Nos, macebell... Nekem kellett egy ilyen, mert önállóan nem vagyok elég veszélyes a saját jövőbeni kilátásaimat tekintve. Gyakorlatilag ez az eszköz egy bunkósbot. Na jó... Nem bot. Egy acél gömb egy méteres nyéllel és lehet vele edzeni. Meg koponyákat bezúzni. Ha elég ügyes vagy, akkor valaki másét aki azt nézi hogy mit bohóckodik itt az a marha azzal a szarral, ha nem vagy ügyes, akkor pedig a saját fejedet vered be és akkor nem kell többet a telefonszámla miatt aggódni. Ezen felül rombolni lehet vele, ha kicsuszik a kezedből... Mint mondtam, ez acél és olyan 5 kg körül van a súlya. Takaros lukat tud ütni az autóra, a házra, a szomszédra aki megkérdezi hogy mit táncikálsz itt azzal a vassal és még ki is nevet. Na ez után nem fog. A jaguárjelet mindenesetre ügyesen leüti a kocsiról. Tudok arról is beszámolni hogy milyen amikor magadat találod el. Röviden: rossz. Pörgetem azt a rossebet, egyszerre érzem magam Bruce Leenek meg Kabir Bedinek (indiai eredetű a cucc), koncentrálok, eszembe jut hogy verhetetlen vagyok egyszerűen, élet és halál ura, meg a házé ha a kölcsönt visszafizettük 17 év múlva. Itt elkezdett viszketni az állam, gondoltam megvakarom. El is feledkezdtem a kezemben tartott eszközről, mert a vízfolyás folyamatosságával forgattam, megszégyenítve mindenkit, még a távolugrókat is. Ekkor jött a nemvárt fordulat. Mivel két kézzel fogtam a nyelet és elfelejtettem elengedni, a nyél végével tettem egy lágy pöttyöt az állkapcsomra. Itt még bírtam, mert gránit keménységű vagyok. A világ zöld lett, de gondoltam a friss levegő és a koncentráció megoldja. Aha. A következő mozdulatnál láttam a szemem sarkából egy breakelő mandarint, aki azt énekelte hogy létezik a Balaton. Ezen már megrökönyödtem annyira, hogy ezúttal hátulról vágjam magam fejen. Leültem, nem sírtam. Próbáltam szólni a gyerekeknek hogy ne hívják a mentőt, jól vagyok, de csak annyi jött ki a számon hogy: "hőiööő". Úgyhogy játszottak tovább a narancssárga kislabdával, a Balatoni nyaralásról énekelve.

Na, ezért vagyok rossz kombináció bármilyen eszközzel ami edzésre szolgál. Mondanám hogy az olvasással legalább nincsen bajom, de rendszeresen elvágják a lapok az ujjaimat, úgyhogy attól félek egyszer vérmérgezés miatt fogok fettengeni a földön és átlépnek majd rajtam, hogy ááá semmi baj, csak edzett egyet és pihen. Igen, így szokott habzó nyállal...

Megszületett a soron következő gyermekünk, ami úgy ment mint a karikacsapás. Karikát mondjuk még nem sikerült csapnom, csak szinuszhullámot meg zajt. Szóval velőtrázóan gyorsan ment minden, attól a pillanattól kezdve legalább is hogy beültünk az autóba. Ekkor 00:45-volt. Nekivágtunk hát a nagy kalandnak, ami rögtön az első kanyarnál majd em elakadt. Jött egy kátyú, úgyhogy itt majdnem hárman mentünk tovább... Nem volt egyszerű leállni fénysebességről 0-ra egy tized másodperc alatt. Kicsit felgyűrődött a földút, még én is csikorogtam nemcsak a fék. Élethűbb így. Turbinahangot is adtam ki régebben, de erről leszoktam, miután meg akartak ölni. Vagy inkább úgy mondanám, az ritkán szól az életigenlésről ha valaki mellett 20 centivel repül el egy 2 méteres farönk. De megbocsájtó vagyok, nem haragszom már Pataki Attisra sem, amiért nem énekel mulatóst. 

Miután elhagytuk az első kanyart, onnantól lábujjhegyen gurultunk a gyök 2 gyökének a szomszédjának a maradékával. Felhajtottam a főútra, ahol egyesben gyorsultunk 90-ig, majd találkoztam a világ egyetlen szabálykövető BMW-jével. 50-el ment a faluban, indexelt ahol kellett, ezzel pedig annyira ledöbbentett minket hogy még a fájások is leálltak. Itt még mindig csak 00:47 volt. Máskor Győrzámolyról eljutni Győrújfaluig egy tortúra fájdalmakkal, kínokkal, könnyekkel. Oh, wait... Most is ez volt, csak haladtunk. Úgy éreztem a Jóisten velünk van, a feltúrt Győrön kívül semmi nem állt az utunkban. Ránéztem feleségemre aki csak annyit mondott: "nem megyünk gyorsan". Én kérdésnek vettem, Ő kijelentette. Éppen akkor léptük túl a sebességhatárt, valamennyivel... Nem sokkal. Vettelt lehagytuk egy kanyarban... 00:50-kor megálltunk a kórház előtt. Furcsa volt hogy mennyi parkoló volt. Szóvá is tettem, de feleségem szerint nem ezzel kellene foglalkoznom, hanem megállni végre. Megálltam. A szembesávban. Keresztben. Ilyen egy reggelem átlagban... 10:00-ig nincsenek barátaim. Se értelme a világ létezésének. Indulás előtt megittam húzóra egy energiaitalt, ennek köszönhetően, nem az anyósülésre ültem induláskor. 01:00 bértünk a kórházi lift elé. Vettünk gyorsan apás szettet, aztán irány a harmadik emelet, a szülészet. 01:10-ig átöltöztem a szettbe. Olyan voltam mint egy 2 dimenziós kartonból kivágott legoember aki megázott a kutya nyálától. De büszkén mentem a szülőszoba felé. Onnan már hangok jöttek ki... 01:12-kor beléptem a szülőszobába, ahol közölték hogy ott a feje. Gondoltam is hogy szép is lenne ha nem lenne ott a fejem... Kiderült, hogy nem is az én fejemről van szó. 01:16-kor megszületett a gyermek. Mondhatni csücskös volt...

Nemsokára jövök gőzerővel vissza. Megszületett gyermekem és most 1-2 napig ne várjatok világmegváltást � 

Ez kemény menet lesz, erre készüljön fel mindenki. Nem is tudom minek nevezzem ezt... Egyszerűen szemrákot kaptam és átment még a fülemre is és még őszültem is tőle. Szögezzük le gyorsan, ezek az emberek táncosok voltak. Illetve egy táncstúdióba jártak. Zoltán Erikához. Mert attól hogy szoktál szexelni, még nem vagy Rocco. Kozsó legalább tartott kasztingot ahol több ezer csávó közül válogatták ki a Picasso Branch tagjait. Picasso ha élne, ettől már nem élne. Ezek a szerencsétlenek meg 2 májkrémeskenyérért, ingyen frizuráért és a beígért szemmel látható rajongói bázisért bevállaltak mindent. Mindent egy lapra tettek fel, de az a lap nem jött. Se a rajongók. 

Mit is jelent a Biző tulajdonképpen? Ha egy döglött heringgel herénvernek sem fogom tudni megmondani, ahogy azt sem hogy ehhez miért kellett ez a 6 db aranytorkú csávó. Csak azért gondolom hogy aranytorkúak, mert a sok nemesfém lerakódásától nem jönnek ki épkézláb hangok azokból a szájakból. Bevallottan nekik nem kellett tudni énekelni, az másodlagos volt. Ezt én még hátrébb sorolnám, mert bizony olyan részegen hogy a saját árnyékom elől menekültem, Ossiant ordítva is köröket vertem erre a fiúbandára.
Engedjük el ezt is, nézzünk is bele ebbe a környezet és hallójárat-szennyezésbe is! A szám címe Gyere hozzám fel, de már az első filmkockánál biztosan tudom hogy akkor se mennék fel ha a Steven Segal fejberúgással fenyegetne. Tartsad csak meg az ingyen pezcukit, nem érdekel a Bravo-s posztergyűjtemény sem, most inkább indulnék haza. Futva. Bíztató jelenettel kezdünk, a srácok állnak. A baj az hogy, utána egyikőjük erotikusnak szánt hangon elkezd beszélni a nézőhöz, de egyszerűen ez olyan mintha langyos marhaturhával kenegetnék a fülemet. Ráz a hideg tőle és nem értem miért tesz valaki ilyet... Megkezdődik a tánc. Mert ők ugye táncosok. Bús panda vagyok, mert úgy néz ki mintha 6 egymástól nagyon távoli falu, falunapjáról szedték volna őket össze és az egyetlen dolog amiben összhangot mutatnak az a frizőrjük és a flegma arccal vonaglás. Annyira, de annyira kemények mint a Gránáthorpasztói Mézesbödön óvoda, Sósperec csoportja, a reggeli kakaó után. Milyen érdekes hogy 6-an ugyanazon a hangon énekelnek nem? Hogy csinálhatják... 
Ahh, indokolatlan rapbetét. Még a Backstreet Boysban is volt annyi becsület hogy nem rappeltek, bár amerikaiak, láthattak igazi rappert, de nem tették. Ettől még mondjuk szarok voltak. DE NEM RAPPELTEK... Főleg nem arról a problémáról hogy már az általánosban meg a gimiben is tetszett nekik egy lány, de nem mertek odamenni hozzá. Erre még a szex vajon mi is köröket ver, hangterjedelemben is, pedig tényleg fájdalmas volt ahogy Pain hangsúlyozta a magyar szavakat. Aztán jön a másik rapperünk is aki artikulál, de azon a szinten hogy Kincsemnek nem láttad ennyi fogát nyerítés közben. A többiek illemtudóan háttérbe vonulnak hogy meg ne harapja őket. Utána pedig szögdelnek tovább. Ennyi ugrálás egy átlag Norbi update videóban nincs. 1:42-nél megállítottam véletlenül... A rövidhajú srácnak mintha a többiek felnyomtak volna egy műdákót. Nem átallanak még mindig arra bíztatni hogy menjek hozzájuk fel. De ez a lehetőség még mindig annyira vonzó, mint a kukimmal csapkodni egy járó körfűrészt. Tovább nem vagyok hajlandó nézni a mentális egészségem érdekében. Viszon! Rájöttem pár dologra: 

- azért vannak hatan, mert így egyszerre két falunapon tudnak fellépni. Bár reményeim szerint ilyesmi nem történt és valami gazdasági segélyprogram keretében átadtuk őket Zimbabwénak.

- Zoltán Erika táncstúdiója... már az Emergency House is sejtetett dolgokat, de ők legalább egyszerre mozogtak és nem akartak senkit megrontani. Bár van egy ismerősöm, aki szerint Mc Ducky ott még jól nézett ki.

A 90-es évek fura egy hely volt, vagy inkább állapot mint hely. Ezt arra alapozom hogy ketten ebből a zenei gangbang partyból képzett zenészek. Az egyik srác 6 évig trombitált, a másik 12-ig zongorázott. Remélem nem egyhuzamban, mert az baromira hosszú idő. Nincs az az isten hogy 6 évig trombitáljon mellettem valaki, még akkor sem ha az első ember az aki a Holdra lépett (Neil Armstrong). Itt van még a szépséges Betty Love, akinek csodaszép hangja hallható, csak nem itt. Ő sem szerette a hangszálait holmi énekléssel rongálni.

De vesse rájuk az első követ az, aki nem akart még epilepsziás rohamot okozni senkinek a klipje effektjeivel. Kezdésnek a világtörténelem minden vallási és egyéb jelképét bevillantják egy töredékmásodpercre. Lehet ez egy ilyen jel a földönkívülieknek, a továbbgondolt Kör közepén állok. Simán benne  van hogy Pataki Attis parókában az a Betty Love. Laza bemelegítő fejmozdulattal rögtön hív is minket táncolni. Na most, a hölgyeket illik felkérni... Nem ám, gyere komám, táncójunk mán. Persze mindezt szomorúságos alázatos szopornyicás csücsörítős elsőáldozó tekintettel. Há hogyne mennék így én is... A klipben megjelenik és fontos szerepet tölt majd be a két félpucér táncos. Bár hogy mi ez a szerep, a sztoriból nem derül ki. Lehet a "zenekar" haluzza őket szétmindenezve.
Ahogy nézem ők még a tánc előtti bemelegítésnél tartanak, de az aranyláncot nem vették még le. A jóízlést meg igen. A háttérben Náksi és pajtija, sejtelmesen néznek, látszik hogy tegnap volt egy hete amikor elrágtak egy zacskó LSD-vel átitatott szőlőcukrot és azóta nyomják a bulit. Áhh megy a tombolás, a légtrombitázás, csak vigyázni kell hogy ne köpje tele nyállal, mert akkor még a nagy művészeknek sem megy. A két táncos, összehangoltan felveszi a könyöktávolságot hogy nehogy megüssenek valakit. Megjelenik a 3 csaj. Táncolnak, kb mint a szomszédok házibuli jelenetében, csak ott a bélyeget a borítékra tették nem a szemük alá meg a nyelvükre. Jön Náksi aki a trip miatt agresszívan mutogatva tűzgolyókat szóró narancssárga mágusnak látja magát. Majd elkezdi a rappelést. Hogy ezek sem bírtak valakit szerezni aki legalább úgy csinál mintha rappelne, legalább egy MC Hammer... Jól öltözött fiúkról és lányokról van szó, a háttérben meg két félpucér robotzsaru és egy beszívott légtrombitás táncikál. Innentől változnak a szereplők, teljesen ad hoc módon, a forgó háttérrel azt a hatást elérve, hogyha még 2 percig nézem akkor inkább seggen keresztül fogok fehérborsot felszívni, vagy a kezemmel etetem meg a téti rémet. Aki látta, nem mondhassa aztat hogy nem látta... Téti rém 4evör. A szövegben eljutunk oda hogy nem vagy vagány és nem vagy szép, de egy lány majd hozzád is odalép. Igen, maximum tüzet kérni, vagy hogy fogd meg a táskáját amíg pisil. A háttérben 2 csaj, zsáknak kinéző ruhában ingatja a csipejét, de a bőrmellényes Pokolgépfanatikus inkább hadonászva gyászolja tovább a metál halálát. Még nem tartunk 1 percnél, gondoltam szólok... Egy 3 órás Tarantinofilm utolsó 15 percében nem történik ennyi minden mint itt 1 perc alatt. Betty Love teste és valaki más hangja beveti magát újra. Nagyon dinamikusan mozog, lehet ő is kapott egy szőlőcukit. Ekkora hadonászásban biztos nincsenek szúnyogok, ha csak mellélegyint egynek, már attól agyrázkódást kapnak. Náksinak megint tripje van, ezért egyszer csak a semmiből bedugja a testét mindenki másé elé és közli hogy ez őrület. Pedig az őrület hogy 1:43-nál amikor tudomásomra hozzák hogy nem vár más csak szerelem, bevágnak egy baszomnagy gorillát. Ő inkább ne legyen szerelmes belém ha kérhetem. Vagy rám is elkezdett hatni így az időn át amit ők elfogyasztottak vagy tényleg a Windows 95 ms paintjének és a power pointos clip artnak minden elemét felhasználták. Meg tudom érteni amúgy, harmadikban én is menőnek hittem magam amikor rájöttem hogy van ilyen. És nem voltam menő, sem pedig szép és nem is jött oda hozzám senki. Hazudok, a tanárnő odajött és kikapcsolta a számítógépet.
Közben hőseink lángoló háttér előtt táncolnak. Aztán vége. Lehet hogy a lángoló háttér meg a vége között volt valami, de azt nem fogom megtudni, a PTSD felülírta az agyamnak azt a részét.

Most nézem harmadszor eme remeket és görcsöl a szemem, hiperventillálok és nem vagyok hajlandó elhinni hogy egy olimpiai bronzérmes ökölvívó, a másik hosszúhajú csávó meg a szőke csaj hangja ehhez a nevüket adták. Az ökölvívót tisztáztuk, félnehézsúly, 1992, Barcelona, úgyhogy ő remek a klipben. A másik csávó tippre az országos Korsós György hasonmásverseny győztese. Így van, előbb volt Korsós Gyuri mint Korsós Gyuri. Vagy a focikarrierje mellett ezt tolta feketén a Bundesliga nyáriszünetében. A hang pedig: Cverovszky Henriett. A csaj pedig nem Henriett hanem Szabina. Ülepedjen le az információ.

Csapjunk is bele a laza nyári dallamokba... Gondolom ez a dallam is úgy született hogy a macska végigsétált a villanyos zongorán, amit valaki egy esküvő után nem pakolt el eléggé. Már hasít is a Black Dog rendszámú autó és ezt a rendszámot nyilván engedélyezték idehaza, ahol azért tarkónlőnek a hatóság emberei ha tényleg egy aluküszöb van az autódban, ami a panelból maradt felújítás után. Henriett huhog. Majd jönnek a legtipikusabb nyári toposzok a dalszövegben: napfény járja át a szívem újra. Hát a menetszél biztos hogy nem fogja 30 km/h-nál. Utoljára Lukács Lacinak lengett így a haja a ventillátortól mint Szabinának a rettentő tempótól. Látunk egy kis jetskyn tátogást, majd vagy 10 bikinis csaj letapossa a napraforgókat. Ha emlékeztek a 95-ös nagy szotyikrízisre, na emiatt volt. Szemetek. Közben a szöveg ráterelődik a balatoni lázra amit érezni vélnek így a napraforgók közötti vonaglás közben is. Most tényleg ennyire nem tisztelik más munkáját? Aztán majd jól rájukmennek a napraforgókombájnnal és a véres bikinidarabokon kívül nem marad más. Közben az erdőszélen a blackmetálosok bíztatják a kombájnt. 
Ahh... mi jöhet még kérdezném, de az a baj hogy pontosan tudom. Rapbetét. Hoztak volna inkább valami korszaknak megfelelő importfekát (Mr. President, 2 unlimited, Cpt. Jack...), de ez így nem jó semmiféleképpen. Ha nem veszel be vagy sokkal több gyógyszert, vagy sokkal kevesebbet, szenvedni fogsz. Nem véletlenül nem mi termeltük ki Eminemet. Bár a magyar változata egyébként Tokányoscsallón lakik, a falunapon rendszeresen fellép de az 8 milesnak csak 5 miles-ig tudja a szövegét. 
Itt ugrunk egyet a rap közhelyei miatt. Nem azért, élvezem én hogy végre nem kurvákról, gyilkosságról meg pénzlobogtatásról nyomja valami szivárvány hónaljszőrű trapmester, hanem arról hogy érezzük jól magunkat, de nem megy. Egy tűvel böködöm a szememet kínomban, hátha kipukkad, aztán a fülem jön. 
Hoppá, hoppá... megszegték a KRESZ-t. Szabina hátul tuti nincs bekötve... De nagyon integetnek. 1:16 környékén lehet látni hogy a mögöttük villámtempóban száguldó Skoda 120 L feltartásra kerül. 3 perc hírnévért kibírnak ők is ennyit nah. A szöveghez kanyarodva... 1 szál bikinit hozott el az útra. Hol van az a bikini? A klipben biztos nincs. Nagyon kerestem. A szelíd undorral napraforgót taposó lányokon az van. 
És jön a keményebb rap, Korsós Gyuri hasonmásától. Ha erősen próbálkoztok, rá tudjátok rappelni hogy "az ipafai papnak fapipája van". Éééééés átmegyünk a korszakra még jellemző szoftpornóba is. A bikinis lányok, akik vittek magukkal, ugye... bikiniben zuhanyoznak. Nincs ebben kivetnivaló, itthon én is köntösben ülök be egy kád vízbe, hogy ne fázzak ha kiszállok. 
Egy sor közös rap, nagyobb egyetértésben mint Lengyelország 39-es inváziójakor, aztán bikinis csaj magassarkú papucsban. Ez a papucs, akkor indokolt vidékünkön ha elszaporodik a tengeri sün édesvizi változata, vagy ha pornót forgatsz. Ha azt hinnétek a dögvész ezzel elvitorlázott tőlünk, most jön a menőtánc. Csak lazán mint a Terminator meg Mikrobi szerelemgyermekei. Több agysejtet erre kár vesztegetni... Már csak egy kérdés maradt: A napraforgómezőn vonagló csajokat, összeszedték a végén, vagy ott fagytak meg novemberben az első hóval?

A csomagküldő szolgálatok sokunknak okoznak seggfájást. Csak azért nem fejfájást mert azt már a Magyar Posta intézi. Nekem speciel velük van nézeteltérésem és komolyabb problémám. Hogy pontosabb legyek, az én problémám az hogy létezhet a Magyar Posta mint szervezet. Röviden: egy ismerősömnek adtam fel egy DVD-t, majd hónapok múlva a postaláda tetején állt azzal hogy ismeretlen feladó. Szóval felmentem és megnéztem én a kertitörpés lovaspornót ami rajta volt. Akkoriban még egy hárombetűs cég volt csak, az OTP. De ők nem kézbesítenek csomagot, csak fenyegetéseket, szóval nem voltak opciók erre a feladatra. Hacsak... Ezt nézd meg 15 napon belül, vagy letiltjuk a számlaegyenlegedet! Szóval nálam a posta -2-ről indul. Inkább elviszem én a csomagot még ha Mianmarba is kell elsétálnom vele. Egy kedves barátom pedig a futárszolgálatokkal/csomagküldőkkel van hasonló képp. Most az ő története következik zanzásítva:

Egy autómodellt rendeltek a születésnapjára, amit várt mint kis Jézus a 3 királyokat. Mi az hogy nem várta őket? Honnan tudod, ott voltál talán? Kedves párja otthon volt, ő is térdelőrajtban, ha jön a csengő, akkor menni kell autót átvenni. Na, csengő nem jött. Mert a futár sem. Csak egy e-mail hogy sikertelen fizetés miatt elutasítva. A csomag amúgy ki volt fizetve... Másnap korábban ment haza, de megint csak e-mail jött hasonló szöveggel. Harmadnapra szabadságot vett ki egy csomagért, de nem lett happy end (aki nem tud angolul annak boldog Karácsonyt). Mivel így sem hozták a csomagot, kedvesen udvariasan felhívta a céget, hogy küldjétek már a majmot mert ma is azt kaptam e-mailben hogy sikertelen kézbesítés, pedig itthon vagyok. Ez a történet sem ér véget boldogan. A futár nem ment vissza. Gondolom csomagokkal teli autóval járta a várost, krúzolt és üziket írt a sikertelen kézbesítésekről... Másnap eljött a harag napja, a Dies irae. Barátom kiment a depóba ahol átvehette a csomagot. Persze borravalót vártak tőle... Nem. Adott. Egy. Futárnak. 

Amúgy jogosan nem, nem egy depóban lakik, a csomagot meg házhoz várta...

Egy kedves barátom, aki nemrég lett rendes tag a Lóf@sz klubban, kitalálta hogy ő bizony programozni fog. Mégpedig egy okító programot tervezett létrehozni és bár nem kért meg rá hogy segítsek, de úgy éreztem ennyivel tartozom neki és a magyar honvéd tisztképzésnek. Mivel ő sem volt jártas a témában, én meg pont ráértem, velem osztotta meg ötletei árját. Nem állítom hogy hiba volt, mindketten sokat tanultunk az emberi tűrőképességről és türelemről. Azt a programnyelvet választotta, amiben az EVE online íródott. Helyeseltem a döntést és biztosítottam róla hogy vele vagyok. Már egy hete küzdött sziszifuszi munkájával amikor eszembe jutott hogy amúgy én tanultam programozni, meg könyveim is vannak. Bár nem tudom hogy hol, meg hogy mi van bennük. Amikről tudom hol vannak azok viszont nem a programozásról szólnak. Innentől valamiért teljesen idegesen kommunikált csak. Pedig a továbbiakban még akár segíteni is hajlandó lettem volna... De az az igazság hogy vérig sértett, úgyhogy kénytelen voltam bevetni azt a trükköt amivel a gyerekek figyelmét is el lehet bármiről terelni:

Meg tudod nyalni a könyököd?

Fél óra internetcsend következett, gondoltam megkérdem mi a baj. Pár percen át próbálkozott ő is, aztán még mérgesebb lett. Hát tehetek én róla hogy nem sikerült neki sem? De, felnőttek vagyunk, továbbléptünk mindketten. Bombáztam egyszerűen a jobbnál jobb ötleteimmel. Beleadtam minden tudásomat és emlékemet, robotrepülőgépet programoztam neki ami még a Marson is megy és olyan a lopakodó technológiája hogy még a gyerekeim sem ébrednének fel rá reggel. Pedig este úgy fekszenek le,  rángatózva, rezegve hogy KAKAOOOOOOOO, mert csak reggel ihatnak... Mi volt erre a jutalmam:

Ha tíz faszságból amit mondasz, egy félig használható ötlet van, amit tovább tudok gondolni... Az már jó.

Mondjuk kérdés ugye, vajh hogy értette, mondjak 10 hülyeséget, ha abból 1 jó, akkor győztünk. Vagy 10 ökörségből csak egy félig használható ötletem van. Na így segítsen az ember. Legalabb egy technical enginier supervisor staff chief coach member titulust ha kapnék az ending creditben, segítenék továbbra is szívesen. De ragaszkodott hozzá hogy megoldja, pedig láttam már a lelki szemeim előtt hogy szoftverfejlesztő leszek...

A posztapokaliptikus 90-es éveket írjuk. A metál halott, Paksi Endre szögre akasztotta a hosszú hajat és a bőrmellényt. Eljött a popzene időszaka. Jobb sorsra érdemes zenészek megszomorodva szamurájkardot fogtak... Szőke nők fejhangon visítani kezdtek, ezzel jelezték a párzási időszak kezdetét és hogy itt bizony énekhang van. Aha van. Én is sikítottam már így amikor a szél kifújt alólam egy egész lánctalpast (másik történet...)

A világ legszomorúbb életképével nyitunk, elment a villamos, a szamuráj meg lemaradt róla. Hogy ez még drámaibb legyen, kékes árnyalatban láthatjuk mintha régen történt volna mindez, mondjuk a középkori Japánban. Fura mód a járókelőknek nem gyanús az ember 2 db szamurájkarddal amit nyilván nem a Józsefvárosi piacon szedtek össze Lakatos Matyihirótól, mert az állította hogy há eredeti tezsvír, háljá meg egy kicsit ha nem!
És mi kicsit ettől mindannyian meghaltunk. Főleg a közben pötyögtetett C-64 zeneiségével megáldott zenei alaptól. Homályosan felrémlett miatta a ködös japán sikátorok világa, ahol ezt a zenét hallva a szamurájok leszármazottai ketaminos higítóval lövik magukat amint ez az egész eljut a tudatukig. Hoppá kedveskéim, közben a szőke csaj vonaglik! Ettől még a Szia uramok is cigivel kínálják a jónépet. 
Időközben megjelenik a klip másik főhőse Kozsó és elkezd Japánul beszélni. Legalábbis szerinte ez japán, ami előrevetíti hogy neki oda nem kell mennie piacra mert hamar kap egy szepukkut ajándékba a szexbábu helyett. A videó néma eminenciására is szeretném felhívni a figyelmet Kozsó mellett jobbra. Áll mint egy ovis, aki plüssállattal törölte ki, utána pedig mogorván tátog Kozsóval. És jön a visítás. A szőke nő imádja a szamurájt aki szomorú még mindig a villamos miatt. És ezt mindenki tudja. 
A nagymester ezalatt buliba ment ahol a szamurájos szöveggel eteti a csajokat. Itt elmeséli azt is hogy mindenféle telegyógyászokhoz jár akik a reumára a testének festését javasolták. A rapbetét mindenesetre karcol, főleg az a rész amikor karddal hadonászik és kijelenti hogy őt márpedig szomorú szamurájnak fogják hívni, akkor is ha mindenkinek kibicsaklik a szeme.
A szőke nő arra gyúr hogy betiltsák őt intenzív önsimogatásért, különféle melltartókban. Izmos a karja amúgy. Közben Kozsó rázza a barátját és mesél neki a szamurájról aki hol volt hol nem.

"nagy aki nagy,
aki kicsi az kicsi
hiszi a piszi
aki elhiszi"

Azt hiszem iszok egy korty szénsavas gázolajat, attól majd biztos jobban leszek... Értem hogy Pilinszky kapja be, meg az irodalom nem fontos... De, hogy ennyit nem fogom az életben simogatni mint ez a szőke nő teszi az biztos. 
A helyzet viszont fokozódik... mindenkinél kardok vannak. Csodálkozunk hogy egyesek Ladái tele voltak kardokkal amúgy? Szóval a szamuráj levarrja Kozsó szőke csaját, aztán lelép. Kozsó és a haverja, aki még mindig nem szól, morcosan néznek és jön az inniniko mannaniko... A szamurájról pedig kiderül hogy az elején egy flashback keretében késte le a villamost. És igazából nem is szomorú, hanem egy orvmegmicsináló...

Gyerekként egy dologról álmodunk mindannyian: legyen egy állatunk. Aztán nem lesz és bebizonyosodik hogy mekkora ász döntés volt ez, pedig összetörte a szívünket mint Samantha Jockey szívét, amikor ivott. Feltűnt hogy ők ketten a sorozat alatt, nagyjából egész Skócia whiskey készletét megitták? A sok szalonalkoholista meg nézte, nézte... Kiderült hogy ez meg az ő álmuk. Nagy autó, alkoholista, egyszer biztos szép feleség és minőségi italok. Van aki meg is valósította ezt! Opel Astra munkás változat, a szesztől balzsamozódott feleség és Tesco vodka. Nem mondom egy szóval sem hogy ez nem életcél, csak van aki mondjuk ennél magasabbra tör és vesz egy nemtudom... VW T4-et, 300 000 km-el.

De az állatokra visszatérve, volt ez is. A menhelyről hoztunk egy pitbull-labrador keveréket... Kicsit tartottam tőle, de még nálam is jámborabb volt! Szép kutya volt mint azt a fajtaleírásból ki lehet találni önállóan is. Végtelenül jó lelkű állat volt, amíg eleget simogattad, nem volt nálad esernyő és nem sétálni akartad vinni. A séta az eléggé idézőjeles volt az ő esetében. Gyakran még kakálni sem volt kedve megállni, azt is futtában végezte. A menhelyen azt mondták járt kutyaiskolába, de ez annyira nyilvánult csak meg hogy rászóltam hogy Mókás, ne horkolj, akkor amíg beszéltem csendben volt. Sokszor ébredtünk arra hogy valaki fűrészel a lakásban éjjel. Első alkalommal felfegyverkezve mentem megnézni mi az, majd elkapom én a grabancát... Hát a kutya volt és épp futott álmában. Azt tudni kell hogy életében nem futott összesen annyit mint ott a folyosón alva. Megsajnáltam hogy miért fekszik a kövön, kapott egy kutyakosarat. Pont elfért rajta, szép színe volt, kényelmesebb volt mint az ágyam, egyszer meg is szagolta és lefeküdt mellé horkolni. Abban a hónapban már többet ennünk nem kellett, annyiba került az az ágy... De, nem baj, odaraktam a száraz kutyakaja mellé amit megszagolni sem volt hajlandó, mert ő csak, kacsahúst eszik, májassal és velővel. Pedig még szerintem is jó illata volt a tápnak és tele volt vitaminnal is. 
De hogy ne csak az alvásáról és az étkezéséről gondoskodjak, hanem a játékáról is, vettem neki újabb potom pénzért kislabdát, amit ha eldobtam neki, visszahoztam, ilyen kis kötelet a végén rágókával amit lehet húzni. Mutattam hogy vegye a szájába és húzza, de nagyon furán festhettem mert esküszöm a kutya lefeküdt röhögni. Aztán elvonult a száraz táp, a kutyaágy és a labdája közé és elaludt. 

Nem csak tipikusan magyar sport a csípős dolgok megevése ipari mértékben, de mi ebben teljesedünk ki amikor megesszük még a Pista torkonb@szós paprikáját is amit mentegetőzve adott át hogy, ez most talán nem lett olyan csípős most. De, az lett Pista, innen üzenem. Próbáltuk megenni, de a fogyaszthatatlanság határát súrolta és a kollégával aki hírhedten bírja a csípőset, minden reggelinél, ebédnél néztük a befőttes üveget mint valami rossz dogmafilmet és gyanúsan méregettük egymást, hogy baszki ma, TE kezded... Én voltam a soros, bár nem vagyok György. A számba vettem, úgy voltam vele mint egy kezdő pornós a tudjuk mivel... azt sem tudtam ráharapjak e, vagy csak ízlelgessem finoman. A korábbiakból kiindulva már sejtettem mi vár rám. Aztán vettem egy mély levegőt, ami hiba volt. A csípős íz megindult lefelé a torkomon, végigégette a nyelőcsövem terra incognita részeit, a hangszálaim sírtak. Így érkezett meg a gyomromba, ahol az ott élő flórát és faunát (nem ettem meg két gyereket), egy tomboló, maró hurrikán számolta fel. A gyomrom felkiabált hogy: "Anyááááád!" De nem adta vissza a tartalmát, ami biztosan állíthatom hogy lángolt.
A tökönrúgott emberek halovány "jólvagyok"-jával, mentesítettem a paprika elkövetőjét, emberiség elleni bűntette alól, majd haraptam egy darabot a rántotthúsból, a zokogástól rázkódva. Közben a kolléga is elkezdte enni, hirtelen annyira kitágult a pupillája hogy az egy dolog hogy fekete lett az egész szeme, de még a jövőt is látta így. Amíg én csendben haldokolva feküdtem a tányérom mellett, az ő tarkóján kis patakocska indult meg. De megettük, hogy másnak ne kelljen ezzel az iszonyattal szembesülnie. Egy hibát elkövettem viszont: a villát amivel kivettem a paprikát, lenyaltam...

De nem ez volt az egyetlen ilyen malőr életem során! Pizzát rendeltünk, lényegtelen hogy milyet, csípős volt elvileg. Nem éreztem rajta, ezért gondoltam hogy csak ki fogom próbálni ezt az új csípős szószt amit a boltban vettem. Mi baj lehet? Szórtam rá nagy erővel, közben látom hogy feleségem száján kiszalad egy: az, azt igen...
Nem értettem elsőre mi a baja, hisz ez is csak valami habanero, paradicsomos. Mondta hogy nézzem már meg jobban azt az üveget, mert azok nem paradicsomok rajta hanem halálfejek és tulajdonképpen szerinte nem véletlenül "Bring tha pain" a szósz neve. Tettem rá ketchup-ot, mert az mindent ehetővé varázsol. Haraptam egyet és úgy éreztem az élet császára vagyok, aki parancsol az ízeknek. Majd lenyeltem a falatot. Nem a szósz gyártóján múlt hogy még élek. Abban a pillanatban nem könnybe lábadt a szemem hanem megfogadtam Justin Timberlake javaslatát: Cry me a river. Kikőpni sem bírtam a falatot, a nyelvem nem volt hajlandó mozdulni hogy hozzáérjen. Sikítani nem akartam, mert akkor mégtöbb levegő jut a tüdőmbe a csípőssel együtt, de így meg nem maradhatok sokáig. Rögtön ittam rá, mert emlékeztem hogy a víz az jó ilyenkor, majd az megoldja. Aha, de nem a szénsavas. Csak azért nem sírtam mert a feleségem nézett. 
Nagyapámtól megtanultam hogyha megkérdezik hogy erős? Ha köhögve, vörös fejjel is, de azt kell mondani hogy nem, nem is volt az. Mondtam volna én is ezt, de még mindig nem tudtam beszélni a most már folyékony tűztől a számban. Lenyeltem. Összerogytam a kanapén, ahol zokogva gondoltam arra hogy lemosom a pizzát és akkor jó lesz... Aznap még a böfögés is fájt...

Megbolondult fiatalkoromban, sok-sok pénzt el tudtam volna költeni mindenféle igényem kielégítésére és ennek csak annyi volt az akadálya hogy rendszeresen nem volt egy Fillérem sem. Aki esetleg nem tudná a Fillér a JMF váltópénze volt, de annyira erősnek és ütőképesnek bizonyult az infláció és a többi valuta mellett, hogy ki kellett vonni. Ezzel hagytunk teret az Euro létrejöttéhez és megerősödéséhez! Na ebből a bődületesen erős váltópénzből nekem nem volt. Nem volt mit tenni, el kellett mennem dolgozni. Siratóasszonyok kórusa állj! Mert ez nekem végül is jó... Valahol, mélyen, nem tudom hol, de jó. A legalján akartuk kezdeni barátaimmal és büszkén mondhatom, sikerült! 

Elszegődtünk diákmunka keretében egy kőművesbrigádhoz. Ez még nem a legalja... Mert vannak nagyon ügyes szakemberek, akik mondjuk nem öntik ki betonból, a tervrajzon lévő fotelt. Velük mi nem találkoztunk. A legalja az volt amikor megtudták hogy főiskolára járunk. A főnök füttyentett egyet, háhá gyere Kakas Miska! Ez a neve, nem kell röhögni. Mi röhögtünk amikor kiderült, azért hívják így mert részegen kukorékol. Hiba volt röhögni. Onnantól kezdve, egyszerre cipeltük a raklapnyi térköveket amíg ő ivott. Mivel adott a munkavédelemre, ő ezt az árnyékban tette kukorékolva. Mi pedig olyan szinten sültünk ropogósra, hogy az ebéd is kidobott volna minket a kukába, valamint nem barnák voltunk hanem feketék. Mint a feketemunkások. Mert mint utóbb kiderült azok voltunk. Ja igen, persze fizetni sem akartak, ezért szabotáltuk a munkát ahol értük. A végére nagyon szépen megkértek hogy ezt a 8 térdig érő gödröt sikerüljön kiásnunk egy nap alatt és akkor kifizetnek minket és mehetünk dolgunkra. Beleadtunk apait, anyait! Hajtott a tudat hogy itt emberek fognak lakni. Kiástunk 4 gödröt. Majd azt mondták az egy havi munkánkat nem fizetik ki, pukkadjunk meg. Akkor meg mi mondtuk hogy fel fogjuk őket jelenteni. Hirtelen lett pénz, mi viszont nem mentünk vissza gödröt ásni. Egy munkatársról nem ejtettem szót: Dózsa György. Lehet tippelni miről kapta a nevét... Remélem az én házam, nem így épült...

A karriercéljaim nagyjából ekkor már eldőlt hogy nem fogom elérni. Értsd jól, nem lesz a győri laktanya alakuló terén 20 méteres aranyszobrom, ami a tánc és katonai zsenimet mutatja. Duke Nukem benyalhat, Rambo haljon bele az első részbe! Na, ő legalább ezt tényleg megtette. Igen, John Rambo halott volt az első könyvben és mivel meghalt nem írtak róla többet. Mindenki boldog. 
Mint különlegesen jól, az (ekecs)ölésre kiképzett katona, mindenre kész voltam, bármikor! A reggeli kaki után. + kávé. nem is értem ezek nélkül hogy képes bárki háborúzni...
Ebből kifolyólag egyesek úgy érezték, bizonyára jó ötlet egy vegyi sugár felderítő light, azaz nem szervezet szerű VV katonák képzésén részt vennem. Ezek a képzések hasznosak mert meg lehet tanulni, hogyan kell tömeggyilkolni. Amikor ennek az elméletét átvesszük, akkor általában jön egy eszközsimogató. Itt megnézhettük az irtózatos VV eszközöket. Az oktatóknak ilyenkor szúrósabb a nézése mint a sünök tüskéje... Tudják, ha avatatlan kezekbe adnak egy hihetetlenül drága eszközt, megeshet hogy kettő darabban kapják vissza. Mi pedig ugrándozó, nem túl okos, ámbár lelkes csimpánzok módjára, egyszerre üvöltve, sikítva, asztalra pisilve, a fejünk fölött lengetjük a hőn áhított tárgyat, amíg egy erősebb el nem veszi. Ezzel ő lesz a csorda főnöke. 
Az oktatók igyekeznek fedezékbe vonulni és nyugtatni mindenkit. David Attenborough közben a sarokban sír. Amikor egy banánért cserébe visszakapják az eszközök darabjait, általában bosszút esküsznek... Fel kell öltözni teljes vegyvédelmi felszerelésbe. Úgy van, a cipőfűzőnek is van külön VV huzatja, és azt a legnehezebb felvenni. Azt ráadásul kesztyűben kell, az övön átfűzve. Amikor az oktató rájön hogy ez biza nem megy szintidőre mert vannak mérethelytelen felszerelések, pl gázmaszk ami maximum egy verébre lenne jó és ettől a delikvens úgy néz ki mint az elefánt akinek fejére szorult a wc ülőke. A lényeg hogy ennél a pontnál közlik, hogy bár még semmit nem csináltál, de halott lennél. Nekik meg gázálarcba épített kávéspoharaik vannak...
Ennél meg már csak a vizsga ami érdekesebb. Számot adunk arról hogy mi tuti hogy tudjuk használni az eszközöket. Ők eldugnak valamit a mezőn, mi meg megtaláljuk hogy hol van az a fa vagy egyéb tereptárgy, amihez ha közel megyünk, tuti meghalunk. Ezt nehezíti a mérethelytelen gázálarc, ami bepárásodik a második levegővételnél. Nagy nehezen bekapcsolod a kis eszközödet, de már itt nem látsz a párától... aztán botladozva elindulsz valamerre és megtalálod a szurkolótábor pislantóhelyét és tényleg nem tudom ki mit iszik... de ez a gép jelez. Szóval botladozok a mezőn, emlékezetből mondom hogy ott egy fa, látni még nem látom a párától. Hátulról jön egy hang:

- Briliáns... egyet lépsz és nekimész. Jelez a műszer?
- Hááááááát....
- Mit jelez?
- Vegyi sugarat?
- Kis trükkös... Mérd be! De ne nyomd bele a gépet, csak körözz...

Amire kimondta hogy "de" már megkavartam az anyagot a gépecske orrával. Ugye ha nem látsz... Azzal a géppel, másnak már nem kellett vizsgáznia. Vagy használnia úgy... egy... 2-3 évig. A vizsga sikerült amúgy :D

Hát miért pont a főzés területén ne csillogtatnám meg tengermély tudásomat? Van olyan kék meg sós mint a tenger, időnként még zöld is, ha tegnapit csinálok. Minden nap tegnap. Minden héten van csütörtök. Vita nincs. Gordon Ramsy egyszerűen egy senki az elméleti tudásomhoz képest, amit az ország lakosságának nagy részéhez hasonlóan úgy halmoztam fel hogy, egy olvadt fakanalat nem fogtam kézbe és a maximum kimerül egy félreízesített tea szintjén. Hogy akkor mégis hogy lehetek sztárséf? Sehogy. Virslit vulkanizálni tudok nem főzni. Egyszerűen volt olyan alkalom hogy több mint fél órát főztem és nyers lett. Tudom hogy ez nem lenne lehetséges mert elő van készítve, de nekem sikerült. Nobelt ide vagy kettőt! Aztán tudtam maradandót alkotni a levesfőzésben is. Szilveszteri házibuliban voltunk és levegőre volt szükségem, úgyhogy körülnéztem a konyhában. Sok mindent nem találtam, leveskockát, szilvapálinkát, tésztát meg valami felismerhetetlen izét, amiről nem beszélünk azóta. Még egymással sem beszélünk, főleg ezért nem kerül szóba mi volt az.
Szóóóóóval, amit jó ötletnek tűnt összekavarni azt én és egy másik levegőzni vágyó, összekeverte és megfőztük. Vizet azért még raktunk bele, anélkül erős lett volna a szilvahús leves. Azóta értem a logikát amúgy, ha a gulyásba szokás vörösbort rakni, akkor miért rakhatnék a levesembe szilvapálinkát? Ezen a ponton már egy átlag séf kérte volna a szepukkut hogy harakirit vagy mataharit követhessen el. De még ezt tálaltuk is, kenyérrel. Volt aki megszagolta és belevett, majd elsőáldozó szopornyicás kiskutya fejjel letette a kanalat. Persze volt olyan is akinek ízlett és féltett kincsként védte és közölte, nem ad senkinek. Végül pedig, a legszebb bók az volt hogy, egyik kis barátunk arccal aludt a második adagban, az orrával buborékokat fújva. Szeretem ha egy terv sikerül! A recept nem került kiadásra, egy ládában elásva őrzöm ezt is a Tisza alatt. Mint a koncertjeink felvételeit.
Most pedig szót ejtenék egy másik kistérségi Kotányi mesterről. Életében nem főzött meg egy pohár langyos vizet sem. Most meg egy egész bogrács pörköltet bíztak rá. Nézett kétségbeesetten, mit évő legyen... Mondtuk, ne csinálj semmit, hagyd békén, rá se nézz, ne piszkáld, a tüzet sem, nem pirosabb mint máskor lenni szokott, nem azért fekete a bogrács mert megégett. Második körben már nem rettegett annyira, telefonált segítségért. Kapott is segítséget és onnantól Gordon akit fentebb említettem, elmehetett krumplit szedni. Nem tudtuk meggyőzni hogy sok lesz a só, mert mi nem értünk hozzá, majd ő azt tudja, tesz bele még paprikát, meg vágjunk paradicsomot és hol a bors, meg mit szólunk bele. Lelkileg és testileg is arra készültem innentől kezdve hogy kolbászt fogok sütni vacsorára, de ebből a pörköltből egyen akinek hat anyja van. Végül a pörkölt amit csak hagyni kellett volna rotyogni, az ad hoc hozzáértés és a telefonos gyorstalpaló hatására, sűrű lett. Meg sós. Mint a tenger. Megállt benne a kanál... meg bennünk az ütő.

Hát ki ne lett volna annyira dühös hogy ököllel és egyéb törő-zúzó eszközökkel ne tudott volna egy házat szétverni? Tulajdonképpen annyira dühös nem voltam én sem, csak rombolni akartam. Hogy ezt is elmondhassam. Elmondhatom yeeeeeeeee.

Tehát, négyen összegyűltünk Téten, mint a gonoszok -3. 4 válogatott fiatal, megsárgult, törött, száraz bambusznád szálként a világ ellen. A művelethez játszós ruhát vettünk és zenét hallgattunk. Ettől még keményebbek lettünk, egy oviscsoporttól simán el tudtuk volna venni a plüssállataikat. Ha nincsenek sokan és az óvónő nem segít nekik. Pár ovitól már eltiltottak amiért plüssállatokat ráztam a fogaim között a kerítésnél. De fátylat rá, nem vagyok haragtartó. 

A ház jó állapotúnak látszott, egy ferde pislantás és még a nem létező pince is összedől. Gondolkodtunk erősen hogy honnan is kezdjük, aztán a voksot a tető mellett tettük le és elkezdtük magunk alatt fűrészelni a gerendát. Nem vicc. Az hogy mi építőipari iskolába jártunk, az nem jelentett semmit. Ha még lett volna szocializmus, azt fix hogy nem velünk építtették volna. Leszedtük azért a tetőt és kőművesérzékünket bevetve éreztük hogy most a falak jönnek. Az ablakok ekkor már kinyitásra kerültek egy kalapács okozta lágy fuvallattal. Ezek után gondoltunk egy merészet hogy, miért is ne dönthetnénk ki egy falat a helyéből? Elsőre kevesek voltunk mint Sztálin bajszán a mackósajt okozta görbület, de bokából szívtuk fel magunkat, mindannyian Acélember +3-á vallva nyomtuk. Az a gyanúm, ha nem vertük volna szét kalapáccsal, röviddel ezután, még mindig ott állnánk megfonnyadva... De akkor is kemények voltunk na. Szétvertünk egy házat kézzel, mert mi a rendszer ellenségei voltunk és így lázadtunk. Meg a srácok anyukája megengedte hogy így lázadjunk. Metál.

Az is határozottan nagy álmom volt hogy találkozhassak egy ekkora zenei ikonnal, mint zámbó Jimmy vagy Csonka András, de mivel ők éppen elfoglaltak voltak, Jimmy Oslóban turnézott, András meg a világuralomra tör csendben. Igen minden csengő Ding-donggal cseng az újabbak közül. Véletlen lenne? Nem hiszem... Én, bevallom félek. 

Fiatal voltam még akkoriban amikor ez megesett. Még barátnőm volt, aki rockújságíróként működött, úgyhogy bejutottam én is vele koncertekre, meg a magyar zenei nagyságokkal beszélgetni. Így jártam pl Lord koncerten ahol kis híján megöltek mert a Vándor alatt nem akartam letérdelni a sörmocskos, tapadós földre bőrnadrágban. Igaz hogy még a tolókocsis koncertlátogatót is kisegítették és térdelt ő is... De akkor is... A bőrnadrágot hogy mosod ki... Aztán fenyegetően néztek rám olyan 150-en, plusz a zenekar, én meg szerettem volna aznap este még lecsót enni, halkan szentségelve letérdeltem és elmerengtem azon hogy milyen nehéz is az élet ha metálisten vagy. Ahogy fel lehetett állni, a nadrágom cuppanva vált el a földtől ami más körülmények felettéb költői lett volna. De ez inább csak simán undorító volt. Nem sokra rá találkoztam sokunk blues istenségével, magával Deák Billel is. Egy végtelenül kedves embernek látszott. Le a kalappal. Megölelgette a barátnőmet én meg álltam ott hogy remélem azért engem nem fog. Aztán kettesben maradtam Billel aki lágyan közölte hogy eltöri minden csontomat ha nem viselkedek rendesen. Egyre jobb lett ettől a hangulatom... Egy mankóval baromi nagyot lehet ütni vagy dobni... Ezeknek az élményeknek a hatására valahol hátul, egy sarokban tomboltam végig a koncertet egy ruhafogas alá bebújva.