Mindenre van több ötlete... Azt én elhiszem, de ezek olyanok mint az utópiák úgy általában, tartózkodni érdemes a megvalósításuktól. A kertet igyekszünk rendezni a ház körül és ehhez kellett volna egy bolt ami elméletileg BaRkÁcSáRuHáZ, gyakorlatilag meg annyit ér mint a használt tömlős sajt csomagolása. Hazudtam, elszántaknak és kétségbeesetteknek az lehet óvszer.
Első nap kvarchomokot akartam venni a térkőhöz... Találtam egy eladót, aki úgy megijedt, hogy jé egy ember, mintha Batman kért volna tőle budipapírt. Köszöntem kedvesen, kérdeztem hogy kvarchomokot hol s merre találok? "Háá, amíg nem kapok, nemtom" Hát akkor köszönöm szépen. Elkezdtem kültéri hosszabbítót keresni a fűnyíróhoz. Hát a fűnyíróknál nincs, az elektromos szerszámoknál nincs. A villanykapcsolóknál is nézelődtem, hát ott volt. LOGIKUS.
Aztán kerestem még redőnyautomatát. Gondoltam hogy a bazinagy ABLAK felirat környékén lesz, de ott csak ajtók voltak. Tudom, van az a szög amiből az ajtó is ablak.
Minden nap mentem szinte mert kellett valami és nem adtam fel. A végére eljutottam odáig hogy a darált gumi alátétről hiányzó árcédulát megkérdezzem hol van. Meglátott egy eladó, látta hogy kérdezni akarok, majd eltűnt a sor mögé. Megkerültem a sort... Ő is. De kitartó vagyok... Lebasztam a pultra, elmentem az OBI-ba és nem vettem ott sem, mert nem volt.

Nem kell hinni az olyan dolgoknak hogy barkácsáruház, meg kert osztály... 

Ha a nőd elkérné az egynapos zoknidat és alsóneműdet szagolgatni meg miegymás, odaadnád?

De most komolyan, mi a picsa? Oda persze, de a jó Istenre kérdezem miért akarna ilyet? Bár így belegondolva a sajátját kérné akkor vissza.

Imádom a színházat, nem sznobériából, tényleg szeretem. Viszont a hülyék itt sincsenek kevesebben sokkal, csak jobban öltöznek. Névnapomra kaphattam a jegyeket, csak abból tippelem hogy nagykabátban mentünk. Igencsak tél lehetett. Sok szép ruhás tündöklő hölgyemény és gáláns lovagjaik, akik lehet jobban tennék ha otthon tündökölnének zárt ajtók mögött, amiket gálánsan kulcsra zárnak. Roham volt a ruhatárért, így is féltem, nemhogy ha még lóval meg kopjával vitték volna a ruhákat.
Beültünk a nézőtérre, feszült csend... Megszólal egy telefon, majd a jóisten haragjával megszólal egy hang hogy telefont tegyék el vagy haljanak halálnak halálával. Akkor ők meghalnak, de a telefont felveszik és mintha sürgetni akarnák az előadás végét, 3 másodpercenként megnézik.
Nem mondhatnám hogy készültem abban a tekintetben hogy mit fogok nézni. Kemény drámára számítottam a forradalmi Oroszországból. Mindig kicsit feszült vagyok az ilyen előadásoknál, sok múlik a dramaturgon, a szereplőkön.

Függöny fel! Aztán áriázva belibben egy kisebb tömeg a színpadra. Nekem lefőtt a kávé, senki nem szólt hogy ez musicel lesz. Így a következő 2 felvonást = nagyjából 3 órát, csalódottan, kétségbeesve töltöttem. Életem leghosszabb darabja volt. Tanulság: hülye voltam. De ha nem lettem volna az, ez akkor sem esett volna jól.

Mondanom sem kell hogy a Bogyó és Babóca utáni nagy gyermek kedvencről lesz szó.
(Bogyó és Babóca: poszt apokaliptikus világban, sugárzásnak kitett, mutálódott gyermekek élnek egy erdőben, felnőttek nélkül, mégis van áram, folyóvíz, meg úgy egyáltalán bármi ami az élethez kell, továbbá a 3 év körüli óvodás Bogyó, egyedül palacsintát süt...) Nem mondok semmit, 
ugorjunk... 

Anna, Peti, Gergő... a gyerekeim imádják. mert olyasmik történnek velük is mint a mesében. Én nem imádom. Soha egy kósza bazdmeg, egy totálfos nap munka után amikor a fejeden ugráló gyereket legszívesebben bemákteáznád. Aztán magadat is.
Értem hogy nem nekem szól, pedig nekem is kell hogy szóljon mert én olvasom. 
De ezt még sikerült tromfolnia Boribonnak a bemindenezett játékmackónak. Vagy a gyerek van bemindenezve mert látja a mackót mozogni. Normál körülmények között ha medvét látsz, igyekszel nagyon jól megnézni, mert mást nem fogsz már látni sokáig. 
De ez még nem minden... Peppa malac... Nem mondok semmit, ez a kép összefoglalja a bajomat:

A TARHONYA NEM NÖVÉNY. Aki esetleg nem tudta, az most memorizálja szégyenében. 

18 éves koromig én sem tudtam és ezt egy Sziget fesztiválon kellett megtudnom, filozófusi állapotba átlényegülve. Miközben a bennem élő Arisztotelészt és Platónt legyalázták hogy 

az egy tészta... Te barom

De büszkén mondhatom hogy azóta felépültem a lelki sérülésekből, amit egy pszichológusi csoport foltozott be és kiderült hogy egy kedves ismerősöm azt hitte hogy a nokedli növény. Csak azt nem tudta mikor vetik. Bizonyos szemszögből logikus az állítás, de ezt a nézőpontot én nem ismerem.
Nem érzek szégyent azóta meg pláne hogy egy kollégámnak logikusnak tűnt hogyha a vanília meg a csoki létező növények a puncs is az kell hogy legyen. Ő túl volt a 20-as évein.
Másik kedves barátom állította hogy azt hogy "csíbor" mi találtuk ki szivatásból. Utánanézett és másnapra szakértő lett, minden pocsolyában őket kereste. Ugyancsak ő állította hogy a kerevet nem egy létező dolog, ő nem hisz benne. Valamint amikor értesült a kullancsok létezéséről (talált egyet magában), beletette egy pet palackba és vérrel akarta etetni.
Végül de nem utolsó sorban, egy kedves kolléga hónapokig tudta úgy hogy létezik egy Lambéria nevű ország messze északon, amit a finnek annektáltak. Ezért az oroszok bosszúból elfoglalták Karéliát cserébe...

Erős felindulásból nekiültünk megnézni az összes Marvel filmet. Lelövöm a poént: NEM SIKERÜLT. Nagyon próbáltuk becs szó, de olyan nem volt amin legalább az egyikőnk ne szenvedett volna filmipari lelki sérüléseket. Amíg a Kétfejű cápa, amit sok szempontból etalonnak tekintek, szándékosan rossz, ezekbe a filmekbe rengeteg energiát fektettek, jó színészeket szedtek össze, átívelő sztoriszál van bennük és látványosak. Hogy akkor mégis mi a fene a baj velük?

Ééééé pontosan nem is tudom. Elég volt? Már amire eljutottunk a Vasember 3-ig, a késemet éleztem hogy áramot vezessek bele, beüljek egy kád vízbe és amíg ráz az áram halálra szurkáljam magam. Kiemelném az összes filmből a Lokit játszó Tom Hiddlestone-t. Ha bevetted akkor szomorú vagyok... ő sem jobb mint a többi. Ha jót akartok tőle nézni akkor nézzétek meg inkább a megint szivatlak, fogalmam sincs miben játszott. Anthony Hopkins. Ő egy jó színész, Odint is jól hozta. Legjobban Hannibal Lectert, de az egy másik film. 
Ami a Kétfejű cápa című fent említett filmet etalonná teszi, a tényleg váratlan események forgataga. Ki gondolta volna hogy egy sziget el tud süllyedni ha a cápa nekiúszik? Bevallom én nem. Szerepel benne a méltán híres Carmen Electra mint csöcsöscsaj I. és a szintén remek színész Charlie O'Conelle. 
És hogy ennek a valaminek mik az ekőnyei: 

- kevesebb agysejt pusztul, mert nem számítasz sok jóra

- csöcsök

- természetesen rossz színészi alakítások

- nem fájdul meg a szemünk a látványorgiától

Ez egy nehézkes kéréskör, főleg a szülés része. Még csak ott tartottunk hogy nődögél a helyén a kis poronty, amikor beállított egy védőnő. Illetve egy vörös hajtenger, aki végtelenül laza volt. Másnak rosszak a tapasztalatai, mert támadónőről beszélnek nem védőnőről. Meg valami olyasmi kedvességről mint amit a keleti front biztosított utoljára hazánk fiainak. Egy kérdésre emlékszem pontosan...

Felkészültnek érzitek magatokat?

Elárulom, vizsga nincs ebből és nem kérdeznek nagyon vissza. Magabiztosan mondtam hogy mindenre is, aztán kiderült hogy semmire sem. Egy dolog volt amiről kiderült azóta hogy jól tettem: babakönyv olvasása kizárva. Nagyon jól le van benne írva minden, hogy mit tegyünk ha tökéletes gyereket akarunk. De mi van ha a mi gyerekünk nem tökéletes? Erről a tartalomjegyzék annyit írt hogy semennyit, pedig kerestem mint magyarságkutató az óhazát. Aztán megnyugodtunk hogy a gyerekünk úgy tökéletes hogy nem tökéletes és kapja be mindenki majd én azt tudom mert az én lányom és különben is. És tudjátok mit? Bejött.

Voltak részek azért amiket megnéztem az egyik könyvben... Egyik este a kisasszony úgy sírt hogy a szívem szakadt meg. A könyv: "rosszat álmodott" Köszönöm szépen, hazámat szolgálom, magamtól ki nem találtam volna. 
Volt egy időszak amikor a cumit messzebbre köpte mint amilyen messze követ törni küldeném az írót. Könyv: Ha kiköpi, ne erőltessük a cumit. BBBBBBBAAAAAAAMMMMMM hogy ez nem jutott eszembe... 

Azóta sem olvastam el végig egy ilyen könyvet sem...

Van egy családi bárkánk, ami kényelmes, nagy, francia. Ezzel minden jót és rosszat el is mondtam róla. Ennek az autónak azonban lelke van, ami olyan mint egy túlérzékeny franciáé. 

Tavaly talán, feleségem eljött vele a munkahelyemhez, hoztak valami irgalmatlanul fontosat a srácokkal, majd közölte hogy az autó nem akart elindulni. Mondom ó. Ő is ezt mondja. Kocsi marad, Ti mentek a lánglelkű Fiestával haza. Aztán másnap reggel ahogy beülök lö C4-be, meg sem makkan. Gyújtás sincs. Zsír. Bikázunk. Annyit sem mond hogy baguette, se sajtszag se semmi. Elkezdtem a francia lelkét dícsérni, felmagasztalva szülőhazáját aminek legfinomabb említése az volt hogy nem értjük ki és miért hagyta hogy ország legyenek. Valószínű hogy annak idején a németek sem értették, ezért elugrottak Párizsba megkérdezni. Elkezdtük a ráolvasást... Az elektromos kézifék manuális kioldásával. Aztán kegyelmet nem ismerve, ennek már mindegy alapon behúztuk. -> motor jár, de semmi más nem megy. Se szervó, se semmi. Úgy is birkózóedzésre készültem, de azért hívtam az "embert". Mondta hogy probaljak meg elindulni felé, legfeljebb küldi a trélert. Nem értettem hogy mire megyek azzal ha filmelőzeteseket küld nekem, de belementem. Jobban küzdöttem mint az átlagember az olvasás ellen. Aztán kijött a füst. Meg a tréler is mert látta a füstjeleket. 

Értitek már miért nem kell francia autót venni? A kényelem, meg a mérete arra jó, hogy amíg várod az autómentőt, olyan mintha fotelban ülnél otthon, feltett lábbal.

Na, kérem. 10 000 000 virológus, biokémikus vírusszakértő országa lettünk és akkor a foci EB el sem kezdődött még, mert akkor edzők leszünk mindannyian, meg felemlegetjük hogy mi is lehetnénk a válogatott alapemberei ha 98-ban a megyei ifi, kispadjáról nem löknek le, mert akkor bizony nem elég hogy a sörünk kiborult, még nagyon csúnya térdsérülést is szenvedtünk, ami miatt leszázalékoltak minket és nem játszhattunk tovább csak pléjsztésönön.
De addig a járványhoz értünk nagyon. Ami valós veszélyt jelent, elég megnézni a halálozások számát. Mivel vannak a társadalmunkban élők között nem kevesen akik tagadják a járványt, ezért véleményem szerint valamit tennünk kellene. Ők már tettek is. Úgy biza, maszkot hordanak hogy a védőoltást ne kapják el az oltottaktól. Ez a mindfuck faktora a dolognak. (az USA-ban van egy iskola ahova az oltott tanárokat nem engedik be, nehogy megfertőzzék meg a gyerekeket)
A maszk véleményem szerint a többieket védi a saját remélhetőleg fogkrémszagú leheletünktől és az abban található férgektől amik a maszkban keletkeznek

( :'D).

De a lényeg hogy végre hordanak maszkot ők is. Nehéz erről úgy írnom hogy senki ne sértődjön meg, aki szembemegy a tudományos álláspontokkal, ezért nem is teszek ilyet.

Állj, állj, mindenki tegye le a kanalat, ez soha nem az a blog volt ahol ez akadályozott bárkit is. Aki ilyen elméleteket terjeszt, mint a fentebb említettek, azoknak nincs társadalmi felelősségérzete.

Jöttök a pályán, aztán Kecskemét után nem mentek jobbra, hanem majd az után balra és itt vagytok nálunk!

Ez egy teljesen valid útbaigazítás Csengelére mint kiderült, ha Győrből megy az ember. Az úton átéltünk iszonyatot, rettegést, örömet, megkönnyebbülést, bánatot. Bánatot és iszonyatot hogy barátunk anyukája így hagyta maga mögött a világot.

Rettegést Pest környékén éreztünk amikor a sofőrünk sima szemüvegről napszemüvegre váltott. Onnan kezdve egy Steve Wonderbe oltott Senna kecsességével haladtunk. Így hát jó volt megkönnyebbülni Csengelén egy kávé mellett, bár lábaink remegtek mint kislány a zongoránál. 

Szóval viccen kívül, balra fordultunk és ott voltunk. A kávézóban ülve, kedves kis barátunk aki annyira városi hogy a településen ahonnan származik van egy igazi !!!!!panelház!!!!! is, egyszer csak felpattant és az ablakhoz rohant. Azt hittük kitört a nemek közötti egyenlőtlenség és alig bírtuk a szavakat kihúzni belőle. Remegve annyit mondott: "boci". Megrázóbb volt ez a tömör vallomásba oltott szó ami elkendőzi korunk népbetegségét, mint a nürnbergi per. Most látott ilyen közelről először bocit! 

A pultoslány gyorsan hátat fordított hogy ne lássuk amint sír, megrázta őt is a dolog a hiroshimai atombomba erejével. Vagy csak nem akarta hogy lássuk ahogy röhög. Én a pult fölé szerelt tükör miatt a másodikra tippelek.

Hazafelé viszont egyikőnkből előbújt az érzelmes meg nem értett művész.:

- Amúgy én festek.

- Előrajzolod?

- Azt csak a buzik rajzolják elő.

- De remélem ecsetet azért használsz...

- Csak a buzik használnak ecsetet.

- Hallod nekem kell egy a festményedből...

(3 év elteltével hozta, azóta sem tudja senki mit ábrázol)

Alcím: Ahogy a Disney megbaszta a gyerekkoromat és röhögött rajta, majd közölte:

Mindvégig én voltam az apád és kabbe.

Kiskölyökként úgy ittam minden szavát Luke-nak és Vadernek mint teve a csapvizet. Egy remek történetet kapott a kisfiú, a rendszerváltás kori Magyarországon. Viszont már akkor is éreztük, hogy a történet nem teljes! Erre Lucas bá' megalkotta az előzmény trilógiát. Akkor csak néztünk mint hülyegyerek a moziban (és tényleg azok voltunk) what tha fuck is JarJar? vagy éppen hol forgathatták a Naboo tájkép jeleneteket?

Aztán felnőttünk... Rájöttünk hogy JarJar volt az egyik fénypontja a 3 résznek, Anakin egy rinyapina, Padmé belehal a bánatba miközben Vader-t aki gyakorlatilag szarrá ég, leég bőre, csontja, haja, mindene életben tudják tartani. Na, most állj! Padméról nem tudták hogy ikrei lesznek. Hol a védőőnői program valamint, űrhajókkal bejárják a komplett galaxist, terraformálnak, fénykarddal gyerekeket mészárolnak, de ezt éppenséggel nem tudják. Egy valamit azonban adott nekünk popkultúrálisan ez a trilógia is: Meme. Rengeteg Motherfucking sok meme.

Valamint rájöttünk arra is hogy a Naboo vízesései sóból voltak, abból a sóból amit beledörzsöltek a sebeinkbe az Ébredő erővel, Az utolsó jedikkel, a Han Solos rettenettel (Woody Harrelson miért??? Miért????) valamint a 9. résszel aminek a nevét számra sem veszem, meg billentyűzetre sem mert megjelenik a végén és meg kell néznem. Nem akarom elhinni hogy egy klóntestben élő Palpatine-nál nem volt senkinek jobb ötlete. 

A történetbe erőltetett céltalan diverzitásról nem is beszélve. Ha már diverzitás, nem hinném hogy ilyen kevés idegen él a galaxisban mint amennyit a filmek bemutatnak. Ennek szellemében sokáig vártam a leszbikus vuki smárolást. 

Amit viszont tudtam szeretni a filmben, nem nem rólad beszélek film végi csata ahol űrhajók nem tudják merre van a föld meg az űr, illetve végső soron de. Wedge Antilles megjelenése aki 2 db halálcsillagot segített zárójelbe tenni, és a Szellem megjelenése. Uff.

És hogy nem a levegőbe beszélek:

Igen, pár éve beszívott engem is könyvolvasás és figuragűjtés, valamint játék terén is. Akit most veszítenék el annak tudtára adom hogy ez egy asztali táblás wargame. A játék lényege hogy egy sereget irányítunk az ellenfelünkkel egyetemben és megpróbáljuk atomjaira robbantani a nyomingert jobb strarégiai érzékünk, képességeink, valamint a legdrágább egységeink segítségével kiradírozni a létezés kibasigfpidgipdfhgott síkjából legyőzni. Ebben segítségünkre lehetnek a dobókockák. Már leginkább annak a beképzelt gyökérnek kedves pajtinknak aki épp ellenünk van. Van biza úgy hogy az utolsó barom ellenfelünk egyszerre 50 db körüli kockával kell hogy dobjon. És ezzel még csak azt dönti el hogy a kettéhugyozott fikaevő köcsögeimből támadott egységemre tud e lőni. Aztán ha tud, akkor újra dob. 

Phi lehet felhúztam magam kissé. De úgy éljek, de úgy... 
A játék világáról ejtek pár szót inkább... Itt biza mindenkinek rossz. Akinek véletlenül, esetleg nem, DE ANNAK IS. Vidám helyeken élnek emberek szerte az univerzumban, bolygókon ahol a bőröd alá petéznek húsfaló férgek amik leeszik a húsodat a helyéről, vagy ahol olyan hideg van mint a Deltában, vagy meleg mint az Arábiai Lawrenceben. A legjobb helyek a halott bolygók, ott többnyire nincs semmi ami bántani akar. Kivéve a légüres tér, mert attól ugyanúgy meghalsz. Szóval nem egy sikertörténet ott élni. Éssel nem kezdünk mondatot és hogy miért jó a sztorija ezeknek a történeteknek? Hát ki ne szeretne leszakadó végtagokról, fröcskölő vérről, terjedő káoszról, csecsemőgyilkosságról, rabszolgaságról, kínzásról, bérgyilkosokról, nyerészkedésről, kegyetlenségről és kiscicákról olvasni???

A kiscicás részeket még mindig várom, bár nem lennék meglepve ha megennék őket.

Utólért az unalom minket családi szinten, ezért a már meglévő gyermekünk mellé szereztünk egy másikat. Amikor megkérdezték milyen nemű, már nem fáradtam azzal hogy rámutassak a kék ruhára, csak annyit mondtam hogy majd eldönti. A fiú mellett döntött, mondjuk azóta robot-dínó-cápa-mancsőrjárat lett belőle. 
Valamint ha már egyszer még egy gyerek, akkor csak hogy tényleg ne legyen unalmas az élet, miért is ne építkezhetnénk?
Úgyhogy gaz burzsuj pofámat egye a radai rosseb, de vettünk egy kis telkecskét (aki elkezdte keresni ezt a kecskefajt, az ne is olvasson tovább, el fogjuk veszíteni mint Napoleon a gyerekkori koponyáját). A kivitelezőt is megtaláltuk, kedves, nyugodt, mosolygós, maffiózó kinézetű ember volt. 
Elmentünk hát együtt ügyvédhez az adás-vétel papírozásához. Vittük kis vagyonunkat, amit otthon vagy 7x átszámoltam, bezacskóztam, táskába tettem, őrző-védő céget fogadtam hozzá. Már a számolásnál tartunk, amikor én a végére értem (viszonylag gyorsan meg tudtam számolni az egy azaz 1 db telket), ő csendben megjegyzi (fiktív összegek jönnek) ez csak 4 millió, 1 millió jmf-el kevesebb.
Az életem filmje lepergett előttem, mondom olyan nincs hogy a vákuumban felszívódott egy millió, vagy ellopták volna a zsebemből és akkor mégsem én fogdoztam a tökömet hanem egy zsebtolvaj??? Mindenesetre pont ott vakart(am) meg ahol viszketett.
Rám jött a sikítófrász, elkértem a pénzt és átszámoltam. És örömmel mondhatom hogy nem én rontottam el a dolgot. egy huncut millió hozzátapadt egy másik huncut millióhoz. Ez vezetett a félreértéshez. Közben feleségem majdnem megszült rémületében én egy slukkra elküldtem egy doboz öngyújtót és még beköltözéskor is remegtem hogy mikor csengetnek be a hiányzó pénzért. Mást nem tudtam volna adni nekik pénz helyett, el kellett volna vinniük az egyik falat, vagy a vesémet. Amelyik többet ér.

És ez még csak a telek megvétele volt, a többi már tragikomédia, börleszkes pornós beütéssel.

Igen, mert erre feltétlenül szükség lenne! Amikor egy-egy sorozat kiüresedik, mi lenne ha elküldenénk pihenni? Nem, igazatok van ez tényleg rossz ötlet. Adott két filmsorozat: Jurassic park, Halálos iramban és adott egy rendező: Justin Lin. Az ő elképzelése szerint lehetne keverni a kettőt. 

Remélem elég időt hagytam hogy leüljön. Innentől kezdve lehetséges forgatókönyv variációk vannak:

Ennek az egésznek van 2 nagy vesztese: a filmművészet és a néző. Bár a jodíjat behajtom ha valaki ebből filmet készít. Esetleg a robotdínók akik autókká változnak, jó lenne nem? Nem.

Egy szép napon az orvosom felajánlotta hogy vegyek részt egy ilyen eseményen és akkor csudijó lesz. Nem fáj, beszélgetünk közben, ne aggódjak. Van akinek kellemetlen, néhányan káromkodni szoktak közben, szokta mondani mindenkinek hogy kiabálhat is.
Mi baj lehet, mentem mint dédapáink Doberdóhoz. Kedves doktornőmet megkértem hogy mielőtt átesünk ezen, legyen kedves tegezzen. Így kicsivel közelebb éreztem, vagy inkább közvetlenebbnek.
Aztán kezdődtek a furcsaságok... "Ebédelj és jövünk megcsináljuk"

Nyílt az ajtó és 4 hölgy lépett be. Leültettek egy székre és mondták hogy mint a cica úgy csináljak pici hátammal. Mondtam hogy genetikusan nem tudom azt csinálni. Ezen elképedtek. Ekkor gyanúsan körém gyűltek mindannyian. Egyikőjük a kezemet fogta, másik a vállamat nyomta, a harmadik a hátamat akarta görbíteni. 

Doktornő elém állt, hogy ad érzéstelenítőt, van-e kérdésem. Mondom csak annyi, hogy mégis miért fognak már most ennyien ha csak kellemetlen lesz. De hát biztos ami biztos...

Innentől nekem nem volt jó, merthogy a lumbálás úgy néz ki, hogy a 3. és a 4. gerinccsigolya közé egy tűt beböknek és mintát vesznek a gerincvelő folyadékból. És ha elsőre nem sikerül, mert ez előfordulhat... akkor próbálkoznak egy csigolyával feljebb.

 Ez a kiindulási pozíció, orvosi térdelőrajt. Komolyan rám néz és azt mondja, ha fáj kiabálj. Hát én ezt megfogadtam. A katonáknak van egy szokása, hogy szeretnek és tudnak is kiabálni. És ha szabad, lásd a korábbi felhatalmazásokat... kiadjuk amit ki kell, így nem pukkad ki a fejünk. 

A folyamat felénél tartunk amikor kérdezik hogy ennyire rossz? Nem, és hozzátettem hogy yuppí. Aztán ők mondták hogy o-ó.  Ha a doki ezt  mondja akkor minimum egy szikét benned hagytak. A látóterem könny áztatta szélén megjelent doktornőm hogy baj van, nem tudta leszívni valami miatt és legyek erős.

Akkor már hanggal elbomlasztottam mindkét Halálcsillagot, behorpasztottam Darth Vader sisakját. Egy kisegér vékonyságú hangon kinyögtem hogy megesik az ilyesmi (mintha értenék hozzá, vagy eddig jól bírtam volna). Amikor az egyik ápolónő rám nézett és azt mondta hogy ennyire nem fájhat, mondjuk rajta nem csináltak még ilyet. Itt cseppfolyóssá vált az emlékezetem. Az biztos hogy átjutottam valahogy az ágyra. Mégegyszer felhívták a figyelmemet, ne mozduljak 6 órán át, meg utána se nagyon. Nem mozdultam, nem mintha ment volna. A nyálamban feküdtem és amikor ezt meguntam aludtam. Mondjuk akkor is a nyálamban feküdtem csak nem érdekelt.

Reggel ébredés, közlik hogy élek. Ebben nem voltam annyira biztos. Hazamehettem, csak egy hiba volt: wc-re se nagyon tudtam elmenni. Hívtak egy beteghordót aki kitolt a fogadóbizottsághoz. Annyit nem bírtam mondani bikkmakk. 2 Hétig feküdtem az ágyon itthon és még olvasni sem tudtam. Minden fájt. Főleg a fegyverletétel Világosnál. A kiabálásról annyit, hogy azóta szerintem senkit nem bíztatnak erre.

Igen, engem biztosan, különben senkit nem próbálnék meggyőzni az ellenkezőjéről, nem igaz?

Szóval belegondolva tényleg nincs mellékhahirsuhgihrihweri. Bocs, hátraszaltó közben nehéz gépelni, most pedig mennem kell farhátat venni.

Az én lelkem egy kis virágoskert, amibe az élet egy büdösnagy 43-as bakanccsal, lágyan mint a tavaszi szellő, beletapodott. De van ám VR szemüveg nélkül látható virágoskertem is. Jó sok virágot ültettünk bele, aztán szépen ki is hajtott jó sok gaz. De ugye ahhoz hogy felismerjük hogy gazról van szó, nem árt tisztában lenni a biológiával sem. Legalább azon a szinten hogy melyik az állat és melyik a növény. Pl kettő hétig hiába öntöztem egy tücsköt amire kiderült hogy mi az. 
Szóval öntözzük a növényeket azon az alapon hogy melyik néz ki ehetőnek, melyik nem. Feleségem azt mondat ez nem jó ötlet, mert ha megnő pl a kőtörőfű, azt akkor sem esszük meg.  Fűszernek sem. De ha azt mondta volna hogy "igen", én azt is elhiszem készséggel. Városi gyerek vagyok, állatból csak a panel élősködőket láttam, növényből meg főleg a penészt a sajt oldalán.
De nem szokásom feladni, nekiültem gazolni. Hosszas guglizás után nagyjából kitaláltam mit kell kitépni. Hát... lehet a porcsin miattam nem hajt már ki. Van egy ilyen növény igen...
Mondták amúgy azt is hogy a tápoldatozás segít. Fél üveg tápoldatot küldtem el oda ahol a földbe beleoktrojált magokat sejtettem. Tévedtem majd egy métert, szóval a puszta földre folyattam. 

Ne kertészkedj ha nem tudsz. Nem lesz belőled Bálint gazda.

Az eltelt évek alatt sok hasznos tudást szedtem magamra, pl munkavédelmi technikusi végzettséget. Ez feljogosított ama csodára hogy félévente munkavédelmi jellegű bejárást tartsak kis munkahelyemen. Ezt lelkesen meg is tettem, de bár ne tettem volna. Van az az érzés amikor a szívlapátot megforgatnád az ember fejében mert ostobább mint 6 másik együtt...

Ezek után a véleményem tükrözi a magyar viszonyokat: nincs szükség munkavédelemre.

"Itt a Covid,
Itt van újra
Szép  mint mindig
Én, nekem" 

- így szól a spontán ihletésű műdal. Mivel a vírus miatt a gyerekek nem tudtak oviba járni, ki kellett találnom valamit hogy lekössem őket. Nem, a kötél nem volt elég jó, eltépték. Szóval csináltunk egy napirendet hogy az életük ne zökkenjen ki, "legyen tánc meg zárcsökkentés" és egy rendszer amihez alkalmazkodni lehet. 

Íme a napirendünk. Viccet félretéve, persze hogy velük csináltatok meg mindent. Aztán amikor a takarítással végeznek, elkezdik masszírozni a hátam és nekiállnak sztrapacskát főzni.

Vagyunk páran a világban akik fordítva vagyunk bekötve. Sokaknak az élet nem azért szép mert egyszerű. Na én nem ilyennek érzem magam. Ha elmegyek a boltba hogy kis családomat tudjam élelmezni (ha jött a családi pótlék akkor visszalépek a zaciba is), nem csak az árut nézem. Az embereket is. Nem egy görög tragédiát láttam már kibontakozni így. A tépelődés a férfi szemében hogy a kőbányait vegye az építkezésre vagy a sopronit, és győz a köbi mert olcsóbb és ha eleget iszik olyan egyenes falat rak tőle hogy Pitagorasz besír.
Vagy hogy melyik néni ért a pulthoz előbb a banyatankkal és ki borította fel végül is a konzerveket és sodorta el Kálmánbát is. A válasz pedig hogy fél kiló farhátat  kérek mert jön az unokám és mutatják egyszerre a fényképeket a rémülettől vicsorba/vigyorba fagyott arcú hentesnek. Közben Kálmánbát reanimálják a háttérben...
Szóval pakolászok buzgón a kocsiba és mindig van az az egy ember aki elém áll. Mindegy mit veszek, elém áll. Ha férfi létemre gyöngyös fodros lila tampont néznék, csak tőle tudnék segítséget kérni, mert előttem áll. Persze a kocsit nem akarja tolni, de győzelmes lenézéssel teszi az én kocsimba amit venni akar. Amikor nem néz oda csendesen visszateszem a polcra amit elvett.
Ma két idős bácsi veszekedett hogy nincs másfél méter távolság köztük a sorban. Éreztem hogy a fagyasztott dolgokat nem kellett volna megvennem, se a romlandókat. Amúgy igazat adtam az első bácsinak, egészen addig amíg a pénztárnál el nem kezdett egy múltheti akció miatt reklamálni. Hozzá tegnap dobták be a papírt, de ha tudja hogy nem jó akkor múlt héten jön. Tehát tudta hogy ebből az akcióból kimaradt, mint Chuck Norris a bosszúállókból. Szegény pénztáros csak bólogatott, mást nem nagyon tudott tenni. Ezalatt bácsi 2. felesége, néni 1. kindertojásokat rázott. A füléhez emelte és rázta. Vagy ő találta fel a sonart és így már tudta mi van benne, vagy csak kiélvezte hogy csörög. Ebben a helyzetben mindenesetre nem szerencsés hogy megrázott vagy nyolcat és visszatette őket.

Csendben fizettem és próbáltam feldolgozni a látottakat. Hazajöttem. Csendben.

Az első gyermek születése mindig nagy ünnep, nagy esemény, a többi meg le van ejtve. Nálunk is megtörtént ez, 2016-ban. Vártuk nagyon akár a pedofil a napközi végét, közben pedig sok-sok embert sikerült boldoggá tennünk. Megjegyzem, én nem akartam örömet okozni nekik... Igen, a babakellékes, bútorboltos egyebes arcokról beszélek. A fő ellenségem a Brendon volt, ahová ha benéztem már az pénzbe került. 

Vettünk pl babakocsit amin minden funkció volt. Én jóhiszeműen abban a tudatban éltem addig hogy a babakocsi tud gurulni, ha tolod és ennyi. Na mi vettünk egy rakétavetős lézeres szintmérős, gombafelhő kiszóródása ellen is védő gyerekre csatlakoztatható gömböt. Akkor még nem volt Covid, nem amiatt takartuk el a gyereket, hanem gyakorlatilag egy beépített plexi csinált túlnyomást neki, hogy a boltosok, random idegenek ne férjenek hozzá cirógatni. 
Visszatérve a boltokra, már messziről integettek amint megláttak minket. Összecsaptak hogy jeee jön a hülye meg a felesége, mit sózzunk rájuk? Szerintem valami olyasmit aminek semmi haszna pl: wifi-s önringató kiságy korlátot! Ja szerintem is! Csak kékben! És ne legyen pótalkatrész hozzá! És kelljen hozzá venni külön aktivizáló Hümberfolyadékot amit az alsó Angerflex csőre kell tenni! Ilyen nincs... Én tudom, de ők nem...
A másik halálom... rendszeresen rózsaszínbe öltöztettük hogy elkerülhessük a hülye kérdéseket. Hát nem sikerült, pedig éppen csak hurkapálcát nem adtunk a vattacukorjelmezhez. Elmentünk sétálni, büszkén emelt fejjel ballagtam és integettem mint Mussolini az erkélyről, erre az első szembejövő megkérdezi hogy kislány? Nem az anyád keservit, dejó megfigyelő vagy... a plüsskutyát felöltöztettük rózsaszín rongyokba és lehoztuk babakocsiban, amúgy meg kan a kiskutya. 

Mindent amit lehet gecire utálok, kivétel magamat mert én kedves vagyok, jófej, szerény, megismételhetetlen, intellektusomról már nem is beszélve. 

Az elmúlt pár év eseménydúsan telt, annyira mint egy "c" kategóriás falusi akciófilm. Fordulatait és összefüggéseit nézve is. Ezekről fogok értekezni, sok emlék összegyűlt, nem egynél törekszem az elfelejtésére. De hát ki vagyok én hogy a feledésnek adjam teljesen az egészet? Ezek között lesznek katonás sztorik szép számmal, családi történések és meg nem történések. 

Valamint amiben jók voltunk, a mindennapos dühöngések. 

Nos, kezdhetném újra ezzel is akár. De, nem fogom mert nem éltek boldogan mert a rák bendzsózott a beleiken és megmeredt a tüdejük. Hogy kiknek? De igazán, számít ez? Újra dühös vagyok, és antiszoc. Volt egy hét amikor optimista próbáltam lenni, de az nem járható út. Kb az autópálya egy motorcsónaknak. Szóval AGYHUGYKÖvem van újra... ;-) 

Már többször említettem Mókás márkájú és nevű ebemet, akit a menhelyről hoztunk el. Azóta már eltelt pár nappal több mint egy év. Mókás beilleszkedett, sokat tanult és fingott meg horkolt álmában ja és rángatózott is. Persze a gázokat szigorúan ebéd közben engedte útjára miután helyet foglalt az asztal alatt. Ezek után ki volt az tekintettel kitekintgetett de hála égnek értette a szót és elsunnyogott. 
De persze megtaláltuk a felemelő részét az esti alvásprogramjának. Nem ritkán ébredünk arra hogy horkol. Először azt hittük valaki fűrésszel akar magának az ajtón lukat csinálni. Na mondjuk ha ez sikerült volna neki akkor hiába van ott a kutya mert csak hanyatt veti magát és várja a simogatást, még akkor is ha a Texasi Láncfűrészes jön, Hitlerrel, Sztálinnal meg Csonka Andrással. Szóval elvesztem a mondanivalómban... Miután lementem megnézni mi a helyzet, láttam ám hogy a kutya alszik és horkol mint a rohadtélet. Háton fekve, farokcsóválva és néha ugatva. Erről spec nem sikerült leszoktatni pedig voltak törekvések.
Hosszú ideig nem láttuk egymást Mókással a nyáron, a kötelesség elszólított Kecskemétre, Veszprémbe és Lengyelországba, ezenkívül meg is nősültem. Ennek következménye volt hogy ma amikor elvittem sétálni, baromira nem én voltam a főnök és ismét a levegőben lobogó lábbal közlekedtünk a kocsik közt. De ebben is volt jó mert ugye szeretem a sebességet, meg hát hamar fel is ébredtem a hideg felsőbb légáramlatok hatására. Nem volt veszélyes sem, csak 3 Airbust sodortunk el majdnem. De hát élünk, és amikor Mókás elfáradt és lassított, jött az én bosszúm. Gondoltam magamban hogy na te kis mocsok most megfuttatlak meglátjuk ki a góré... Aha, és ez pont így történt. Ez a cseppet sem áramvonalas kutya miután lekapcsoltam a pórázról úgy eltűzött hogy nem is láttam merre rohan. Azt hittem hívni kell a pápát hogy misézzen érte, aztán majd a Jóisten hazavezényli valahogy, de a Mindenhatónak más volt a terve. Amikor már fél órája kerestük egymást, akkor kegyeskedett tőlem 3 méterre a nyakig érő fűből kidugni a fejét. Már nem a Főnök, hanem Mókás. Bűnbánó pofát öltött és megnyalta a kezem. Aztán elhevert a hátára és várta a simit hogy milyen ügyes volt. Végül is... Akkor már nem haragudtam, meg volt a kutya az asszony életben hagy, a többi csak részletkérdés.