy ismerőshöz. A hölgy elkezdte mondani hogy az egyiket Herkulesnek a másikat valami másnak hívják... a gyerekek leállították hogy jólvan, majd azt mi tudjuk, az egyik a Nyuszicsapat a másik meg a Nyuszikám nevet kapta. Nem tűrtek vitát ebben a dologban.
Sűrűn meglátogatjuk Nyuszikámat és Nyuszicsapatot és olyankor szedünk nekik lucernát. Amiről egyébként tudtam hogy létezik de annyira soha nem érdekelt hogy megnézzem hogy néz ki. A gyerekek akik nemrég még vitatkoztak azon hogy a mák az növény e, instant felismerték a lucernát és a többi növényt is, amihez nekem még kell a kis növényhatározó. Becs szó, mindig van nálam, ha valaki megkérdezi a pitypangra hogy az mi, magyarul és latinul is elmondom hogy fogalmam sincs, szlovákul pedig hogy nem értem a kérdést sem. Mindenesetre a gyerekeknek jár a kiváló falusi érdemérem amit még Hruscsov sem kaphatott meg. 
Szóval a nyulak élnek, nődögélnek, próbálnak szökni. Az a mázli hogy a szökést általában rossz irányba végzik és amíg nem futsz, addig ők sem. Csak ülnek a fűben és vannak. Lényegében emiatt nem jöttem még rá a nyulak lényegére.

Különleges érzékem van ahhoz hogy ne a legjobb pillanatban fejtsem ki valamiről a gondolataimat és hát általában nem is a megfelelő embertársamnak teszem ezt... Történt egyszer hogy Hódmezővásárhelyen jártunk és úgy éreztük szükség van a szegedi Decathlon támogatására. Kocsiba is szálltunk mind a hárman, hogy majd mi most jól megnézzük Szegedet az autóból. A vállban kissé szűkös világegyetemünk 3 bizonyíthatóan legbunkóbb emberéből kettő biztos hogy az autóban ült. Súgok, az egyik jómagam volnék. A másik a sofőrünk volt akinek a telefonjában csak szimplán bunkóként szerepeltem. Azóta találkozott pár sorstárssal és a nevemet is hozzácsapta. Gondoltuk hogy megpróbálunk beszélgetni, hátha jobban megy az idő... Valahogy elkezdtem a véleményem kifejteni arról hogy milyen is az ha valakinek a barátnője több mint 10 évvel idősebb mint ő maga. Már a gyógyszer adagolásról értekeztem amikor harmadik társunk megemlítette hogy a barátnője nagyjából 17 évvel idősebb nála. Itt már nem ült az a poén hogy a gyereke lehetnél, vagy hogy a szülei mit szólnának hozzá ha élnének... Megsemmisültem mint Arthur király kerekasztala. Az is csak addig volt kerek amíg páncélkesztyűs kézzel rá nem támaszkodtak. A sok rongálás után már csak Arthur király és a konvex asztal lovagjai voltak.
A másik bunkó csak nevetett és emiatt kicsivel hibáztuk csak el zebrán átkelni szándékozókat. Aztán elkezdett visszaintegetni a zebrán fekvőknek. Gondoltam is hogy milyen kedves, nem sokon múlt hogy elüsse őket, de azért integet nekik. Nem haragtartó fajta. Aztán hangosan elmélázott azon hogy ha ezt látta volna egy polgárőr, most jól nem csinálna semmit, mert nem csinálhat semmit, gyökér mind, előbb hívna papot mint polgárőrt. Hátulról csandben megjegyeztem hogy kösz, nagyapám alapította az egyik ilyen polgárőr képződményt. Úgyhogy innentől kezdve, inkább nem beszélgettünk. Csak néztünk ki az ablakokon és a sebeinket nyalogattuk.

Egyébként bunkó pajtimról tudni érdemes hogy rosszul kezeli a krízishelyzeteket. Például amikor egy kis kollégánk kirázta a törölközőjét és elkezdett jajongani, mert belefájdult a foga... Annyira elkezdett röhögni hogy még az épületből is ki kellett mennie... jellemző... 

Nyár van, meleg van, hát ki ne szeretne ilyenkor jégkrémet enni? Olyan ez kicsit mintha egy gyorsan semmivé fakuló darabot kapnánk a sarkkörök anyagából. Nem a jegesmedve és a pingvin nem az alaphoz tartozik, kultúremberek vagyunk, mi ilyeneket nem eszünk, csak mondjuk kakasherét. Szóval mentünk autóval szüleimhez, hogy átadjuk megőrzésre kettő gyermekünket. Jó ötletnek tűnt hogy bemenjünk a boltba jégkrémért. Elsőre csak dobozosat találtunk, kiskanál meg nem volt nálunk úgyhogy más megoldást kellett keresni. Pont mint a disznóvágásnál... ha nem lehet úgy mint eddig, késsel a hátában, vagy késekkel, bárddal és Kámánnal aki ad hoc hentes, mert a vágóhídon dolgozik. Igaz villanyszerelőként, de akkor is! 
A lényeg hogy más megoldás kell. Azt hittem az új EU kompatibilis megoldások, árammal ropogósra sütött, ólómmal részegen telepumpált henteseket fognak eredményezni a békésen legelő malackák lábánál, de nem így lett. Nem is értem hogy nem hal bele senki ezekbe a műveletekbe. Ezért jó a jégkrémvásárlás. Viszonylag békésen zajlik, keresgélsz csendben, amíg a lábadnál a lányod instruál hogy zöldet keressünk mert az az öccse kedvence, neki meg lila baletteset, de az öccsének hármat mert annyi éves. És amikor már a saját szádba könnyezel, mert "Elindult a pettyes katicabogárka..." Akkor meglátod hogy Calippo. Háhh megjöttünk ez kell nekünk, dobozos 5 db van benne jó lesz, zöld is van benne, piros is. Az autóban döbbentem rá rövid fejszámolás után hogy csak négyen vagyunk. Kiosztottam színek szerint, nekem maradt a cola ízű. Ha ettetek már emberi fogyasztásra alkalmatlan jégcsapot amin az sem rontana ha a kutya lepisálja... Gondoltam túlesek rajta gyorsan, benyeltem mint Michelle Wild... A torkom és az agyam egyszerre mondta hogy a molekulák megálltak odabent. A hidegtől... Körbenéztem, még eszi mindenki a sajátját... Ki kér még? Senki... Apa, szeretünk, edd meg te. Na milyen ízű volt? Cola. Nagyon néztem kifelé a kocsi ablakán, hátha meglátok valakit akinek oda tudom ajándékozni... De épp akkor senki nem járt arra. Úgyhogy elkezdhettem ezt is enni, mert a pampán az út mellett nem lesz senki akinek kelleni fog. Megettem mert egy hős vagyok, a környezetet ezzel azért ne szennyezzük, még a végén betilt a Green Peace. Leküzdöttem, köhögve, könnyeket nyelve de férfiként. Mondjuk Darth Vader égési sebei semmik voltak az  én kínjaimhoz képest, amikor hátulrók megszólal egy hang... Én már nem kérem. Hahh ez szuper, akkor tartod a kezedben, fiam, nemsokára ott vagyunk. Mondanom sem kell, ennek nem ez lett a végkifejlete... Mivel letenni nem lehet, akkor instant kifolyik, ki egye meg? Én átlényegültem egy másik dimenzióba, színtelenné váltam és összeolvadtam az üléssel. Na, ki ette meg?

Vannak dolgok amik minden egyes háztartásban egyszerűen eltűnnek, mint közpénzek a politikusoknál (politika letudva, becs szó). Engem személyesen érint a dolog, na nem a közpénz, mert akkor lenne egy emberem arra hogy ide pötyögjön. Meg egy arra hogy masszírozza a talpam. Amíg gyémánthálóból szőtt budipapírral egy manus kitörli a macskámnak. Szóval láthatja mindenki, nálam jó helyen lenne bármilyen pénz.
Na de eltűnt dolgok... Hogy és miért van az hogy a zoknik egyik fele mindig eltűnik a mosások során? Igen, ellenőriztem, párosával rakjuk be őket.... Innentől több lehetséges tézist olvashattok:

- a mosógép megeszi. De még a rostjait is lebontja és valahol atomi szinten tárolja hogy mint a Star Trekben, amíg egyszer valaki kiteleportálja belőle. Vagy Spock és Picard azóta az én zoknijaimban jár oda ahol még senki nem járt azelőtt. Gondolom ez max a wc mögötti rész lehet. Eskü, nekem nem tűnt fel hogy létezik, pedig ha tudtam volna, már lenne ott is egy polc. Hogy minek? Zokniknak, nemtudom...

- eleve páratlanul adják el a zoknikat és valaki azon röhög most  Kínában, ahol egyébként minden zoknit gyártanak... máshol nem gyártják, kész. A felnőtt zoknijaik jönnek ide gyerekzokninak. Szóval a gyárban meg az importőrnél gondolom nagyon röhögnek hogy yeeeee ha nekünk szar a rendszer miatt, akkor neked is legyen, nesze itt a fél pár zoknid... és miután kimostad, még csak megközelítően hasonló árnyalatút sem fogsz tudni venni.

- alsónemű gnómok... a South Parkban látta őket először a többség és bár mondhatjátok hogy az csak mese... Tudtok valami jobb magyarázatot??? Én készséggel elhiszem azt is hogy a szellemek az ektoplazmás nyúlványukra húzzák hogy ne ektoplazmázzanak mindent össze állandóan, csak valaki bizonyítsa be végre hogy így van. Amíg ez nem történik meg, addig a gnómokban hiszek. Jönnek, elviszik és kész. Senki nem tudja miért kellhet nekik, még ők sem. Rakhatsz ki nekik egércsapdát is akár, de annyira működik mint egy szöges kígyó. Ausztráliában él amúgy, 100-as szög alakú kinövések vannak a bőrén.

+1 van egy feketelyuk a mosókonyhánkban ami csak fél pár zoknikat szív be. És azóta azok megfagyva az időben, úsznak a semmiben. Majd ha eljön a feltámadás, meg a világvége, minden zoknim ami volt, megsemmisült, kivéve ezek, mert akkor gondolom egy valag fél pár fog úszni az asztráltestem vagy ektoplazmám körül.

Ja igen, majd elfelejtettem, mostanában a tányérjaink is eltűnnek. Gondolom a mosogatógépben...

Gyerekként mindannyian imádtuk a nagy autókat nézni, vagy mégnagyobb járműveket. Személy szerint a villamosokért voltam oda, de azon a szinten mint drogos az anyagért. Persze mindig este mentünk keresztül a fővároson, úgyhogy egy megveszekedett villamost nem láttam, ellenben a villamosról végignézték az arcomon és az ablakon végigfolyó nyáltócsákat amiben minimum a Nimitz anyahajó megfordult volna Y-ban. Na de mindegy is. Sokaknak azonban a nagy trúság a kukásautó volt. Nem is értem ez hogy lehet... Nem is megy síneken, meg minden városban van belőle... És hogy ezt meg is mutassam gyermekeimnek, kitártak az ajtót hogy, ni jön a kukásautó, még nálunk is és elviszi a szemetet. Ezzel speciel pont átbasztak mert nem jött. És kicsivel később sem. És kicsivel később mint a kicsivel később sem. Mondtam a srácoknak hogy ne keseregjenek, akkor megyünk rendetrakni, az majdnem annyira jó buli. Majd én mondom mit hova rakjanak és nézem jól csinálják e...

Átláttak rajtam. Ők már rendetraktak, felmostak, megfőzték az ebédet és kivitték a szemetet, adjam elő azt a kukásautót. Sarokba szorítottak azt kell mondjam. Kiültünk a lépcsőre és vártunk. Lassacskán egy random időpontban megérkezett a kukás. Eddig ez még két egymáshoz viszonylag közel eső naszakban nem sikerült nekik. Volt hogy reggel 8-kor, lobogtattam a fejem felett a kukát mint a texasi láncfűrészes, a munkaeszközét, volt hogy 3 másodperccel az után jöttek hogy este 8-kor behúztam a teli kukát. 

Nyilván nem ezek a fiatalemberek tehetnek róla hogy késnek (desszantosok). De a srácokkal tátott szájjal néztük végig hogy leugranak, az egyik olyan sárgát csulázott mint a Nap, tisztán látszott még ebből a potom 15 méter távból is hogy, ahova a csula esett ott még a kavics is elrohad, földcsere program kell. De elmeséltem a gyerekeknek hogy ez nem szép dolog, a bácsi biztos megbánta már. Ééés nem, mert jött az újabb csula a József Attila Púposvölgy-szélső-alsó könyvklub örökös tagjától. Az Alien meg rohant utánuk a receptért. Amikor ez és a kukaürítés megvolt, fogták a hulladéktároló edényt és a világ iránti Bukowski szerű megvetésüket és az erejük durván felét beleadva, földhözbaszták. Csak azért nem földhözvágásról beszélek mert az nem fejezi ki, mennyire behorpadt a kuka. A gyerekek még azért integettek meg köszöntek nekik, de nem értek rá ezzel törődni. Hiába no, nem véletlenül mondják hogy ne akarj a hőseiddel találkozni... 

U.I.: az ő munkájuk ugyanúgy fontos mint bárki másé. Meg kell becsülni. Ha nem lennének, kénytelenek lennénk a saját szemetünket feldolgozni, vagy kevesebbet szemetelni. De ezt nem akarhatja tőlünk senki, ugye? Na mos t mennem kell, behozom a kukát...

Nem könnyű az élet ha rád kerül a sor a boltba menésben. Én már tanultam az eddigiekből és úgy gondoltam hogy viszem magammal a fiamat aki élő pajzsként kiválóan fog funkcionálni, gyakorlatilag érinthetetlenek leszünk. Aki meg így is hülye, arra kinyújtja a nyelvét. Odafelé már keményre metálzenéltük magunkat a kocsiban, csak kisfiam a szerepben maradt és onnantól hörgött mindenkire. Hiába nyugtattam mindenkit hogy nem harap, csak ő most éppen kemény mint a Barátok Közt vége, mert kecskeáldozó metált hallgattunk. Azt pedig hogy "vért-vért" csak azért kiabálja mert véres kása lesz az ebéd, mit kell mindenen kiakadni. 
Beültettem a bevásárlókocsiba, kicsit nehezen ment bele a lába, de egy kis erő csodákra képes ahol az ész nem. Be is libbentünk zöldségeket venni, mondanom sem kell a felvett paradicsomfürt gyakorlatilag szétrobbant a kezemben, minden szétgurult, az egyik ráadásul eltalált valakit. Nem volt mit tenni halkan suttogtam egy bocsánatot a fél boltnak... Tehát jól látszik hogy magamnak csinálom a problémát, nem az volt a baj hogy az a fürt annyira száraz volt, hogy egy múmia hozzá képest egy pohár limonádé. Szívószállal. Kis esernyővel. Ebből nem engedek. 
Ahogy ballagunk tovább, hirtelen egy vad nagypapa és kedves felesége vágódik elénk. Nem azt mondom hogy belöktek a pultba de még kicsit köpködöm a bio kölest. Tudatosan vásároltak ami díjazandó, mindent vettek ami bio, búzaliszt, zöldség, Kőbányai, édesítő. Kicsit nehéz volt őket kikerülni mert éppen kánkánoztak a folyosó közepén, de mondtam fiamnak hogy kerülünk mi, legyünk urak. A másik sorból eléjük vágtunk és ez akkora hiba volt legalább mint egy orrszarvú heréjét megcsikizni egy acélbetétes bakanccsal. Onnantól jöttek utánunk és a bevásárlókocsijuk, jellemzően 3 centire tolták tőlem. Gondoltam hogy beülök hozzájuk a kocsiba, de a fiamat nem hagyhattam egyedül. Még mindig hörgött... senki nem tolta volna ha én nem. Ő ilyen lopásbiztos gyerek. 
Szóval ilyen Spar Forma 1-be kezdtünk, csak arra hagytak időt hogy lesöpörjek minden polcot gondolkodás nélkül. Én meg úgy voltam vele:

IGEEEEEEENNNNN????!?!?!?! Követtek mocskok mindenhova? Mindent jól lesöpörtem a polcokról, egérszart, kiömlött gabonafélét és láttam rajtuk hogy nő a fejük a méregtől mert azt az egérszart ők akarták.

Na jó nem, azt vegyék meg ők, aztán egyik fordulóban leráztuk őket. Csalárd módon elindultam a szalámik felé és amikor láttam hogy ők is, jól nem arra mentem. Szalámit ugyan nem ettünk reggelire de megérte, elégedetten csaptunk össze fiammal és elindultunk a pénztárhoz. Kielégülve beálltam a sorba, egyszer csak egy lökést érzek hátulról. Na mondom most elveszik amit nem adnék a világ minden kincséért sem, kriminalizálnak meg minden, innentől csak buggyantani fogok tudni... Aztán újabb lökés. Ennek a fele sem tréfa... Hátranézek... Az öregek utólértek. Onnantól kezdve löködtek végig, ha nem a kocsival akkor a saját testükkel. Welcome to Hungary... 

Nem azt mondom hogy nem láttam még rosszabbat, de attól ez még nem lesz jó. Leginkább arra tudok gondolni hogy, ha alvási paralízisem lesz, a démonok az ágyam szélén erre veretik majd. Eme remek Erika C. és Robby D. protezsáltjaitól került ki. Rendesen adtak a közízlés mocsok pofájára. Nem mondom hogy az ízléstelenség emiatt a zene miatt élte fénykorát, de azért volt hozzá némi köze, mint kannibálnak az emberevéshez. 
A recept pedig: 

Prüntyögéses felütés van kérem, máris sodor a lendület mintha medve kergetne a havasi lankákon és itt aztán hiába mászol fára előle... Ezt akkor is meghallgatod apám ha a rockzenét szereted, ez annyira jó. NEM. Na jó de, de csak azért hogy másnak ne kelljen. Félig iszom csak ki a méregpoharat, a másik fele lehet a tiéd. Közben a klipben nagyon isznak és ezt nem élvezik. Gondolom nekik ez ilyen társadalmi hőstett szintű dolog, értünk teszik. Még azt is bevállalnák hogy heringgel verjük a hátukat bemindenezés közben, annyira bulit akarnak nekünk csinálni. Miközben nézem és hallgatom ezt a szórakoztatóipari szörnyszülöttet, látom hogy szépen egyformán öltöztek fel, mint valami kis kertészbrigád reggel a munkakezdésnél, a szerdai buli utáni kedden és még mindig sebességben, azon agyalok: ki énekelheti ezeket a sorokat valójában? Mert ugye erre a korszakra nem az a jellemző hogy más énekel helyetted. Tippre Zoltán Erika aki ha nem ebbe az országba születik, híresebb lenne mint J. Lo és még zenei Nobel díja is lenne. Közben ahogy eltértem a tárgytól össze-vissza forognak hőseink a rácsok mögött ahova zenei bűnözés miatt kerültek, majd egymást lágyan iránybaállítva kitörnek...
Zahir üvölti: "kezeket fel" gyanítom neki kb ennyit tudtak magyarul megtanítani a tánciskolában és ennek a láthatósági mellényes fiatalember is örül a közönségben. Jön Mc. Ducky. Megreppeli a tutit. Végre egy rapbetét ami nem arról szól hogy kinyírlak, felszívom a kurváidat az orromon át a Mercedesben amíg a rendőrök lelövik Tupac magyar változatát, Kétpac-ot. Pedig isteni volt a Vámosmocsoládi disznóvágási bulin... Hála égnek a rapbetét azzal zárul hogy velünk vannak ők. Innentől nincs mitől félnünk. Meg vagyunk mentve. Mondjuk ha nem betonozni kell vagy valami nehezebb dolgot arrébb rakni nem érzem bennük a lehetőséget igazán...
Közben Zahir megtanult pár újabb szót amiket variálva kiabál. El tudom képzelni hogy azt mondták neki, ez jelenti azt hogy segítség, segítség, egyetemista vagyok akit erre a szarra kényszerítenek! 
Egy dolog nem tiszta azért... az egyik csaj énekel, Ducky rappel, Zahir kiabál, a másik srác pedig? Úgy van, hosszú a haja. Ezt stabilan tudja. Hoppá hoppá, kapott 5 szót ő is, de nem nehezeket, hogy ne keverjen bele a pantomimes önkifejezés mutogatós perceibe... 
Összefoglalva: ez a dal a világbékéről szól, vagy pedig egy rendőrségi elfogásról... Gyerünk, kezeket fel! ahogy ordít mindenki dübörög a hangjuktól a ház, meg a menekülők trappolásának zajától...

Fenékszőrtelenítés heteró férfiaknál is szokás?

Ha meddő férfival szexelek van esély a terhességre?

Aki a saját nemi szervével játszik az meleg?

Ha egy 20 éves fiú lefektet egy 15 éves lányt akkor lecsukhatják a fiút "megrontásért"?

Valóban van olyan eljárás ami a popó luk körüli elsötétedett bőrterületet kifehéríti?Vagyis,hogy szép rózsaszín legyen?

Análisnál melyik a legjobb szexpóz?

Van puncim. Mindent elérhetek, amit akarok?

Lányok ti szeretitek ha a két farpofátokat széthúzza a pasi és vadul nyal mindent amit ott elér?

8 centis a farkam merev állapotban Ez mikrópénisznek számít ? Van rá esetleg gyógymód ? 18/F

Melyik finomabb egy punci vagy egy gyros tál?

Ha egy férfi évtizedekig nem élvez el, nem maszturbál akkor a heréje képes abszurd méretekre megnőni? (pl focilabda nagyságúra?)

Lányok ha a párotokról kiderülne hogy szexuálisan izgatja őt a fingotok szag és hangügyileg is akkor hogy reagálnátok ezt le?

Minden maszturbálás után megeszem a spermámat, ezt természetes dolog?

Egészséges dolog aranyeres popó lukba dugni?Vagy ne kísérletezzünk vele?

Imádom ezeket az amerikai nagy körítéssel előadott "ünnepségeket". Ja nem, az nem is én vagyok. Na mostmár mindegy. Az amerikai ünnepek nem jelentenek nekünk sokat, hála a jó égnek, bevallom nem nagyon szeretném ha a bevásárlás ünnepén a Black friday-en széttaposnák még a szemgolyómat is 2 liter 3 forintos vaníliás szalonna ízű tejért. Nem vonz a szalagavatós báli tánc, a Hálaadás (bár egyesek azt mondják ezt az ünnepet az őslakos populáció másképp értékelni, megkockáztatom nem örülnek). Na és akkor a lényeg: gender reveal party. Az opcionálisan fiatal és opcionális nemű pár, összehívja a barátokat és meggyújt egy kék vagy rózsaszín fáklyát. Vagy valamit ami éghető. Ku Klux Klán Kornél eljön a te időd is, de ez még nem az...

Ez hivatott jelezni a baba nemét a nagyérdeműnek, ez meg ugye feltételezi a babaváró bulit... Egy amerikai párocskának olyan jól sikerült ez a fáklya belobbantás, persze hereaszaló nyár közepén, amikor még Marzsi néni sem rak tüzet a kertbe, nehogy leégjen a szilvafa. Mert akkor Kámánbá megmerényeli és a lekvárból főz pálinkát. Na de, ez mindegy is... Szóval felgyújtottak vele egy erdőt. Ez elég nagy probléma így is, hátmég ha azt vesszük hogy volt ott egy cserkészvezető aki halálra égett. Az ifjú párra ezek miatt könnyen megeshet hogy 30 év böri várhat ahol Carl-ból szinte biztosan Carla lesz és csak phangani fog tudni, kedves párja meg... Nem is tudom... De a gyereket biztos elveszik tőlük.

Pedig követhették volna a mi hagyományainkat is pl Húsvéti locsolkodás. Abba nem hal bele senki, max a Sanyi részegen beleesik a kútba esetleg az árokba, a lányok pedig valami jó kis gyulladást szedhetnek össze. Nem, nem attól... Fúj.  De a nyúlon és a jóízlésen kívül, ezt általában szokás mindenkinek túlélni. 

Mondjuk így belegondolva... Kellett volna ködgyertyát dobnom a panelházban és egy kawabunga köcsögök felkiáltással közölni hogy fiú vagy lány a gyerek... 

Már megint bútort kellett építenem és azt hiszem semmi nem okozott akkora lelki törést eddig az életemben a félbeszakadt Kacsamesék óta... Szeretnék olyan bútort venni végre amit nem nekem kell összeszerelni, hanem van. Készen. Olyan mint egy mirelit pizza, kicsit sütögetem aztán jó lesz. Aztán felébredek és a kezem nem a bilibe lóg, hanem a latrinák latrinájába aminek még a széle is kakás és a falra szarral festették rá hogy sZoPaTóSsZéK...

Igen ez az összeállítási rajz és nem rontott a képminőségen semmi, ez így van mellékelve. Egy egész órát legóztam vele... tekertem össze mindent mindennel, szöveteket szúrtam át. Na jó, ez nem teljesen igaz, kalapáccsal (csavarhúzó nyelével) vertem bele a csavart az anyagba miután a lukakban lévő forgácsot és egyebeket ki nem szedtem. Aztán összeraktam, három agyvérzést kihordva... amikor jött feleségem és közölte hogy a matracot meg a védőhuzatot előbb kellett volna rátenni mint a végleges összeszerelésig elérni. Csuhéj mondom... szedhetem szét, szinte teljesen. 
Sokan kérdezhetik ezen a ponton, (amúgy ezt a bejegyzést már a székben haldokolva írom...) mennyi szekrényed van ember? Én azt nem tudom, 2x költöztem velük de nem lett kevesebb. Az a gyanúm hogy minden költöztető rak még pár alkatrészt a kocsijára hogy vedd le azt is és rakjad össze rajz nélkül, hiányzó alkatrészekkel. 
A legrosszabb pedig hogy mi meg gondolkodás nélkül megtesszük. Amire idáig eljutottam a gondolatmenetemben, kiderült hogy van mögöttem még egy doboz bútor. Itt kértem egy kávét. De az úgy legyen fekete, hogy van benne tej meg cukor, vagy különben elsírom magam miközben arra gondolok hogy pedig Legózni szerettem. Nekiálltam, fájt közben valami mint Mohács, mert nekünk az kell, csak az a jó ha lehet szenvedni, ezért veszünk elemes bútort... Fura, mert eddig ilyen vörös foltok nem voltak a padlón. No nem baj, csak el ne csússzak benne... Na ki csúszott el, letarolva minden élére állított bútorelemet... Lehet találgatni... Amíg összeszedtem magam, láttam hogy nagy lehet a baj mert minden piros. A padló, egy folt amiben elcsúsztam, a bútorelemek, a lábam. Fura mód, jól nézett ki a piros, amíg rá nem jöttem hogy ez belőlem folyik. Őszinte leszek, nem éreztem hogy haldoklom. PEDIG ÍGY VOLT! Sivító főnixmadárként álltam fel újra és hiszem hogy Christus ist auch für gestorben... nem lehet hogy ne sikerüljön! Csak egy szekrényről van szó, ez még nekem is kell hogy menjen. De nem ment. Nem fogok hazudni, a gyerek holmijait a padlón fogjuk tartani, a bútor darabjai rohadnak el ahol vannak, én meg beülök a szop(t)atószékbe és nézem hogy porosodik a többi bútor amiket bár összeraktam, de nem tudom hogy került hozzám.

Nem török olimpiai babérokra és ez már gyerekkoromban kiderült hogy meg sem kell igazán próbálni. De az élet úgy hozta hogy tanácsos úszni járnom. Hű mondom, a Mosoni-Duna itt van mögöttünk, de abban azért még sem kéne, amíg olyan kecses vagyok mint egy átlagos kő. Csak kicsit nagyobb. Elzarándokoltam egyik reggel, tényleg reggel... még a szemem sem volt nyitva, így izgalmas vezetni. Belépek a klórszagú csempék szentélyébe miután a GPS segítségével odataláltam.
...nem árt tudni, hogy bármilyen sporteszközzel és komplexummal úgy voltam eddig hogy, ha egy kicsit odafigyelek még megölni is tudom magam majd vele...
Rögtön egy gyerekcsoportba botlottam, gondoltam hogy jó lesz ez az úszás, legfeljebb amelyik lehagy azt majd jól levízipisztolyozom. Aztán majdnem (pedig olyan fogalom nincs hogy majdnem) kiküldtek a medencéből emiatt, pedig komplett búvárruhában mentem. Úgy voltam vele, ha már egyszer úgy is el fogok merülni, akkor miért ne búvárkodhatnék... De ha már a vízbe akartam menni, tényleg megfelelő ruházatban kellett megtenni, úszósapka, tapadós úszónadrág. Gyermekkori emlékeim szerint az úszósapka nem jó, húz és sárga. Na most vettem egyet ami jó és kék és nem húz. Gondolom azért ilyen színekben gyártják hogy ha valami hülye aki azt hiszi tud úszni egy uszodában és kiderül hogy vasmacskának elmegy azért, de nem egy Michael Phelps, az úszómester megalázó nemtörődömséggel egy úszógumit tudjon neki dobni. Az enyém kacsás volt.
Úszónadrágból tapadós vagy fecske kell, hiszen minden másodperc számít és még a víziuborka is jobban látszik. Még abban az iszonyatos tempójú mellúszásban is amit én végeztem. Néztek is rám furán akik elpillangóztak mellettem, egy idő után hiába csináltam úgy hogy azé nem pillangózok báttya mert nincs úszószemüvegem és a szemeim nagyon érzékenyek, tudod... Tele mennek dihidrogén-monoxiddal aztán majd jól ti lesztek a hibásak. Páran fel is háborodtak hogy minek mérgeznek minket ilyesmivel.
Miután már lélektanilag túltettem magam azon hogy gyakorlatilag a döglött macska, folyásiránnyal szemben is lehagy, gondoltam hogy átmegyek a lassú feliratú sávba. Hiba volt. Ez maximum a világbajnokok között lassúaknak lassú. Egyszer egy 60 éves néni elúszott mellette és olyan örvényt kavart hogy beforgatott azon a szinten hogy 2x örülhettem az utolsó 10 méternek. Azt hiszem a különleges ezrednél nem engem keresnek...
Leúsztam a penzumomat, görcsöt tettetve kimásztam, hátha így nem tűnik megalázónak az a 20 km-nek beillő 300 méter amin az életemért küzdöttem ebben a mellúszásnak csúfolt fuldoklásban.

Bútorbotba megyünk... Az uszodából már megjöttem... Délutánra jönnek a posztok.