Magyarok! Férfiak és asszonyok! Ne közlekedjetek autópályán, ha nem tudtok! Tudom, mindig az a hülye aki szemből jön, de aki szemből jön, annak meg te vagy a hülye, meg a 600 másik aki szemből jön 150-el és villog, meg dudál rá. Erre annyit tudok mondani, hogy az autópálya feljáróján, nem azért van a piros alapon fehér csík a táblán, hogy megmutassák mit látsz ha hunyorogsz, vagy hogy arra menj a fehér csík felé, ha szeretnél Kossuth Lajossal találkozni. Nekem ilyen élményem még nem volt, attól eltekintve amikor a városban egyszercsak megállt egy autó velem szemben, amit Noé dobott le a bárkáról ahogy kikötött az Araráton és azóta a nagyapja vezeti... Odarohantam autogramot kérni, meg jelezni az úrnak, hogy rossz a sáv, mert a kamion ami mögöttem jön, szigorúan betartva az 50-et, el fog tolni mindkettőnket, mint szódás a Yodát. Reakció: bezárta az ajtókat és integetett, hogy menjek el. Mentem is... Mindenki maga dönti el, hogy hogyan akar meghalni. Kivéve a korábban említett autópályán. Ahol bár meg van adva egy sebességhatár, lehet, hogy van akinek újdonság, ez a 130. Nem pedig a 170, vagy több. És ehhez elárulok egy újabb titkot is: ha egy kamion előz egy másikat, akkor biza, lehet nem fogsz megállni, csak a konténerében... De, ez a mentalitás miért is lepne meg, abban az országban, ahol a pénztárba is Suzukival állunk be, szarni is Opellal megyünk, meg inni is és nekünk ne mondja meg senki amúgy se. Na odané' ott jön a beeső sávban 2 autó 130-al! Felgyorsítok 160-ra, két kerékre állítom a Dustert és pont odaférek közéjük. Csak a Balatontól jöttünk Fehérvárig a pályán, de ha annyi lábam lenne ahány ilyen hülyét láttam, akkor nem tudnék mindre cipőt venni... Lassan nem jogsi kell a vezetéshez, hanem túlélőtanfolyam. Aztán majd szépen lassan azt látjuk, hogy Bear Grylls meg az operatőre a pályán forgat. Megpróbálnak bemenni a belső sávba! 

Na, nem vagyok én ilyen szőrszálhasogató! Múltkor is 180-al fényképezett a rendőr, még pózoltunk is együtt. Aztán kipróbálta ő is a kocsit, megfordult a leállósávban aztán gyorsult egyet felém. Őt meg én fotóztam le! Nem téma a pénz! Urugayi diplomatarendszám haver, az ecserin vettem, ja!

Na, megvan a két halmaz metszéspontja? Ugye, ti is inkább a főúton közlekedtek? Már a vonatozást sem ajánlom, abból is szembe ment 2 egymással...

Mindig nagy esemény ha az ember egyetlen lánya, fellépésre megy. Ilyenkor teljesen természetes, hogy az ember félredobja a hurkatöltőt, meg befejezi a boci inszeminálását, felveszi a legszebb rövidnadrágját, megfésülködik, esetleg megfürdik. Az első fellépésről lemaradtam sajnos, egy dacos-harcos ovonéni kizavart a tornateremből, mert ő nem fért be. Gondoltam sebaj, majd a táncgála! Kirittyentettem magam, felszerelkeztem a legjobb modorommal és indulltunk is. Nagyobb fiamat leadtuk, mivel közölte, őt nagyjából annyira izgatja holmi táncgála, mint jegesmedvét a nyári gumicsere, a kisebbet meg vittük, mert neki nem volt más választása. És ha nekem mennem kell, akkor neki is. Szinte a harmadik pillanatban találtunk parkolót, nem akartam hallgatni a tánctanárnő ukázaira, hogy hol lehet megállni. Autóa autósnak farkasa, én láttam egy parkolót, oda megálltunk, 2 km-re a gálától. De, legalább volt parkolónk. Kiszálltunk, körülnéztem, majd sikítani is alig volt időm, betojni is már csak utána, ugyanis egy kedves szülő 50-el tolatott be mögénk. Én pedig piros pólóban voltam, ami feltűnő és azt jelenti, hogy engem ne üss el. Bárki mást lehet, de engem ne ha kérhetem. Aztán bementünk a tornaterembe, ahol többszáz rózsaszíntől a pinkig terjedő árnyalatú vattacukornak öltöztetett kislány tombolt. A legdurvább koncertes pogóélményeimet idézte a dolog. Rám is szóltak, hogy ne itt hagyományőrizzek, ne próbáljak a 4-6 évesekkel wall of deathet csinálni... Aztán leültünk inkább, bár a babakocsit (üresen?), még azért ráztam a fejem felett. És elkezdődött a show! Amit én és kisfiam, már az udvaron élveztünk, mert ő nem volt olyan kíváncsi erre az előadásra. És még éhes is volt. És hétvége volt. És bankkártya volt csak nálam. És a településen az a wc-re jó, ha szilárdat kakkantasz. Jobban mondva, amikor a zsebembe túrtam, találtam 3 zsebkendőt, meg 70 Firintot. Hát nem kellett belőle elmenni Jamaikára új életet kezdeni. Úgyhogy elindultunk a faluban, csak van itt valami amit adnak ennyi pénzért... Ha egy datab vasat adnak, azt is elrágjuk, csak adják. Ezen a ponton vettem észre, hogy ott egy fagyizó. 70 JMF-ből meg csak adnak egy tölcsért... Odacsullankodtunk, hogy van e csak natúr, sima tölcsér? Majd megböktem a gyerek oldalát ahol csikis. Jajj, úgy vigyorgott, rögtön meghatotta a fagyizóst és kaptunk csak úgy egy tölcsért. Próbáltam én is bájosan vigyorogni, hátha nekem meg ad fagyit, de nem jött össze. Úgyhogy róttuk tovább a köröket az udvarban. Ránéztem a gyerekre, mert gyanúsan hangosan nevetgélt... Nekem itt ne legyen nevetgélés, ha nekem rossz a kedvem, mindenkinek legyen az. Itt eszembe ötlött egy fontos kérdés. Te gyerek, hol a cumid? Wo ist dein cumi? Where is your cumi? Babarabubi e cumi? A következő egy órát azzal töltöttem, hogy szisztematikusan, mint a fűnyíróval, végigjártuk az iskolaudvart. Ami amúgy nem volt kicsi. Szerény számításaim szerint, 3x mentünk el mellette, amire megláttam. Hirtelen láttam, hogy jobb ha ezt megmossuk, mert a gyerek minimum egy dögvészt fog kihordani, vagy rólunk kapja a nevét az új COVID törzs. Nyeltem egyet, aztán lenyaltam a cumit. Remek íze volt. Nyálas, poros, füves lábnyom. Azóta ilyen illatú füstölőt használunk.

Hát ki ne kedvelne gyermekeivel a játszótérre menni, délutáni időtöltésként? Pl a felelős szülők. Ugyanmár nem azt mondom, hogy minden játszótér a Sátán kreálmánya, sőt... Tulajdonképpen az sem zavar ha az, végülis a lángoló pentagram mászóka, a szöges csúszda és a parázzsal telt homokozó, kinek ne jönne be? Hát, gondolom ugyanannak, aki nem szereti azt nézni, hogy a homokra frissen lerakott gyereke egy eldobott kevert körtés üveg maradékával a szájában fekszik a homokozólapátok csonkjai között. Huhh verjek a számra, hogy mondhatok ilyesmit... Megint az alkoholistákat akarom bántani, pedig jóravaló mindegyik! Az is biztos egy remek ember, aki még amikor Győrben laktunk beleszart a lakótelepi homokozóba. Ja, hogy biztos valami kóbormacska volt! Nem baszki, mert ott alszik a padon. És ne rúgd ke a veséjét, mert hát honnan tudod, hogy ő volt? Nem vagy te CSI... És valóban nem. Én az vagyok aki kiköltözött falura (felhívták a figyelmünket, hogy nem előváros hanem falu!!! Das ist Krieg Marzsikám!!!), és elvitte a gyerekeket a játszira, mert már falun is van ilyen úri huncutság! Nem kell már a tarlón sétálni meztéláb, meg nem a tehén melegít, de azért aki a városból jött azért utáljuk. Csak az nem világos, hogy akkor most nekem is utálnom kell az utánam kiköltözőket? Megint belelovalltam magam, szóval játszótér. Szabadjára engedtem a gyerekeket (még a nyár elején lehetett ez), a legkisebbet le akartam rakni a homokozóba, aztán jobban megnéztem mi van ott. Saroktól sarokig végig lehetett volna a száját rakni csikkekkel. A két nagyobb meg eltűnt a bokorban Vietnámosat játszani. Néha hallottam még a kiabálásaikat, ami előhozta belőlem is a PTSD-t. Már el is kezdtem volna napal ot szóratni a homokozóra meg bemondtam a telefonomba, hogy kettétört nyíl! Erre a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat ügyeletese biztos nagyot nézett és elkezdte a híreket nézegetni, mi lehet itt nálunk. Miközben a számból kilógó szivarcsonk és napszemüveg alól üvöltöttem, hogy "JóreggeltVietnaaaaaaaam", a gyerekek előjöttek a bozótból, hogy itt szemét van. Összeszedtük, lelkesen segítettek. Aztán átmentünk a mászókához és hát ott is szemét volt, amit összeszedtünk. Aztán összeszedtük a homokozóból is és realizáltam, hogy mi ide biza szemetet szedni jöttünk. De, nem kell emiatt aggódni, mert 3 nappal később ugyanúgy nézett ki, mintha a Kukamanó tornádóba keveredett volna. De legalább nem kulázott oda senki...

Elhatároztam, hogy idén nem ilyen műparaszt, hanem igazi leszek! Büszkén jelenthetem, SIKERÜLT! Aki ismer, tudhatja, ez nálam nem egy kimondottan nagy eredmény, lévén többek telefonjában vagyok benne "a bunkó" néven. Pedig ha ilyet ír valaki a névjegyzékébe, az nem túl jó modorra vall... és akkor ilyen Ed Woodosan, összefüggéstelenül, jöjjön a kertművelés. Én, mint a lustaság férfiistenének megtestesült szobra, rendelkezek házilagos komposztáló berendezéssel. Nem túlzok, az a 4 raklap alkotja a berendezés lelkét! A tavalyi évben megtöltöttük komposztnak valóval. Még a gyerekeket is bevontuk! "Ha találtok kukacot, dobjátok bele!" Középső gyermekem ezt felszólításnak vette arra, hogy az udvar összes döglött, ropivá aszott gilisztáját kiabálva beledobja. Mert így is javítja a nitrokémiai kemtrélegyensúlyt. Idén, ezt a döglött gilisztákat meglehetősen gazdagon tartalmazó elegyet tettük a növénypalánták alá. Valamit nagyon eltalálhattunk, mert nagyra nőtt minden. Például a gaz. Szóval ültettünk paprikát, 3 félét, paradicsomot, fűszernövényeket, levendulát, borbolyát, egy juhar és egy fűzfát, jól bekomposztálva természetesen. Ezt viszont elszámoltam mennyiségileg, úgyhogy gyakorlarilag az ebédbe, meg két szelet kenyér közé is komposztot raktunk. Gyönyörűen nőtt minden, elterveztük, hogy a lecsót, amit majd a zöldségekből meg a juharból csinálunk, befőzzük és lehibernáljuk az utókornak, hogy el tudják majd mondani 150 éve volt egy ősapátok, ilyen fasza lecsót csinált, meg komposztot, ami azóta sem fogyott el. Aztán elmentünk egy hétre nyaralni. Amúgy jó volt, köszi a kérdést... Megkértük a szomszédokat, hogy öntözzék a mi kis hátsókerti édenkertünket, amit ők meg is tettek. Ekkor azonban úgy voltunk vele, hogy megbeszéltük, ne öntözzenek tovább, másnap úgyis megyünk haza. Ez nem, hogy öngól volt, hanem egy lángoló labdával szalmabálák közé küldött lövés. Amire másnap este hazaértünk, nem az volt, hogy minden megégett, hanem kicsit csapkodni is kellett paradicsomot, hogy ne lángoljon már tovább. A fű az finoman jelezte, hogy neki a sárga erőtakarékos szín jobban bejön, a juhar pedig... Egészen biztos, hogy nem fogok jövőre juharszirupot enni belőle. Bónuszként a málna is ropogósra égett. Szóval, van pár jótanácsom:

1. Betonozz le mindent, azzal nem nagyon van gond.

2. Ha valaki azt mondja, hogy de hidd el, nem csak a Balatonparton van 40 fok, hanem itthon is! Akkor azt el kell hinni és esdekelni azért, hogy oltsa el a lángoló növényzetet...

Az utolsó járőr című Hercegszántón forgatott dadaista horrorbörleszk következik! Ajánlom kis barátomnak, akivel a szájtépő viharban toi-toi-t kerestünk. 

"Egy a lányeg barátom! Ha zörögni hallasz valamit az erdőben, az nagy eséllyel nem vaddisznó lesz, hanem egy kurv@ sün... A vaddisznó, nem fog a közeledbe menni mert fél!" 

Ezzel a jótanáccsal felvértezve mentem el Hercegszántóra, jól érezni magamat a friss levegőn. És hát bátran be is mentem az erdőbe, kis barátommal és egy kutyával. örültem neki, mert legalább a támadókra rá tudom uszítani a tacskó testben rejlő csivava szoftverét. Kis barátom ellenszenvesnek találta az ebet, én azért adtam neki eselyt. Elvégre jóindulatú vagyok, vagy miaszösz. Többen most felsóhajtanak, hogy akkor inkább a miaszösz... De ők nem értenek az ilyesmikhez. Nem szép a lelkük! Nem röhög! Szóval törtettünk előre a sötétben, amikor valami zajt hallottunk. Gyorsan jeleztem, hogy most biza megfagyás van, ezt nézd mekkora sün jön erre! Sün? Az röfög? Hát hogyne röfögne, há sündisznó! - mondtam megnyugtatóan. Aztán négylábú barátunk, aki bárkinek a torkába belepetézett volna a vagdalthúskonzervjeinkért, hátranézett és elfutott. Itt éreztük, hogy ez lehet, hogy disznó, de nem sün... Ekkor összérintettük a szupererőhívó gyűrűinket és átváltozunk hirtelenölősökké. Na ez speciel nem jött be. Kettőnk között, csípőmagasságban rohant el egy, vadmalac, úgy képzelem vérbenforgó szemmel. Rendesen összepisikélni sem volt idő magunkat, nemhogy díszsortűzzel kideríteni, legalább egymást eltaláljuk e 3 lépés távolságból. Olyan lendülettel rohant el közöttünk, hogy pont nem érezhette katonásan férfias szagunkat és nem vehette észre a sötétben remegő libabőrös heréjű katonát, majd amikor hátranézett, megijedt az arcunkra fagyott vicsortól és a mutogatástól, hogy ott egy vaddisznó gecc, te meg azt mondtad hogy sün! Majd megugrott a közeli tavacskába, rá egy vadkacsára. Egymásra néztünk, majd meghatároztam feladatnak, a dinamikus elszakadást és szétszóródást. Ami mondjuk időszerű is volt, mert kitört egy kicsinyke vihar. Na, nem volt egy nagy valami, csak 150 katonát kitiltottak az erdőből, mert ha valakire fa dől, akkor sok jelentést kell írni. Úgyhogy onnantól kezdve a vihar rángatta a szájszélünket, ahogy az út mellett bandukoltunk. Majd kis társam megszólított:

- Felhős az ég... Keressünk egy toi-toit mert befosok.

- Időnkből kitelik... 

Ekkor álltunk az "A" ponton, majd elindultunk a "B" pont felé. Közben kósza vaddisznókat fújt át előttünk a szél. Nagyjából 2 km-re lehetett a műanyag Mennyek országa, ami remélhetőleg nincs szarral körbekenve belül. Láttunk már ilyen csodákat... A barna jól mutat a kéken amúgy fura módon. Ez a kínok 2 km-e volt. Csak azért nem zokogtunk, mert féltünk, hogy a könnycseppek szálkáklá fagynak és az arcunkba állnak. Indítványoztam, hogy énekeljünk, mert akkor lehet nem fázunk... Amikor rákezdtem a "Most jó lenni katonának" című remekre, kis társam infulatosan kérdezte hogy amúgy hülye vagyok e. De ezt nem kérdezhette komyan... Amúgy, elértük a plasztik kegyhelyet és túléltük az estét. Reggel már befele menet, az Uralplatóról láttuk, hogy az "A" ponton, ahonnan indultunk, ott egy toi-toi. De legalább jó levegőn voltunk...

Ezt írom meg a legnehezebben a bejegyzések közül, pedig van pár a raktárban. (52) Sokan kérdezték, hogy hogy vagyok, meg üdvözölnek stb. Így (blackmetal ala-bejatszas indul): beleestem abba a szájbavert medencébe, egy tüsszentéstől összecsuklottam, fáj a nyakam, hátam, derekam, lábam, karom, a fejem bizonyos részei, sokszor megszédülök, van egy 50-esem és egy 100-asom amin nem a szokásos minta van és mindemellett semmi, nincs semmi, valamint lesz aszfalt előttünk is. Szóval nekiálltam füvet nyírni a kertben, mert lassan a Jurassic Parkot le lehetett volna forgatni nálunk. Csak raptor helyett a 2 kisebb gyerek hörgött volna a fűszálak között. Amire bárki kettőt pislanthatott volna, a kerítés előtt már nem volt gaz. Mondjuk, ilyenkor nemigen van kinek elújságolni ezt a mikrosikert, mert mindenki elment dolgozni. Még meghatottan integettem is nekik az ablakból, a reggeli kávémat kortyolgatva. Ők pedig lelkesen integettek vissza egy ujjal. Ki érti ezt... Pedig csak ápolni akarom a jószonszédi istonyt. Vicceltem, én aztán integetni biztos nem kelek fel... Amúgy, rendesek a szomszédaink, de tényleg. Én vagyok a nemrendes. Amint ezt végiggondoltam, elkezdtem hátul is nyírni a füvet, pedig el is szívhattam volna. Annyira, de annyira koncentráltam arra, hogy a fűnyíróval letaroljak minden egyes kultúrnövényt, ami elém került, hogy egyszercsak már nem az járt a fejemben, hogy bal láb lép és megtart, jobb láb lép és megtart, hanem az hogy vajon bele tudnám e tudni a fűnyírót abba a fura bogárlukba a földön? Lelövöm a poént, nem tudtam. De, nem azért mert nem vagyok elég erős! Egyik kedves barátom életvezetési tanácsát vettem volna elő: "ha nem megy erővel, próbáld meg, mégtöbb erővel" valamint "faszom gondolkodjanak a gyengék". Tény, hogy ezekkel dolgozva, sok problémát lehet megol... kreálni. Most is ebből lett a baj, mert amíg ezen agyaltam, a bal lábam becsuklott alám és belecsobbantam a medencébe. A fűnyírót, ami elektromos, még el tudtam lökni, hogy ne jöjjön utánam, mert amúgy még mindig ott rázna az áram. Vagy, valami fura hibaszázalék miatt, le tudtam volna nyírni a hínárt. Miután kimásztamm, nyugtáztam hogy a szívverésem nem egészen egyenletes a hűvös hajnali víz hatására és hát mindenem szétázott. A telefonom azóta, csak a Fishing on Orrfű hanganyagát játsza le (érted, víz, a vízben meg él a hal, meg ott is hal) és csak horgászos játékok indulnak el rajta. A fülhallgatómon meg a tenger zúgását lehet hallani.

A másik eset pedig úgy történt, hogy tüsszentettem és beleszúrt a fájás a derekamba ezért összeestem. Igazából az előző sztori is kifért volna egy fél mondatba, de beszélhetnékem van.

Ismételten egy 2013-as szösszenet következik, az akkori légvédelmi rakéta éleslövészetre történő kiutazásról. Bennünk volt a kaland akkor még, így amikor jelezték, hogy önkéntesek kellenek, mi ugrottunk egy kedves barátommal, hogy nekünk kell az élmény, mi ezt akarjuk egy életen át mesélni mindenkinek, tettre készek vagyunk, a legjobbak a legjobbak között! Mire jelentkeztünk amúgy? Majd miután egy vésővel beleírták a nevünket a nagykönyvbe, közölték, hogy gratulálok srácok, vasúti őrök lesztek amikor megyünk Lengyelországba! A vigyor nagyjából 2 másodperc alatt cserepesedett az arcunkra és látványosan próbáltuk mutogatni, hogy főnök! Ezt a karomat nézd, jaj de fáj ajajajaj. Aj. Kis barátom próbálta magát bolondnak tettetni, mondjuk neki nem kellett nagyon színézkedni ehez. Azért amikor hónaljig húzott kék rövidnadrágban megállt a főnök előtt, orrot túrva, csak annyit kellett mondania "haaalloooooood" és már küldtek is minket a pics... csudába, hogy szórakozzunk egymás idegrendszerével inkább. Az is megvolt, mert hát hosszú volt az út. 

A világ legkeményebb vasúti őrei voltunk, gumibotokkal és láthatósági mellényben. Még pörgetni is megtanultuk szakszerűen, az idevágó foglalkozás után. Aztán odaértünk Csehországba, ahol már nagymellénnyel szálltunk le a vagonról, hogy megjöttek a magyar faszagyerekek, hozzá ne nyúljon senki a szerelvényhez mert még ölünk is. Ezt követően derült ki, hogy addig vagy gengszter meg faszagyerek, amíg a cseh kommandós, aki eddig abban a bokorban bújt, ahova pisikéltél, rád nem fogja baráti módon a fegyverét és elő nem jön. Ha itt próbálod meg bevetni, a nem létező szlovák nyelvtudásodból az "Ahoj, elektromodul dva!" mondatkombinációt, megeshet, hogy a család gazdagabb lesz egy beváltott életbiztosítással. Éreztük, hogy ebből már nem fogunk jól kijönni, akármilyen szépen pörgetjük nekik a gumibotot, úgyhogy mielőtt egy protektoros lábat az állunk alá próbálhattak volna, már a vonatajtó csapódott mögöttünk. Csak kikiabáltunk, hogy győztek, vigyék amit akarnak és vártunk. Ők is vártak. De mi mégjobban vártunk. Egyszercsak elindult a szerelvény, mi pedig újból váltottunk gangsztába, mert hát miattunk nem mertek feljönni a vagonba a hajóágyúval és lézerlándzsával felszerelt, feketében parádézó kommandósok. Még gumibotjuk sem volt! A csövesek... Hogy elmúljon a nagy ijedtség, nekiálltunk alle zusammen paprikáskrumplit csinálni. El is készült, leültünk enni, ki-ki oda ahol talált helyet. Kis barátom a tányérját egy lecsukható asztalra tette. Majd a vonat zöttyent egyet, az asztal becsuklott, a paprikáskrumpli, pedig a velünk utazó öreg zászlós bakancsába borult. Ezen a ponton kételkedtünk az életbenmaradásunkban. Kis barátom az öreg haragja miatt akart meghalni, nekem pedig az elfolytott röhógés miatt megakadt egy krumpli a torkomon. Innentől 3 órán át rejtegettük vörös fejjel a bakancsot. Amikor az öreg bejött, megkérdezte, kis barátomnak ennyire ízlett e, hogy már üres a tányérja. Aztán rámnézett, látta hogy vörös fejjel fuldokolva röhögök, legyintett és kiment. Amikor el mertük neki árulni mi történt, ennyit mondott: "nembaj, jobban fog csillogni". A bűntudat 3 órájában mi megőszültünk, elköszöntünk egymástól, felhívtuk a családot, hogy búcsút vegyünk, úgyhogy megnyugodtunk, hogy élhetünk. Ekkor megállt a szerelvény és a főnök rohant oda, hogy gyertek, ilyet még nem láttatok! Azt hittük, albínó törpe tevék közösülnek egy korallzátonyon, erre amikor az ablakhoz lépünk:

- Nézzétek, ott egy teljesen jó Kamaz!

- És? - kérdeztük teljesen felvillanyozva, majd jeleztük, hogy már láttunk Kamazt, ezért teljesen felesleges volt iderángatni. Erre megjelenik Endrebá a kísérőnk:

- Mit néztek srácok?

- Endrebá, kapaszkodjon, ott egy Kamaz!

- És?

- Hát ezek a lengyelek hülyék, hát otthagytak a mezőn egy teljesen jó Kamazt! Menjünk vissza érte! - öröm az ilyen elöljáró. Nem tudom a fa mellett pisilő gazdának, hogy magyaráztuk volna meg, hogy báttya mi ezt most elvisszük... De kísérőnk megmentette a helyzetet!

- Ha leszálltok, tudjátok hogy mondják lengyelül a Kamazt?

- Háát... Nem.

- Kamaz. - Nem tudsz mit csinálni, az öreg vasutas és még kísérő is, így a világ minden nyelvéből szedett magára egy picikét.

Erről szerintem mindenkinek van egy prekoncepciója, csak ugye az előjel nem mindegy. Tudom, ez egy bonyolult szó, remélem nem veszítettem el sokakat! Szóval ez annyiban különbözik a városi közlekedéstől, hogy ugyanannyi furcsát látsz, csak kisebb területen. De a halálfélelem ugyanúgy része a mindennapoknak, bármivel közlekedsz: ketteslétrával, tescos szatyorral, babettával, vagy éppen autóval. Nem kell meglepődni azon sem ha bottal fenyegeti valaki az autókat a járdáról, aztán lóra ezáll és melléjük üget verekedni. Na most, adott a szigetközi út felújítása, itt ebben a jóindulattól sercegő faluban, ahol a "helyiekkel" nagyjából 2 jó dolgot tehet az ember, megdöglik, vagy elköltözik vissza a városba, vagy ezek kombinációja. Nem tudom, ez helyi jellegzetesség e, de a k9zlekedéssel igyekeznek elérni ezt a nemes céljukat. A falut kettészeli a főút és bár egy 5 km-es szakaszon van 2 db gyalogátkelőhely is, egymástól 10 méterre, nem fognak átengedni. Mert nem és kész. Vagy a jó oldalra születsz, ahol a bolt van, az ovi, az iskola meg a falunap, vagy... nem sűrűn mész ilyen helyekre. Mert amikor 3 gyerekkel, meg feleségeddel mennél átfele, akkor jön Kámán meg Marzsi a Igniccel, gondolják, hogy há ezek úgyis sokan vannak, 2-t kivasalok, 3 még úgyis megmarad! Na Marzsi, melyikre célozzak, úgyis ott a temető... És alig bírunk félreugrani, mert bár a falu fel van túrva az útépítés miatt, kint van a 30-as tábla, a Ignic megírja a 70-et is, még így is! Aztán egyik alkalommal mentem a gyerekekért az oviba, szédületes tempómban amit a sclerozis enged, amikor odaértem egy kereszteződéshez, ahol egyenrangú úttalan utak, a részeg Pestabá és két autó találkozott. Pestabá állt középen, de tényleg úgy középen a kereszteződésben mint Jézus a kereszten, Audi egyik oldalról, BMW a másikról. A BMW nagyívben balra kerülte ki az öreget, miközben az Audi azt hiszem ilyen mátrixos módon 2 kerékre állhatott és ment nem 50-el. Azt hittem emberhalál lesz. Pestabá is. És ez arrafelé egy átlag nap. A héten a zebrán ütöttek el egy biciklist... Na ezek után tudjátok ki fogja a zebrát használni. Hát nem Pestabá, mert bár a halál közel volt, de nem őt ütötték el. De, amúgy befogom a pofám, én szemét betelepülő és megyek pakolni, hogy visszamenjek a városba a balkonparadicsomommal együtt. 

Igen, egy ilyen egyszerű dolog is végletekig ki tud készíteni, mint a szerszámtároló kisházban a rendrakás. Mert hát szerszámtárolóm van, nem szerszámaim. Nem szeretem ezeket az eszközöket, mert ha valaki meglátja a kezemben, akkor azt hiszi "jé egy szerelő, szerszám van nála, ért hozzá!" Na, ez az ember nem én vagyok. Ha szerszám van nálam, az csak valami bizarr szexjáték része lesz. Egyszemélyes szexjáték. Csavarhúzóval. Villáskulccsal. És selyem szemkötövel. Ami befele szöges. Mindegy, nem számít. Végre neki tudtam állni a felhalmozódott hulladé...dolgokat összepakolni. Döglött lovat, madárfészket nem találtam, de sok érdekes dolog előkerült. Pl szerszámosláda. Van szerszámosládám! Most már nem fognak a gyerekeim szexuálisan eltévelyegni! Hehejj, na gyere asszony, hozd azt a rózsaszín plüss ostort! Csak belenéztem már a ládába, ha egyszer így megtaláltam. Hát mi volt benne? Zokniszexbáb! Helyett, csavarok és eszközök. Direkt nem használtam a szerszám szót, a hajlott fejű kalapácsra és a fogatlan fűrészlapra, amivel fűrészelni nem lehet ugyan, de ha meglobogtatom, egészen elfogadható hangszer lesz belőle. Aztán volt még itt egy kisgereblye, gondolom arra van, ha nem nagyon akarsz gereblyézni, csak éppen egy kicsit. Látszatja van valamennyi, hatásfoka nincs. Ha megkérdezik művelem e a kertet, vagy ilyen városi műparaszt vagyok, akkor meg tudom mutatni a narancssárga kisgereblyét és mondani, hogy igazi paraszt vagyok! Aztán volt még egy zacskós zacskóm, de mivel ebből a konyhában is van egy, úgy éreztem kifobhatom. Ezen kívül annyi féle-fajta járművet találtam, ami közlekedésre teljesen alkalmatlan, hogy az nem igaz. 2 roller, kavics/földút - meg én is fődút vagyok hogy nincs aszfalt - 3 kerekű kisbicaj, futóbicikli, kismotor, hullahoppkarika. Igen, hullahopp katika, mi azzal járunk sétálni. ÉS? Kérdésem a gyerekeim felé: használjátok még ezeket? Nem, apa nem, de ne dobd ki, jó lesz neked. Vagy az öcséteknek inkább, mert az én térdem elkopik ha nekiállok kismotorozni. De kétségkívül menő lennék így is. Megyek is motorozni a Hammerfalltól a Renegadet üvöltve! Csákó

Na, innentől meg fogom osztani az olvasóközönséget, írom majd kinek mikor érdemes abbahagyni az olvasást. A mai írás ismét a Warhammerről szól. Aki nem tudja mi az, vagy tudja de nem szereti mert kockáknak való, valamint a csajok, itt befejezhetik. Aki továbbjutott, annak gratulálok! Kevesen leszünk azt hiszem, akik ezt a mondatot elolvassák. Itt újra megosztom a tábort, akik szeretik Nutellával bekenni a micsodájukat és egy kutyával megnyalatni, az ne olvasson tovább. Szeretném ha ők nem engem olvasnának, amíg az eb falatozik. Aki itt maradt rajtam kívül, annak mesélem, hogy játszottunk egy több körös hadjáratot, többen, gyakran 2-3 ellenféllel. Amikor belekezdtem, gondoltam, ez a crusade játékmód jó lesz arra, hogy belerázódjak, beletanuljak a dolgokba. Flashbackek következnek, nagyjából 9 meccsről. 1-3. meccs: sorra pakolom a figuráimat a dobozba, mert leölték őket. 4. meccs: nem minden figurám, csak a fele került a dobozba. 5-9. meccs: minden figurámat elpakoltam szépen. Szóval, nagy gyakorlatot szereztem a dobozok nyújtotta hely gazdaságos kihasználására, anélkül hogy figurákat törnék el. Igazából, bármelyik csata úgy nézett ki, hogy büszkén újságoltam, hogy erre most nagyon készültem, összeszedtem magam, jobban koncentrálok. Az ellenfél meg gondolom úgy volt vele, hogy hű baszki ez összeszedte magát, ezért beleadtak mindent, aminek következtében a 2. körre megmutathattam mennyire koncentráltan tudok összepakolni és hazamenni. Nem arról van szó, hogy nem kaptam segítséget, sőt! Ők is adogatták az egységeket, hogy gyorsabban végezzek. Hogy igazságos és korrekt legyek, tényleg segítettek sokat. Eszembe nem jutna amúgy a végeredmény miatt sírni, inkább csak a hagyma bánt. A győzelem ugyan a tiétek, de egyikőtök sem tud ilyen gyorsan elrakni mindent, háahahahahahahaha ha haha h a világbajnok leszek pakolásban. Ami a sok tapasztalat és élmények mellett gazdagított, az az, hogy életemben elöször nyertem valamit. Nem, n egy meccset. Tombola volt és pont az enyém lett az egyik nyeremény. Innentől kezdve, minden tombolahúzáson számolni kell velem, vérszemet kaptam. A nyeremény ráadásul nem egy gennyes levágott lófej volt masnival! Hanem egy

Jó kis Maffiózók befejezés mi? Szóval nyertem egy modellt, amit összeraktam és most szép. 

Rossz az aki rosszra gondol, hülye aki nem, meg kinek mi a rossz? Engem például határozottan rosszul érintett ezeknek a centiknek a hiánya. Feleségem mondta is, hogy nem lesz jó... Mondjuk én azért megpróbáltam, de máshogy sikerült csak örömet okozni. Na, aki most szexuális dolgokra gondolt, annak ülj le 1-es, a széked alatt nyílik a csapóajtó, leesel a krokik közé, akik késsel villával esznek meg, mert akkora útiemberek! Még krokodilbőr csizmájuk is van! Szóval, ágyakat vettünk a srácoknak. Fa ágyak, nem nagyon drágák, csak mostanában háborút lehetne az árukból finanszírozni. Egyetlen egy szerencsénk volt ebben a történetbeny aztán soha többé, hogy februárban vettük, az akkori árat fizettük, nem a mait. Mert az más reggel 0801-kor és 0801:30-kor is. 30 másodperc alatt beszorozzák a dátummal és x-el az árat. Az X pedig nagyobb mint amit elképzelnél... Nagyobb mint egy szamárpornós felcsatolható.... Nagy. Ez a 4 hónap február közepétől, június végéig hipp-hopp elszállt jókedvűen, facebook tiltásokban, aztán egyszer csak csörög a telefonom. Lehet jönni az ágyakért! Erre mit lehet válaszolni? Lehet kihozni házhoz, mi itthon vagyunk, nem mertünk március vége óta elmozdulni itthonról, mert "pár hét és kész, legfeljebb 6". Amikor nem bejegyzéseket írtam, vagy aludtam, akkor térdelőrajtban sikítottam, szerszámokkal a kezemben, hogy "ó Uram, én ágyat akarok már szerelni!" Aztán kihozták... Az ágyaknak darabja 200 cm hosszú. A szoba 410 cm. Na, kinek van kedve tippelni, hova nem fért be a két ágy, vonalba rakva? És miért nem fért be? Nos, én sem gondoltam volna, hogy a tervrajz az ilyen ad hoc dolog, mint amikor Rizikóban 2 figurád van és megtámadod a legnagyobb sereget. Hisz, a legerősebbet kell pofánverni, aztán a többi ért majd a szóból is. A szoba 396 cm hosszúsággal rendelkezik. Csak sóhajtottam egyet, nem voltam meglepve igazán, dolgoztam én is építkezésen. Az, hogy annó Mikes Kelemen, mostanában meg Hugyos Józsi a falba kerül beágyazásra, teljesen hétköznapi dolog. Újraterveztem, mint a GPS és kijött eredménynek, hogy nem jó bazdmeg. Mindent arrébb rángattam amit lehetett, a gyerekek játékos dobozait, a gyerekek ruhásszekrényét, a gyerekeket. Na, mi nyekkent egy nagyot? Úgy van... A szekrény. Szóval kell új szekrény is hála égnek. Ez ilyen lavinaszerű dolog lehet. Mert megláttam milyen a fal a szekrény mögött, meg a többi helyen. És hát festeni is kellene. Idegbejöttem, összeraktuk az ágyakat, elpakoltam mindent és a gyerekek azóta, 2 napja sem aludtak még benne, mert a nagyszülőknél aludtak. Érezhették, hogy szerelés van és ilyenkor nem kell beszélni velem, vagy a környékemen. 

Szép lett. 

Az iskolák, ó az iskolák, az ész, a tudás (ami amúgy a hatalom) bástyája. Csak ennek a bástyának a tetejét lebontották, hiányoznak téglák belőle és ha be akarnál menni, egy kutya minimum megharap. Vagy az alien belédpetézik. Aztán megkerget a házmester. Utána elver a jégeső és amikor a végén sóhajtva leülsz, rádzuhan egy meteor és kibicsaklik a bokád. Nem azt kívánom ezzel kifejteni, hogy sok-sok-sok haszontalan dologgal tömték meg a fejünket eme nemes falak között.... Mit nézel? A penésztől is lehet nemes a sajt is! 
Szóval kezdem is a hasznos dolgok felemlegetését, amit valamelyik tanerő (gondolom nem egészen önszántából) rámtestált. Az első a sorban, rögtön a hátrabukfenc. Hát ki ne járt volna már úgy, hogy elvitte a kocsiját szerelőhöz, de az csak úgy vette át javításra, hogyha csinálsz 3 szabályos hátrabukfencet. Nekem múltkor a 3. kis híján nem sikerült. Vagy éppenséggel Cirrocumulus. Na, kis kezeket fel, ki tudja, hogy ez a bárányfelhő? Úgy van. Meg kellett tanulni középiskolában 9. osztályban a felhők latin nevét. Nem volt elég ha tudtad, hogy képződik, mik a jellemzői... Neeeem, hát a 2-est csak akkor kaphattad meg ha tudtad a latin nevét is. Azóta ezzel kelek és fekszem, várom az alkalmat, mikor fogom tudni ezt a rendkívül hasznos tudást felhasználni. Oh wait... 3 gyerekem van, nekik megtaníthatom ezeket! Pontosan úgy, ahogy 1823. január 1. Kiskőrös kezdetű alapvetést. De, hogy ez miért volt fontos, hisz minden évben volt január 1, meg miért pont Kiskőrös? Aki nem tudja, rajta vesztett. Arról nem is beszélve, hogy a névtelen delikvens, akit az előbb emlegettem, nem ezzel az egyetlen fontos attribútummal rendelkezett. Voltak neki versei is ha jól rémlik, egy forrongó korszakban élt, de ezt hagyjuk meg annak, aki nem tudja, hogy 1823. január 1. És végül is ha elmész a bankba hitelt felvenni és elkezdenek magyarázni a THM-ről, te meg nézel körbe, hogy erről irodalmon meg földrajzon nem volt szó, vissza tudsz vágni! Csak kivágod a pultra: 1823. január 1. és a bankigazgatót hozzák eléd sírva, hogy taníts mester... Ahogy amikor elmész a boltba kéjbizgátorért, megkérdezed mennyibe került és az eladó meg rávágja: "log3*³√2≥7. Közben eltelt egy hét, te meg még mindig ott állsz, a zsemlét megvette aki tudta a végeredményt, vagy inkább azt tudta, hogy hova van kiírva és hazament. Te meg állsz ott, motyogod magad elé a másodfokú egyenlet megoldóképletét és elsírod magad, aztán inkább veszel kekszet. 
Ami még kiakasztott, hogy a tananyag része volt fizikából, a rádioaktív anyagok felezési idejének kiszámolása. Ez szuper, meg hasznos mostanában, mert ki tudja mikor vágnak közénk atomot, de mi egy építőipari középiskolába jártunk. Rá is kérdeztünk, hogy nem ilyen mechanika meg erők felbontása, nyíróerő ilyesmiket kellene e tanulnunk? Aztán a 34 dolgozatból 30 1-es lett. Többet eszünkbe nem jutott kérdezni semmit, mindent értettünk. Egyébként ez a tanerő jól ismert volt a győri iskolákban, pl arról hogy felír egy egyenletet a táblára, 2*45 percen keresztül oldja meg rosszul, aztán feladja házi feladatnak. Azt mondják van aki a döbbenettől még mindig ott ül a megoldást várva. De ennek a tanerőnek volt ám egy felesége is... földrajz szakon alkotott, ő egyébként a cirrocumulus-os tanárnő,. Meg kellett tanulni vaktérképen a fontosabb ipari városokat és lerajzolni az iparuk vegyjelét. Pl Ajka - bauxit. Soha nem jártál Ajkán, nem is akartál volna oda menni, de tudtad, hogy azt a bauxit nevű szarságot ott bányászták. Az meg, hogy mire jó a bauxit... kit izgat, jelöljed befelé már a vaktérképen, ne érdekeljen más. Na, ő azóta iskolaigazgató egy általános iskolában. Így kell felfelé bukni barátaim. Remélem szegény elsősök hamar megtanulják a felhők fajtáit latinul, 1823. január 1-et meg a többi szarságot, mert ha nem... sanyarú lesz a sorsuk! A végén még az első állásinterjúraa nem tudnak bemenni úgy hátrabukfencben, hogy azt mantrázzák szerencsétlenek, hogy hát ez jambikus verselés, aminek a felezési ideje a szén 1843. október 4-ei forráspontjával egyenlő! 

Nincs is jobb része a reggeleknek, mint amikor 5-en ébredtek egy ágyban! Neeem, ez nem egy elvadult gruppen parti, csak 3 gyereked van. Ehhez nem kell több nehezítés, 3 van. Az ágy 200*200 cm. Mi nem haladjuk meg a 180-at, a gyerekek pedig a 120-at. Ha a másik irányból nézzük, vállszélességben is jónak kellene lennünk. Hogy mégis miért nem férünk el? Mert 5-ből 1 ember tengericsillag alakzatban alszik, 1 felveszi a Jézus pózt, 1 pedig csak simán keresztbe fekszik. De ezt legalább vetésforgóban csinálják, teljesen randomizálva. Múltkor feleségemmel egymás kezét fogva aludtunk el, reggel amire felkeltünk, becsatlakozott közénk még 6 kezecske plusz egy plüss brokkoli. Ezen mondjuk kissé meglepődtem, aztán kiderült, hogy puha és akkor jó lesz párna helyett. Mert ugye a gyerekek a párbáinkkal takaróznak, a takaróz meg olyan messze ütik, meg dobják, mint egy bekokszolt román nehézatléta a diszkoszt.  Aztán felébredünk arra, hogy hideg van, elmegyünk a takaróért a sötétben, 3x lego 2x duplo 4x fakocka darabokra lépve. Emiatt tanultam meg befelé sikítani, valamint rájöttem, hogy rögtön az első élesebb dologra rá kell taposni és akkor lehet a vérünkön tovacsúszni a takaróig. Amúgy már megértem, hogy félnek a srácok a sötétben... Némely növény baromi ijesztő sárkánynak tűnik ilyenkor. El is határoztam, ezentúl hagyom a fenébe a takarót, inkább alszok nagykabátban. Aztán jön a hajnal és az első sugarai nem Gandalfot hozzák el meg a Rohirokat. Ha ök jönnének, vohetnék mind a hármat, tanítsák őket nyilazni meg lovagolni amíg kialusszuk magunkat. De nem.... Feleségem kelt erre egyik reggel, hogy a nagyobb fiú kinyitja az ujjaival a száját és belekiabál, hogy a "legkisebb éhezik". Nem mondom, hogy zokogva kelt fel, de... Igen. Volt, hogy a szemhéjamat felhúzva közölték, hogy ágyba kérik a kakaót. Mit lehet erre tenni? Csatlakoztam, hogy én meg kevés mézzel és tejjel kérem a kávét és ha nem lesz csend, akkor párnacsata lesz. Mondanom sem kell, ezek után kimentem kakaót csinálni. És a fenébe is KÁVÉT, KÁVÉT!!!! Ami megittam és elég erőt adott a következő adag elkészítésére. Aztán egy tálcával a kezemben visszaballagtam, és akkor a kakaók és a kávék kilöttyentek és inkább visszafeküdtem, mert nekem ez nem fog menni. Basszátok meg.

Ezek magukért beszélnek... Tegnap megemlékeztem a szimpla rendezvényekről, de ez valami extra, több. Mert ugye mi sem vagyunk egyszerűek, de ehez még hozzáadjuk az átlagembereket, akkor kijön eredménynek, hogy agyvérzés. Alapesetben kigurulsz a kis lánctalpasoddal amit 3 napja kensz gázolajjal, hogy csillogjon, kipakolsz köré minden adalékot, megállnál az árnyékban, amikor szárnysuhogást hallasz. Nini a jóötlettündér, itt valaki szopni fog... Menj innen, nem mész haza! Nem, nem ment. Kiderült, hogy van egy nagy hordozható lépcsője, amit oda kell vinni, hogy az emberek fel tudjanak mászni a gép tetejére. Amit 3 napig fényesre törölgettem. Az életveszélyesen csúszós, az nem feltétlenül a legjobb szó a végeredményre. Nem rajtam múlt, hogy elpakoláskor nem kellett véres agyvelődarabokat összekaparnom vacsorára. Aztán ha ez még nem lett volna elég, jöttek azok a nézelődők, akik okosak. Állunk a gép elejénél, a bejárata előtt egészen pontosan, majd jön egy ember. Már távolról látszott rajta, hogy ért hozzá. Gondoltam, ezen a gépen volt sorkatona, vagy felismerte bennem a gitáristent, vagy a laktanya eszét+2-t. Ha ennyi lett volna, most nyugodtan hátra lehetne dőlni és makramézni. De odajött...

- Hé te! - mert ez a nevem, a mellkasomra is ez van odatépőzárazva megszólításnak.

- Jónapot kívánok! Segíthetek? - nem is értem, miben reménykedtem itt még...

- Ezen vótam sorkatona. - Kazinczy meg a nyelvújítók erőszellemei helyettem kezdtek zokogni közben...

- Azt én rögtön gondoltam... 

- Csak akkor még hátulról kellett beszállni, benézhetek hátra a fülkébe? - remegve mondtam igent, hátramentem és kinyitottam a motorteret. 

- Átpakótátok? 

- Ezzel készültünk a nyílt napra. 

Azt azért tudni kell, hogy hátul a büdös életben nem volt más, cdak a motor. Nem tudtam elképzelni, hogy szerinte előző nap, tényleg egy bálamadzaggal áthúztam a motort hátra. De nem volt időm tovább elmélkedni, jött a következő érdeklődö.

- Te, ezzeee hány rakétát lőtté ki? - csak ránéztem a mellkasomra, ahol a nevem kell lennie és nem az volt ott, hogy "te"... 

- Nem voltam éleslövészeten még.

- Szar egy katona lehetsz, amikor itt voltak a ruszkik, konzervért adtak 3 tár lőszert! - és elment. Álltam ott, hogy most mi az istenről maradhattam le. Ez a csodálatos ember kapott 3 tár KUB rakétát egy konzervért? 3 tár 5 méteres rakétát. Keveset elveszünk a súlyából és akkor darabja pont 500 kg. 3 fér el, egy állványon, 3-nak meg külön teherautó kell. Éreztem, hogy ez megint az ejtőernyős mesterlövész esete volt, aki igrás közben lőtt és robbantott gránátot a sisakján. De, tanultam ezekből, engem azóta nem látott senki ember fia/lánya laktanyai nyíltnapon.

Fiatalabb koromban sok-sok, jobb szó híján érdekes koncerten megfordultam, jobb szó híján érdekes emberekkel. Teszem azt a Gothica fesztivál ahol a férfi wc-ben akkora sminkelés folyt, hogy a John Romero felvette volna a csávókat a zombifilmjeibe. Mindenesetre, aznap, ott, nem pisiltem. Nem, egyáltalán nem azért, mert nem mertem bemenni... Csak simán elmúlt. Na de nem számít, ugorjunk. Ma már annyira vagyok erre büszke, mint a Kis Vuk alkotói a művükre, de sokszor megfordultam Ossian koncerteken. Ezek többnyire békésen teltek, rögtön a legelső kivételével, amikor a biztonságiak úgy vágtak ki egy embert a járdára, hogy nem emlékezett 7 lépcsőfokra. Utána bekiabált nekik, hogy ő aztán szabad ember, a metál szárnyán repül és neki ne mondják meg. A biztonságiak felajánlották segítségüket a repülőmagasság ismételt eléréséhez, de emberünk ezzel nem kívánt élni valamiért. Ezek után jött a pogó, ami Lukács Laciék révén kiderült, hogy nem egy tánc. Mik vannak... Ritka tánclépés az amikor egy részeg állat a 47-es acélbetétesével, megpróbál a szádba lépni, miközben a hátadon áll, húzza a hajad izomból és a füledbe nyögi vagy azt hogy "acélszív!" Vagy azt hogy "éjféli lány!". Akinek ez jön be, lelke rajta, meg a hátán az említett 3 fogú úriember. Ezeket az élvezetek nem kívántam magamévá tenni, úgyhogy stílusváltás jegyében, az akkori barátnőmmel, aki Cradle of Filth rajongó volt, elmentünk Cradle of Filth koncertre. Akkor még nem sejtettem mire vállalkozok. A banda 20 perces késését, mi még megfejeltük 10-el, mert wc-t kerestünk. Nem találtunk, úgyhogy a szépemlékű Pecsában akartam elmenni illemhelyre. Benyitok, megint csávók sminkelik magukat a tükör előtt! Na mondom, ilyet én már láttam, de most akkor is pisilés lesz, akkor is, ha kifelé kirúzsoznak... Meggondoltam. Nem volt pisi. Kint nagyban ment a Cradle egyik száma, méghozzá a hajszárítót dobtam a fürdővizembe amíg benne ültem és valaki szívlapáttal verte a kád oldalát-ot. Az énekes sikításaiból ítélve ez pont így történhetett. A csávó úgy sikíott, mintha a konyhamalacba nyomta volna a brét. Ekkor a hölgyemény akivel mentem, felém fordult és izgalomtól elszorult hangon közölte: "életem álma, hogy az énekes így belesikítson a fülembe". Az jó. Rágót kérsz? Mit lehet erre mondani? Nem tudok elmenni megint wc-re, mert ha nem vigyázok elefántormányt sminkelnek rám, ő meg azt akarja sikítsanak a fülébe... Hazamentünk inkább sikítás meg minden nélkül. Átgondoltam ezeket a dolgokat és legközelebb egy fesztiválra mentem inkább. EGYEDÜL. Itt nincs ám wc-ben sminkelés, mert csak toitoi van. Elkezdődött közben a koncert, újra itt a 47-es lábú 3 fogú jóbarát, úgyhogy nem akartam nagyon észrevetetni magamat. Elvoltam a kis sörömmel szépen, aztán elindultam a toitoi felé. Benyitottam, nem voltak sminkesek. Csak egy átjáró a posztszovjet narniai felrobbant atomerőműbe, ahol valamiért kikenték a falakat szarral. Hát jó... Itt sem lesz pisi. Vesztére valaki bement ide, hangsúlyozom IDE. 3 másodperc múlva két francia arc nekifutásból rúgta fel a wc-t. Na mondom, a fiatalembert berántotta egy másik világ és megszületett a szarember. Itt elhatároztam, nekem egy ház kell amiben wc körül falak vannak, nincs bent tükör és nem lehet felborítani.

Egy szent ember vagyok és nem azért mert kisfiúkkal... misézek, hanem mert itthon, én vagyok a Szent Antal. Szent nagybetűvel, mert ez a neve. Na de! Mivel egy nagyobbacska család vagyunk, akik amúgy is szeretnek rendet rakni (főleg a gyerekek), ezért minden hipp hopp előkerül a házban. Ez az egyik olyan kérdés amivel ki lehet kergetni a világból, az olajos halas kelbimbó mellett, ez a "hol van?". Nyilván ha tudnám meglenne. Történet vége is lehetne, én nem tudom hol van, a gyerekek nem tudják hol van és a feleségem sem tudja hol van az aktuális valami, úgyhogy gyanítom ez vagy alapból nem is létezhetett, vagy valaki nem kereste alaposan. Erről mindig eszembe jut, egyik kedves barátom, akire annyit mertünk bízni, hogy mi szerelünk majd, te meg hozd ide a gázolajat nekünk. Ő pedig elindult a hangárban kiabálva: "gázolaj, olaj gáz, merre vagy?" felkiáltásokkal, majd az első 5 méter után megvonta a vállát és feladta ezt a kemény keresőmunkát. Ha David Attenborough így csinálta volna, sokkal kevesebb tudásunk lenne a világról. Pl nem lennénk azzal tisztában, hogy a jegesmedvék balkezesek. Mindannyian. Tehát jobbkezes ollóval nem tudnak vágni. Cáfolj rám nagyokos... 
Szóval a gyerekek is így keresnek nagyjából bármit a lakásban. "Apa! nincs meg a plüss slambucmintás kék trüttylim!" Mégsem kérdezhetem meg, hogy kedves gyermekem, az meg mi a rohadás egyáltalában? - hanem jön a szokásos, a szobádban nézted? Néztem... Az ágyban is? Igen... Várj csak... Azaz ott a lábad mellett? Melyik lábam? Bal. Melyik a bal? 
...
Ki tudja miért, de őszülök. Napjában ezt 5x végigjátszuk, úgyhogy úgy érzem magam mintha én lennék a győrzámolyi szent Antal, aki az elveszett dolgok megtalálója, mellékállásban meg Brazília védőszentje. Ez utóbbit nem annyira biztos, hogy teljes mellbedobással végzi... Aztán jön a következő keresnivaló ami csillámlás, füst és hanghatás nélkül felszívódott 91 m2-en, de úgy szívódott fel, hogy fél perc alatt előkerül, ha én keresem személyesen. Mert senki más szemei nem vehetik észre. Jobb vagyok mint Lassie és nem azért mert nem kerülök a sintértelepre... Jobb vagyok mint Stirlitz! Mint mint mint Jakafrity Károly kutató! ÉN VAGYOK A GYŐRZÁMOLYI GOOGLE!!! Látom azt is, hogy éppen mit csinálsz... ne túrd az orrod!

Sok remek és érdekes dolgot tapasztaltam meg katonaként és nem szégyenlem a mocsok pofámat, hogy időnként le is írjam. Mondjuk elég sokszor esetlegesek az emlékeim mostanában, de ezt tudjuk be annak, hogy öregek vagytok én meg örökifjú. Szóval szoktak a laktanyában mindenféle események történni és már hetekkel előtte tűkön ülve várjuk ezeket. Ilyen az is amikor készülünk a fegyvernemi napra, ami decemberben van, ezért már október közepén gereblyézni járunk csak. Kit érdekel a kiképzés, ha jön a fontos ember, ne legyen sehol egy kósza falevél. Mert hát kisebb dologért is történtek már tragédiák. Ja, nem. Néhányakban ez annyira bennemaradt, hogy a határon az erdőben is nekiálltak gereblyézni. A vadmalacok meg ott álltak röhögve, mint akik betéptek a bolondgombától. Amire eljön az ünnepség napja és már állunk az alakulón, eszükbe jut, hogy hú ez a tribün milyen koszos... Nem lehet megkérdezni persze, hogy a toszért járkáltátok össze sáros bakanccsal? Mi legyen? Segítek, nem az történt, hogy elengedtük. Néznek rám, mint az akkori ütegem legmagasabb rendű-rangú résztvevőjére a bulin... A szájukból az jön, hogy főtörzsőrmester úr! Hozzám! A szemekből az sugárzik, meghalsz gecó, örök életedben ezt fogod hallgatni és csinálni! Egy sóhajtással egybekötve megérkeztem, tudomásul vettem, hogy ultrával fel fogjuk mosni a tribünt -2 fokban. Az ultráról 2 dolgot érdemes tudni habzik és csúszik. A -2 fokról egy dolgot érdemes tudni... Nem segíti a száradást. Nekiálltunk, 400 ember nézte röhögve, hogy 4 hülye habosra mossa a tribünt -2 fokban, amikor jelezték, megjött az elöljáró. Jelezték, hogy még egy dologban lehetünk jók, ha nagyon gyorsan eltakarodunk a helyükre. A tribün habosan maradt a helyén, a partvisok a tulyák mögé kerültek. Ezek persze az ünnepség alatt, nem dőltek el drámai módon. Közben, egyáltalán nem az arcunkra fagyott vigyorral vártuk, ki lesz az első a tribünön dob hátast és ezzel habpartot csinál...

A másik ilyen csoda volt, amikor alapkiképzés volt nálunk, nem ez nem a rossz kézzel eskütevős volt még, hanem előtte. Hatalmas tuhé volt előtte nap, állt a víz mindenhol. Megoldás? A szolgáltató tisztítsa meg a vízelvezető árkot helyett, a 6 vitéz főtörzsőrmester és barátaik, vagy tizen, fogjanak hólapátot és amit találnak, és tűntessék el a vizet. 2 seprűnk van csak... Osszátok be! De gyorsan, mert kezdődik az ünnepség! Úgyhogy a 2 seprűvel a 6 hólapáttal és azzal amit még találtunk (gereblye) nekiálltunk. Közben mögöttünk az avatandók fegyverrel a kézben vártak az avatásra és röhögtek azokon, akiknek hetekig tisztelegni mertek csak. Nem volt megalázó nagyon az sem amikor ott cigiztek, de mi nem állhattunk le, mert ránk szóltak, hogy valahol még van víz. Ott elkezdtem énekelni az alakulat indulóját, aminek következtében megfenyegettek, hogy összevernek és a hullámat a sáros falevelek alá rejtik... Inkább eljöttem. Eszembe jutott, hogy főtörzs vagyok, elég ha kiosztom a munkát és időnként ránézek hogy áll.

Baz+ maja naptár! Ha a Tankcsapdának belefér a baz+, akkor nekem is ilyen lakossági szinten bele kell szuszakolnom... Itt a Pünkösd, itt van újra, szép mint mindig én nekem... Nem, nem szép, zenei alá-bejáccás ájjjjjj! Konkrétan ez a világ végét hozza el némelyek fejében, mert mi nincs a pünkösdi hosszú hétvégén? Ceksz! Nem, de szép próbálkozás... Másvalaki? Segítek, Csovi Csovi Csaszper, meg bolt. És mivel nem lesz bolt, ezért az ország egyszeri Marzsijai, meg Kámánjai nekivágnak a Tescohoz, a Sparhoz vezető utaknak. Amivel igazából nincsen gond, csak azzal, hogy nekem is ekkor kell arra járnom. Az egy dolog, hogy nem ismerik vagy zárójelbe teszik a kreszt, a pénztárhoz is Ignissel állnak, még mellém is odálltak a forgalom elől elzárt területre, hogy előbb kanyarodhassanak. Elvégre, ki tudja meddig van farhát... Bementem a boltba, ekkor írt rám egy kedves barátom, hogy most fogja meggyilkolni az összes boltban lévő embert, mert a bevásárlókocsit lebasszák a sor közepére, ők meg társas és versenytáncolnak a maradék helyen. Ha fél miliméterre állsz meg a polctól, hogy levegyél egyet az utolsó 3 paradicsomszószból, hirtelen megjelenik előtted egy fej és levesz 4 paradicsomszószt, majd beszól, higy másnak is hagyjon ám fiatalember! Menjen termesszen magának paradicsomot, mert amikor én fiatal voltam sorkatonaként szülés közben is kapáltam! 3 évig! Ez, speciel látszik is csókolom... Teket akartam venni amikor ilyen fura csoportosulást vettem észre a tejespultnál. 3-4 idősebb honfitársunk állt ott és mantrázta, hogy de drága a tej én biztos nem veszek! Amúgy igazuk van, teszem hozzá, de eszükbe nem jutott volna arrébb menni, vagy nemtudom... Megidézni a Sátánt... Amire odafértem, már mögöttem is egy dörmögő sor állt. Tűntetőleg kivettem négy tejet, másfél méterről bevágtam a kocsimba és a fejemet fogva elindultam a húspult felé. Majd amikor megláttam, hogy ott is ez megy, vettem inkább dobozos húst. De már ott is bevásárlókocsis táncóra zajlott. Vettem tofut inkább, arról nem tudják mi az, ott nem volt sor. Szóval 2 kg tofu ha érdekel valakit, szóljon nyugodtan. Itt adtam fel végleg és mentem a pénztárhoz. Annyira szeretném ha csak robotpénztárak lennének! Oda nem állnak be fura módon táncbajnokok... Megoldás: robotizáljuk a pénztárosokat. Nem néznek fényképeket, nem kérnek smart kártyát, nem beszélgetnek, csak csipognak. A lényeg, hogy felkészültem a világvégére. Nehéz volt, de megvettem minden tejet, lisztet, olajat, farhátat, odaálltam nyitott csomagtartóval a pénztárhoz, higy egyből a csomagtérbe dobáljon mindent a villámkezű dolgozó, aki a vattát épp olyan könnyedséggel dobja, mint a Ming kora beli vázát... Hazaérve megnyugodtam, keddig nincsen bót.

Kezeket fel, ki tudja mire emlékezünk Pünkösdkor? Igen, Jézus, Menny... Miért tart két napig? Mert felfelé sokáig tart az út...

Tiszelt "a bejegyzés olvasói a jövőben"!

Ezt most tulajdonképpen az ominózus alkotás megjelenése után írom, június 4-én. Amire ezt olvassátok, talán már megnemesült ez az alkotás és a zenekar legjobbjai között emlegetjük! Mit röhögsz baz+? Fakk det attitűd! Igazi lázadók ők! 

Csak szopatlak, ne aggódj... Gyerekkoromban imádtam a Tankcsapdát orrvérzésig, jobban mentek a dalszövegeik mint József Attila versek, hisz úgy éreztem, most megmondták a tutit. Aztán ez elmúlt ám, akkor már teljesen, amikor a klippforgatásukon statisztáltam és kivágtak a végleges műből. Na jó, nem akkor... "leszarom a szobámat és nem csinálok rendet". A hitelesség tetőfoka volt számomra ez a sor, úgy voltam vele, hogy jó akkor kössssssssz, én inkább rendet raknék. Nagy meló volt a félig lebomlott, felfújható birkákat kivonszolni... És az a szag... Ez annyira szívembe mart, mintha egy punk azt mondta volna, az az anarchia... Mégsem annyira jó ötlet... Azok kedvéért, akik nem járatosak a RóKeR szubkultúrában: adott egy zenekar akik beintenek mindenkinek, beszólnak mindenkinek, azt csinálják amit nem szabad. Igen, széthányják a lakásodat, odakulálnak minden sarokba és lehányják... Amikor rákérdezel a dologra, akkor meg beintenek. Na, ebből lett idővel, a cipővel nem lépek a szőnyegedre, tudnál adni egy házipapucsot kérlek? Az én szívemnek kedves dolog az udvariasság mondjuk, de szomorúsággal tölt el, hogy eddig jutottak. Nem, nem a zenével van bajom, a rap része hidegen hagy, valamint a 3 akkord is. Ahogy olvastam a szöveget, előjöttek a problémáim. A szöveg lényege a BaZmEg. De vagy 70x... És még angolul is. Ez nem lázadó emberek, ez proli. Páran ezt szóvá is tették ilyen olyan fórumokon (youtube ~30e dislike) és a fenenagy lázadók elkezdték a negatív kommenteket törölni. Ami igazán felnőtt hozzáállás, főleg azoktól akik saját bevallásuk szerint akkora punkok, hogy mindig megmondják ami a szívüket nyomja. Mi egyszerű halandók meg fogjuk be, ezt hagyjuk meg a magyar rokkzene anyagi nerteseinek. Aztán jött, hogy nyilatkozatban elküldtek mindenkit a picsába, akinek nem tetszik amit csinálnak. Meg amúgy is... Ők aztán maguknak zenélnek. Hja kérem... Én speciel eddig sem vettem a cd-iket, vagy a Tankcsapda szagú színes radírt, de nem érzik, hogy innentől kezdve a MOL kutakon fog elrohadni amiből meggazdagodtak? Aztán 6 millióért mennek koncertezni, ami szívük joga. Minden produkció annyit ér, amennyit adnak érte ezek szerint. Viszont nézzük ezeket a neveket: Agregator, Christian Epidemic, Dying Wish, Salvus, Archaic, Sear Bliss, Watch my Dying, Blind Myself és lehetne estig sorolni. Nem hinném, hogy az ő produkciójuk adott esetben 2 tálca sört érne, vagy benzinpénzt... Lehet velük beszélgetni, mert emberek maradtak a hangszeres tudásuk ellenére is és akkor jön a TCS aki elküld a picsába, 6 millióért lép fel és még csak rendet sem csinálnak a szobájukban. 

Mekkora bálvány....

Ezek a franciák remek emberek. Bár én is lehetnék francia... Ja, nem ide. Bár lehet ilyen félhülyének kellene lennem és akkor megérteném, miért találta bárki is jó tervnek, valamint megvalósítandó ötletnek, hogy egy francia autóba, francia elektronika mellé egy német BMW motort tegyen. Olyan mint dildólengető fűnyírót építeni. Meg lehet csinálni végső soron... De, miért? Katona koromban többet szereltem mint akartam volna valaha és amikor ilyen jellegű ötletekkel jött valaki lánctalpast szerelni... Hát, megkértük, hogy üljön le egy picit, igyon egy korty vizet és viselkedjen itt normálisan mert forgóajtóhoz szögezzük a fülét és becsapjuk az ajtót. Szóval ha tehetném, megkeresném a feltehetően Jean nevű fiatalembert, aki az autót tervezte és addig ütném a fejét egy fonnyadt, döglött mókussal amíg el nem múlik nála ez remekelési tervezet. És amikor ezen már kidühöngtem magam, lejár a műszaki. Elvisszük, hogy csináljanak rá egyet, mert a rendőrök szerint, ha nincs ilyened, az van annyira rossz ómen, mintha tömeggyilkos lennél. El is vittem hát a falu elejére a "szervízbe", ahonnan kisvártatva hívtak telefonon azzal, hogy jaaajajajajajajajaj, jaaaaajajajajajaj kedves uram. Jaj. Na mondom, érzem az erőben, ez nem egy zsák szotyi ára lesz. Jaaaajajajajajaj hát katalizátor. Nem jó emissziós érték. 4x-es jajjajjajajajajaj 5000 Ft lesz ugye nem kér számlát. Így, ponttal a végén. Kihez vigyem akkor, súgjon már valamit mester! Adott is egy telefonszámot, amit felhívtam, majd rövid nevetés után az úr közölte, ő ugyan nem foglalkozik ilyesmivel. És hipp-hopp azt vettem észre, hogy már a gipszkacsák elé kenyeret szórni sincs időm, mert elment a délelőtt szerelőkereséssel. Találtam is egyet aki hajlandó volt ránézni, bár nagyot sóhajtott. Én odavittem a kocsit, otthagytam. Elmentem a boltba, amikor is jött egy telefonhívás... Hát ők ránéztek mindennel ami a műhelyben van, még a fluxuskondenzátorral is, de ennek az autónak semmi baja, nagyon sajnálják. A számlámon 200e JMF gyújtott rá a nyugicigire kb azonnal. Kértem én is egy szálat tőlük. Aztán, csak rákérdeztem mennyibe kerül az analízis. A cég ajándéka! Leültem a bolt közepén és zokogtam. Levontam a következtetéseket: ide megyünk műszakira, a falusi szerelö lehúzott számla nélkül 5000 JMF-el és nem akar dolgozni. A végkövetkeztetés: a hülye mégis én vagyok, mert francia autóm van német motorral és azt várom, hogy "szerelő" csinálja meg, akinek a szakértelméről nincs egyértelmű bizonyíték. Ráadásul a telefonban mond egy árat, amire odaérek hozzá, legalább 3000-el többet kér. 500 méteren ez pedig figyelemre méltó drágulás! Mi? El kellene kérni a bizonyítványát, meg minden mozdulatról számlát és a panaszkönyvet? Egyszerűbb megoldást találtam... Húzd bele a makkost a műhelyedbe.

Ez a kis történet (is) velem esett meg, még megbolondult katona koromban, tavaly előtt. Ez már igencsak a vége felé volt a katonai ámokfutásomnak, itt már tudtam, csak át kell szédülnöm az egészségügyi járadékba és nyugalmam lesz. De még adtam a szolgálatokat, mert így a többieknek kevesebbet kell, meg nem kell ha hazaesnek a határról, meg tényleg az volt bennem, hogy bajtársak, évekig szívtuk egymás fingszagát, értettük a másik rezdüléseit is. Aztán jött ez az alkalom, ami után a maradék 4 agysejtem egymást kézenfogva kiabálni kezdett a másikkal... Nálunk volt az alapkiképzés és ebből az alkalomból, a szinten aludt 50 katona prototípus. Meg is ijedtem tölük rendszeresen, mert ott ugráltak előttem, hogy főtörzs úr jelentem, meg kérek engedélyt, meg jelentkezem! Egyikre rászóltam, hogy maradjál már magadnak, hát nem is jelentkezel... Ez volt az összes infó róluk, hogy vannak, ott vannak, alszanak, hagyd őket békén, most képzik ki őket, ezek még ölősek. Ne kiabálj velük, mert leszerelnek.... Én meg már öreg, szomorú és rosszindulatú szemű altiszt voltam, ha nem piszkálnak nem akartam emberekkel találkozni. Erre itt a hajnal, nagyban fegyverkönyvet írok és megjelenik az ezredes. Itt kezdődött egy ki-mit-tud az avatandókról, ahol jeleztem, hogy örülünk, hogy velük nő a létszám, de nekünk semmi infónk nincs róluk. Ekkor jött egy "Hm" majd elmenés. Kis társammal egymásra néztünk, újra elővettük a levendula illatú análtörpéket és... Két nappal később, eligazítás után, csörögve-zörögve megérkezik egy valódi törzszászlós ordítva, hogy mit képzelünk mi, miket mondtunk és különben is. Levegőt nem kaptunk a döbbenettől, elsőre azt sem tudtam, igazi e. Ránéztem kis társamra, láttam, hogy ő is látja. De, nem akarja. A támadó fél leült a radiátorra, elkérte a felkészülési okmányt, hogy kikérdez minket. Ekkor, már egyre biztosabb voltam abban, hogy tényleg látom.

Kinek vagyunk alárendelve? - jött a kérdés, amit talányosan megválaszoltunk.

Nem jó.

De, jó. Jelentem nem önnek vagyunk alárendelve.

Nem készültetek fel rendesen...

De. - Ilyenkor nem mondhatja az ember, hogy nekem van igazam, nem vagyok alád rendelve, tisztelgek ha erre jössz, amúgy meg ne piszkáld a szolgálatot... Megnézte azért a papírokat, észlelte, hogy nem vagyunk alá-fölé rendelve...

Mi az ügyelet telefonszáma? Rávágtuk, hogy direktbe van kötve. Ha itt felvesszük, törzszászlós úr vitéz fülei máshol hallhatják a csörgést.

De, mi a száma?

Jelentem, dir...

Ha jön a diverzáns és elvágja a direktbe kötött kábeleket, hogy hívod fel őket? 

Na én ezt elképzeltem... Az érzékelőrendszereken, amik egy őzre vagy kutyára is jeleznek, átjön egy diverzáns csapat és észrevétlenül, csendben, egy légkalapáccsal feltöri a betont, ahol a telefonkábelek mennek, elvágja az egyiket és a direktbekötött vezeték mellett lévőt pedig meghagyja, mondván, úgysem tudjuk a tárcsázós számot. Ami egyébként egy A4-es papíron ott volt a faliújságon, csak nem tudtam leolvasni, mert rácsúszott az étrend. Jól megkaptuk a magunkét amiatt, hogy a kiképzőktől nem kaptunk semmi infót és lejáratjuk őt a főnök előtt. Közben gyanúsan dokan jöttek arra röhögve cigizni és megvizsgálni, hogy kettőnk együttesen 70 körül lévő vérnyomását sikerült e felnyomni 80-ra.

Az elmúlt egy évet annak szenteltem, hogy megvizsgáljam annak lehetőségét, bejuthat e diverzáns alakulat, telefonkábelt elvágni. Nem. Amíg ilyen éber őrök vannak akik erre is gondolnak, biztosan nem.

Amikor 3. alkalommal jártam Prágában azt egy névvel lehet jól leírni: Nadrazi holesovice. Azóta sem tudom mit jelent, de elengedtem. Vonattal mentünk amúgy és baromira meglepő volt, hogy ez a viszonylag kis távolság 7 órás utat igényel. Győrből Budapesten át érkeztünk Pozsonyba és sokáig ez volt az egyetlen település amit nem így hívnak, de ki tudtuk mondani a nevét. Vagy ki mertük. Ugyanis Pozsonyban beszállt a fülkénkbe egy tarkopasz fiatalember izmos tarkóberendezéssel, akinek vélhetően nem a szél fújta ki a hajszálait, hanem a magyargyűlölet közbeni erőlködéstől hullottak ki. Még levegőt sem mertünk venni magyarul, aztán amikor távozott a fülkéből közel kettő órával később, remegő hangon kifutott egy vesszen Trianon belőlem és egy reszketeg fing. Utána új útitársat kaptunk, egy idősödő valaki személyében, aki rántotthúsos szenyát evett. Gondolom azt is tőlünk csatolták el. Ezért nem eszünk francia panírban semmit, nem eszünk párizsit, se cordon bleut amit bosszúból nálunk sokszor "Gordon Blő"-nek hívnak. Nagybetűvel, mert tudják, hogy a Gordon egy név. Valamint elgondolkodtam egy "vesszen Tiranon" tetkón, ami a dixlekszikás hungaristáknak pont kijön jól, viszont ha valaki más is meglátja, gondolkodóba ejthetem azzal, hogy mi a tosz az a Tiranon, meg melyik földrészen van. Segítek, a kamionok hátulján a TIR rövidítés az Tiranont jelent. Amire ennek a gondolatmenetnek a végére értem, begördült vonatunk Prágába. Leszálltunk és határozottan megijedtünk, ugyanis itt minden ékes Cseh nyelven van. Hiába tornáztam fel a cseh nyelvtudásomat ekkorra a Kozel és a Neparkuljte mellé azzal, hogy Staropramen... Ezzel nagyon maximum 3 dolgot érhettem el. Akinek mondom nem parkol oda és ad egy Kozelt meg egy Staroprament. Számítottunk ilyesmire, úgyhogy indulás előtt térképen megnéztük hova kell mennünk. Metróval mentünk, ami rendszeresen bemondott dolgokat. Amik lehettek volna kámaszútra magyarázatok éppúgy, mint muffinreceptek. Ekkor mondták el azt is, hogy Nadrazi holesovice. Később megtanultuk, ha ezt mondják, az vagy jelent valamit ránk nézve vagy nem. De inkább nem. Ezért, inkább nem metróztunk annyit. Ellenben sétáltunk sokat, bár egy idő után annyit mászkáltunk, hogy sírva mondogattam embereknek hogy Nadrazi holesovice, hátha ebből tudják majd, hogy eltévedtünk és a metró érdekelne, de szaporán. Amikor elmondtam egy csek illetőnek, megértően bólogatott és közölte: nadrazi holesovice. Ekkor elhatároztam, ha ezt túlélem, nem megyek többet Prágába, legalábbis így tuti nem, meg úgy sem mint nagyapám 68-ban, aki ott kapott üzenetet, hogy te Jóska... Ez nem Berettyóújfalu! Forduljatok vissza! 

Aki azt hitte, hogy egy újabb Facebook tiltás majd megállít, el kell keserítsem. Az írások szorgalmasan születtek addig is és június 1-el, meg is jelennek. Az időzítés csodája ugye... Mai okfejtésem tárgya, hogy korábbi fogadkozásaimmal ellentétben, elmentem horgászni. Elhatároztam, még korábban persze, hogy amíg halak léteznek én nem horgászok, utána meg már minek. De, egyszerűen nem tudtam ellenállni amikor egy kedves barátom, meginvitált a stégjére horgászni és beszélgetni. Fel is öltöztem hát az egyik megmaradt terepszínű egyenruhámba, hogy a halak ne lássanak, 3 napig nem fürödtem előtte, csak megforogtam a harmatos fűben, hogy természetszagom legyen, meg az arcomat is kifestettem álcafestékkel. Így már készenálltam arra, hogy eggyé váljak a vízparttal. Közben még megkértek, hogy vogyek csontit. Én persze bementem a horgászboltba leégetni magam. Kértem fél kg csontit, mintha valami rossz parizer lenne. Nem röhögtek ki nagyon, azóta már talán abbahagyták. A végén a kezembe nyomtak egy zacskót, hogy oké itt van, de liter lett ha nem baj. Ezek szerint működött a megtévesztés a terepszínnel és elhitték, hogy horgász vagyok, csak valamiért nem egészen normális. Mondjuk nem én mérem literben a csontit... Az mozog, meg él, meg ha adsz időt neki, bebábozódik... erre literben mérik és én vagyok a műveletlen. Elfogadtam, kifizettem és megsemmisülten szálltam autóba, amíg megírták valszeg a Magyar Horgásznak is, hogy járt nálunk egy hülye... Mázlijuk van, hogy megbocsájtó vagyok. A kis intermezzót követően odaértem a stéghez. Jól felmértem a terepet, ismertették a házi rendszabályokat. Nem colt nehéz betartanom, mert egy közös szolgálat alatt, már ki lettem oktatva 2011-ben. Mindent kitelepítettünk amit kellett, egészen komoly szettet raktunk ki. Aztán kaptam a kezembe egy csúzlit, meg némi döglött csontit bekeverve, hogy lőjem a vízbe az úszóhoz. Nem voltam soha egy céllövő bajnok, a távbanézés jobban ment, főleg matekórán. Ennek következtében, magunk elé 1,5 méterre csúzliztam a halkaját. Próbáltam kimagyarázni, hogy csak próbalövés volt, meg a sclerozis miatt van, majd a következő indián becsszóra jobban fog menni. Hát nem. Már a hátam mögé gúztam a csúzli gumiját, még kicsit előre is dőltem. Aggódni is kezdtem a szemközti nádasban lakó kacsapárért, nehogy őket kenjem fejen vele. Kár volt aggódni, 10 centivel lőttem beljebb mint az előbb. Ekkor a csúzli elkobzásra került. Azt a tanácsot kaptam, dobjam inkább kézzel. Hazudnék, ha nem ismerném el a saját érdemeimet, de a jó célbadobás nincs köztük. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy ugyanoda dobtam ahova eddig is. Mondtam, hogy célratartás van, légvédelem vagyok, ha repülne akkor le tudnám lőni rakétával. Én ezt így csinálom, onnan lesz a hal a legfinomabb. Nem lett igazam. Barátomnak sem lett igaza, mert máshonnan sem fogott aznap halat. Pedig terepszínűben voltunk, csendben beszélgettünk. Tuti nem láthattak minket a halak!

Korábban már kifejtettem, hogy finoman szólva a laptopomról nemhogy a Nasat de még a helyi kocsmát sem lehet meghekkelni, ezért rém lassan halad a játékfejlesztés és az ebből származó milliárdok megszerzése. A világtörténelem legjobb játéka lesz, ha egyszer elindul a laptopom és tudok vele foglalkozni. Eskü. Ezért, 2 lépést valósítottam meg a dinamikus haladás érdekében: 1: abbahagytam a heréim csapkodását a ruszlis konzervvel; 2: vettem egy ssd-t és egy egeret abba az elektromos fejlesztési zsákutcába. Jaaaaaj azóta úgy megy mint az álom. Bár gyakran álmodom azt, hogy egy kereszten repülök amire felszögeztek. Amit Mihail Gorbacsov végignéz, majd legyint egyet. Viccen kívül álmodtam ezt, még gyerekként. De, hogy maradjak a témánál... Egészen más érzés így laptopozni, hogy nem kell az indián sámán ugrálását néznem a gép körül, nem kell Szauronnak adnom a gyűrűmet, hogy megnyíljon egy böngésző ablak és időben le tudom kapcsolni a kutyás-bohócpornót ha jönnek a gyerekek. Sokáig nem értették miért sír a bohóc, meg miért nem tud a kutya a hátára inkább felugrani. Ja ez nem ide... Öööö.... Ott egy nagyon szép izé jobbra -> 

Szóval az upgrade után nekiálltam modelleket gyártani a játékhoz. A korábbi 7 ujjas +3 lábujjas kattintási módszer mellett, ahol az orrommal és a nyelvemmel meg a fülemmel nyomtam egy shift+r+a kombót, egérrel meglepően egyszerűnek bizonyult a mutatvány. Amellett, hogy a tálcára tett síró bohócos film nem ugrott elő egy rossz mozdulat miatt, kiderült, hogy az eddigi nem a legjobb modellekért, nem feltétlenül az egér hiánya volt a hibás. Szar a program. Más nem lehet, én páratlan tehetség vagyok. Meg amúgy is, csináljon jobbat akinek nem tetszik. Vérig vagyok sértve, megyek is megnézem a boh... Gyűrűk urát. Igen. 

A mi házunkban 2 dologból van korlátlan mennyiségben, ad 1: rendetlenség, ad 2: morzsa. Egyiket sem én csinálom, illetve közvetve de. Ugyanis a gyerekek létrehozásában segédkeztem, így az ő morzsájuk az én morzsám is, illetve az ő rendetlenségüket én hárítom el. Pl amikor csendesnek hazudott pihenő után, mint minden szülő 70-es vérnyomással konstatálom, hogy ma sem sikerült rendet csinálniuk, viszont ennél magyobb káosz csak akkor lehetne, ha idehúznék egy döglött lovat. 3 már lebomlott náluk. Szóval ilyenkor, egy született nindzsharcosgyilkos +3 nyugalmával, kiosztom a feladatokat. Tedd azokat oda, tedd a többit a fiókba... Válasz: de én fáradt vagyok! Mégis miben fáradtál el? A szétpakolásban. Végül is érthető, nem kis munka lehetett elérni, hogy ezt meglátva a szobába beájulni már ne tudjak csak kifelé. Ezt megunva, megszidtam őket, hogy rakjanak rendet, mert különben én fogok elpakolni és akkor... Elfáradok én is. Igazuk volt, ez tényleg baromira fárasztó. De apa, lelkes és megmutatja a gyerekeknek! Összepakoltam mindent, minta rendet csináltam. Amikor ezt jelezni akartam, akkor vettem észre, hogy én hülye... Magamnak csináltam programot megint. A srácok a konyhában eszik a kekszet. Duzzogva kimentem, hátha jut nekem is, de a gyerekek rám szóltak... Nincs rend, nincs keksz... Valahol mélyen azért büszke voltam és haragos is.... Én hülye rendet raktam náluk, majd utána beszólnak, hogy nincs keksz öreg ha nem raktál el mindent... Ebből felocsúdva elnéztem balra és megláttam, hogy azért van ám segítségem! Meglágyult a szívem azon nyomban. Aztán megláttam, hogy a hangyák azok, hordják a morzsákat. De nem 2 db... Nagyjából nálunk volt a falu hangyáinak falunapja és amire felfogtam, már a hátukon vittek mint a Tom és Jerryben. Majd ha szabadulok, még jövök....